Lakosság

Idén június 7-én tartotta civil szervezetek, vállalatok, kormányzati szereplők, valamint a média részvételével az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelmet a középpontba állító konferenciáját a Tesco. A rendezvénynek ezúttal Varsó adott otthont, a résztvevők pedig arra keresték a választ, hogy együttműködésekkel és hatékony partnerkapcsolatok kialakításával hogyan csökkenthető az élelmiszer-pazarlás mértéke – a termelők, kereskedők és a vásárlók közös elköteleződésével.

A brit Greenpeace szerint minden évben mintegy 1,3 milliárd fekete műanyag tálcát használnak az emberek az Egyesült Királyságban, melyek legtöbbje hulladéklerakóba kerül – írja a Metro.

A valós idejű termelés, logisztika és készletezés áramvonalasíthatja a vállalatok ellátási láncát. Ez leginkább a romlandó termékeket kezelő ágazatoknak jó hír, mint például az élelmiszeripar. A dolgok internetén egymással csatlakozó okos gépek és szenzorok csökkenteni fogják az élelmiszerek kidobását. A technológia bérelhető, nem feltétlenül kell megvenni.

Egy 16 éves holland fiú 2011-ben Görögországban nyaralt, és amit ott látott örökre megváltoztatta az életét. Búvárkodás közben arra lett figyelmes, hogy ahelyett, hogy a színes élővilágban gyönyörködne, egyre-másra kerülgeti a nejlonzacskókat, melyekből szinte a halaknál is több volt. Ez volt az az életreszóló „élmény”, ami miatt minden esély megvan arra, hogy a még mindig csak 23 éves fiú egyszer elnyerje „az óceánok megmentője” címet.

Manapság mindenki törekszik az energiahatékonyságra, és amikor valaki kiszámolja a házával kapcsolatos költségeket, rájön, hogy az elektromos áram és fűtés után következő legnagyobb költség a szennyvízelvezetésé. Ezt lehet jelentős mértékben, akár 50 százalékkal csökkenteni a komposztálóvécével. Aminek másik nagy előnye, hogy nem romlik el, szemben egy vízöblítéses vécével.

Az EU betiltja az egyszer használatos műanyagvillákat. Hurrá! Örülünk a hírnek, aztán elmegyünk a bevásárlóközpontba és megvesszük az egyenként csomagolt szenegáli paradicsomot. A National Geographic külön lapszámot szentel a műanyagszemét problémájának. Hurrá! Aztán beledugják a lapot egy (állítólag környezetbarát) műanyagfóliába. Én meg elmegyek sétálni a kutyákkal, aztán műanyag zacskóba teszem a kutyaszart. Hát tényleg ennyire hülyék vagyunk?

Milliónyi egyszer használatos műanyag doboz landol a kukában, pedig a hazai szabályozás engedékeny a saját dobozzal és a keep cuppal szemben. Éves szinten egy háztömbnyi szeméttől kímélnénk meg csak Budapestet, ha saját dobozban kérnénk az ebédet és hozzá a kávét.

Balit ökológiai katasztrófa sújtja: a tengerpartok erodálódnak, folyóinak fele kiszáradt, és egy szemétsáv veszi körbe az indonéziai szigetet. A hat kilométeren át húzódó szeméthalmot több száz munkás segítségével sikerült felszámolni: minden nap több száz tonnányi hulladékot gyűjtöttek be a partról, de miután a négymilliós lakosú szigetre évente hétmillió turista érkezik, nem valószínű, hogy tiszta tengerpartokon nyaralhatnak.

Jelenleg a kapszulás kávé az egyik legkörnyezetszennyezőbb luxus, amit megengedünk magunknak – ha a műanyagból és alumíniumból készült használt kapszula a kommunális hulladék közt landol.

A plasztik évszázadokig nem bomlik le, de az időjárás viszontagságainak köszönhetően hamar széttöredezik és szennyező anyaggá válik. A halak megeszik, így bekerül a táplálékláncba. De a csapvízben is kimutatható.