Amikor a Netflixen böngésztem, mert valamilyen tartalmas filmre vágytam és szembejött a Zac Efronnal a Föld körül című utazós film, gyorsan tovább görgettem. Első asszociációm szerint ugyanis ez biztosan csak egy újabb magamutogatós amerikai zagyvaság lehet. Óriásit tévedtem...

Ma már szinte nem él olyan ember a Földön, akinek ne lenne valamilyen tapasztalata a klímváltozásról, annak következményeiről. Akinek véletlenül nincs tapasztalata, annak viszont határozott álláspontja és véleménye biztosan van. Vannak, akik az "egyszer élünk, használjuk ki maximálisan" elvet vallják, elképzelésem szerint az ilyen emberek főleg amerikában és európában élnek. Mi magunk is az emberiség azon elit társadalmai közé tartozunk, akik a földi javak 80%-át birtokoljuk. Nekünk szól ez a film. Nekünk tart görbe tükröt és humorosan, lazán de félreérthetetlenül az arcunkba tolja: HAVER, EZ NEM OKÉ, TÉRJ MÁR ÉSZHEZ!

A Down to Earth with Zac Efron egy 8 részes filmsorozat. Koncepciója, hogy olyan helyekre kalauzolja el a nézőt, ahol nem feltétlenül a nyugati fogyasztói kultúra uralkodik, és valamit sokkal jobban csinálnak mint mi. A kizsákmányolás, igazságtalanság és profithajszolás helyett az ember és természet harmóniájának jó példáit láthatjuk, gasztronomiai csodákkal megkoronázva. Egy-egy rész az élet egy-egy fontos területét járja körbe. Arra keresi a választ, hogy mit rontottunk el és hogyan javíthatnánk meg? Mik azok a lépések, mentális változások, amiket most már nem kellene halogatnunk?

Számomra az tetszik ebben a produkcióban, hogy nem fél mélyen belemenni a témákba, kritikát megfogalmazni. Ugyanakkor nagyon erős benne a személyes vonal. Nyilván a főszereplők szemüvegén keresztül nézzük az eseményeket, de közben bőven el tudunk gondolkozni a saját szokásainkon és lehetőségeinken. Vajon például Magyararországon mikor ismerjük fel végre az ivóvízben rejlő lehetőségeket? Én hogy viszonyulok a lakhelyem adta lehetőségekhez? Az egészséges táplálkozás miben is rejlik? A megújuló energiatermelésre való átállásban mit tehet az egyén, vagy egy kisebb lakóközösség? Mindig mindenben a döntéshozók és az ipar megváltozására kell várnunk, vagy mi magunk is tudunk változtatni? Számtalan jó kérdés merül fel a filmben, amiket ma már nem kerülhetünk meg. 

Örülök, hogy nekem nem kell elutaznom az amazóniai esőerdőbe, hogy ellessek valamit a természeti népek bölcsességéből. Nem kellett elutaznom Szicíliára vagy Puerto Ricoba, hogy megsejtsem, mit jelent az emberség, és miért élünk. Sőt, még a Lourdes-i barlang spiritualitásából is megéreztem valamit a filmen keresztül.

Köszönöm a Down to Earth stábjának, hogy elutaztak helyettem, és megmutatták a világnak ezt az erős, emberi és fenntartható oldalát.