Lakosság

Szeptember elején meghökkentő kampányt indított a MOHU, hogy megmutassa, a szelektív hulladék közel 75 százaléka a vegyes kukában landol: PFËMÜ néven egy webshopnak tűnő platformot hozott létre, ahol valós termékek helyett abszurd, szürreális tárgyakkal találkozhattak az érdeklődők. A rendhagyó kezdeményezés alapja a MOHU több mint ezer ember bevonásával készült kutatása, mely rávilágít a Z és millenial generáció szelektív hulladékgyűjtési szokásaira.

A 2025-ben bevezetett visszaváltási rendszer Ausztria egyik legnagyobb körforgásos gazdasági projektje. Tíz hónappal a bevezetése után átlépték az egymilliárd visszaváltott doboz és palackszámot. A fogyasztók mintegy 75 százaléka támogatja az új betéti rendszert.

Immár naponta 10-11 millió palackot, üveget és dobozt váltunk vissza a MOHU REpont rendszerének köszönhetően. Ezeknek a hulladéka megfelelő helyre kerül, újra lesz hasznosítva, vagyis évi csaknem 3 milliárd palack hulladékától mentjük meg a környezetet. Korábban ennek jelentős része a kukában, rosszabb esetben az árokparton végezte.

Vegyesek az eredmények, Európában meglehetősen egyenetlen az előrehaladás a biohulladék gyűjtése terén, írja a Waste Management World. 

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mikroműanyagok mindenütt ott vannak, a vízben, a levegőben, a húsban, tengeri állatokban. Az élelmiszerek közül eddig leginkább a feldolgozott élelmiszeripari termékekre és azok csomagolására gyanakodtak, illetve minden csomagolt nyersanyagra. Műanyagban vásároljuk a boltban a húst, a rizst, a sót, a tésztát, a sajtot, műanyagban érkezik a kiszállított étel, vagy ha mégsem, műanyag eszközökkel érintkezik előkészítés, szállítás közben. Ezek ellen nehezebb bármit tenni, ha nincs saját rizsföldünk és kertben rohangáló tyúkjaink.

A palackvisszaváltási koncesszió indulása óta eltelt közel másfél év, de ahogy arra számítani lehetett, a rendszer a tagadhatatlan környezetvédelmi haszna mellett egy fontos dologra nem lett képes: nem kezdte arra ösztönözni a gyártókat és a vásárlókat, hogy a lehető leginkább környezetkímélő megoldást, az újratölthető üvegeket részesítsék előnyben. Az ennek hátterében álló gyártói megfontolásokról februárban már részletesebben írtunk, most a lánc másik végéről közelítve a vásárló szemszögéből mutatjuk be, hogy az ilyen üvegek körforgásban tartása miért rendkívül nehézkes.

Dive & Clean néven álmodott meg tengermentő hulladékgazdálkodási rendszert Ivánka Laura, a budapesti The British International School tanulója. Laura a hobbibúvárokra gondolt elsősorban a fejlesztéssel, a tengerbe merülők ugyanis egyre több hulladékkal szembesülnek: lebegő és fenékre süllyedt palackokkal, műanyag vízi játékokkal, amelyek folyamatosan mikroműanyaggá bomlanak. Ki gyűjti össze ezeket? Pár elszánt önkéntes expedíción kívül gyakorlatilag senki. Miért? Ahogy az emberek nem visznek magukkal szemétszedő zsákot az utcára, úgy a búvárok sem a víz alá. Eddig a probléma leírása, s most következzék a zseniálisan pofonegyszerű megoldás és a még mindig csak 14 éves fejlesztő, aki az európai fiatal innovátorok szeptemberi rigai találkozóján is nagy sikert aratott az ötletével.

A Mol 2025 végével bezárja a ReMat tiszaújvárosi műanyag-újrahasznosító üzemét, miután a vállalat az elmúlt években veszteségessé vált. A döntés a magyar újrahasznosítási szektor egyik legnagyobb szereplőjét érinti, amelyet a Mol mindössze három éve vásárolt meg, akkor még nyereségesen működő piaci vezetőként, írja az mfor.hu.

Nemcsak az olcsó, hanem a prémium kategóriás fejhallgatók is aggasztóan magas arányban tartalmaznak káros vegyi anyagokat – derül ki a Tudatos Vásárlók Egyesülete legfrissebb nemzetközi tesztjéből. A vizsgált 60 fej- és fülhallgató közül majdnem minden második kockázatosnak bizonyult, miközben a gyerekeknek szánt modellek biztonságosabbnak tűntek.

2023-ban lakosonként 11,6 kg elektromos és elektronikus berendezésekből származó e-hulladékot – például háztartási készülékeket, okostelefonokat és számítógépeket – gyűjtöttek be hivatalosan az EU-ban, szemben a forgalomba hozott egy főre jutó 32,2 kg új elektromos és elektronikus berendezéssel. Ez az egy főre jutó 20,6 kg-os különbség az eszközök készletének növekedését jelzi, akár azért, mert még használatban vannak, ártalmatlanításra várnak, otthon halmozzák fel őket, akár azért, mert nem hivatalos, ellenőrizetlen hulladékkezelésre kerülnek.