Szeméthegyek és pénzhalmok
A fogyasztói társadalom szemetet termel. Egyre többet. Az eldobható társadalmak eldobható hulladéka szeméthegyeket és óceánon úszó szemétszigeteket eredményez világszerte. Nem volt ez mindig így, korábban a falusi háztartásoknak alig volt szemetük. Az élelmiszereket egy évre, aratástól aratásig kellett beosztani, a maradékot az állatok kapták, a zöldhulladék a komposztba került, a papírral tüzet gyújtottak, műanyag pedig nem volt. Ma viszont globális világunk műanyag csomagolóanyagai, az egyszer használható termékek, a fogyasztás ösztönzése miatt belefulladunk a szemétbe.
Felfigyeltek arra, hogy amire betétdíjat kell fizetni, nem szívesen dobálják szét az emberek. A cigarettacsikk visszaválthatóságának ötlete onnan jött, hogy felfigyeltek arra, hogy a szemétben nagyon kevés üdítősdoboz, flakon és üveg van, vagyis amire betétdíjat fizetnek, azt nem dobálják szét az emberek. Pizzásdobozból és cigicsikkből viszont nagyon sok hever az utcán.
Magyarországon 2015-ben mintegy 101.000 tonna üveg csomagolás kibocsátása történt meg, azaz évente egy lakosra mintegy 10,2 kg üveghulladék keletkezésével számolhatunk. Az üveghulladék anyagában jól hasznosítható, belőle újra csomagolóanyagot, vagy építőipari alkalmazásokhoz például szigetelőanyagot gyártanak. Ezek a termékek nem igénylik a "vegytiszta" üveget, azaz a begyűjtött üveghulladék ezekre a célokra kiválóan alkalmas.