Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárási csomagjának keretében 12 európai uniós tagállamot szólított fel a hulladék-újrafeldolgozási és csomagolási célértékek teljesítésére. A legfrissebb bejelentett adatok alapján Magyarország több fronton sem érte el a jogilag kötelező uniós normákat, így indokolással ellátott véleményt kapott Brüsszeltől.
2026. július 14-én az Európai Bizottság egy új, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, amely kibővíti azon termékek körét, amelyek mentesülnek a hordozható akkumulátorok kötelező eltávolíthatóságára és cserélhetőségére vonatkozó előírások alól. A döntés értelmében hat új termékkategória – köztük az okosórák, a fitneszkövetők és bizonyos elektromos játékok – is felkerült a kivételek listájára.
Brüsszel 2030-ra meg kívánja duplázni az újrahasznosítás arányát, azonban a puszta erőforrás-hatékonysági célok önmagukban nem képesek egy igazságosabb és ellenállóbb európai gazdaságot felépíteni. Judith Kirton-Darling, Philippe Pochet és Laurent Standaert legújabb átfogó elemzésükben rámutatnak: a körforgásos gazdaságra való átállás társadalmi hatásait, valamint a szociális szempontokat nem szabad utólagos gondolatként kezelni. Az európai döntéshozóknak el kell dönteniük, hogy egy kizárólag a nyersanyagokra és az elméleti hatékonyságra fókuszáló rendszert építenek, vagy a minőségi munkahelyeket, a munkavállalói jogokat és a tisztességes béreket helyezik a körforgásos értékláncok középpontjába.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) 2026-ban publikálta csomagolási modelljének 2.0-s verzióját, amely 19 EU-tagállamra – köztük Magyarországra – becsüli meg a forgalomba hozott csomagolások mennyiségét a 2011–2025 közötti időszakra. A számok önmagukért beszélnek: 2024-ben 42,8 millió tonna csomagolás került forgalomba a vizsgált országokban, ebből 5,9 millió tonna műanyag. Ez fejenként átlagosan közel 14 kilogramm műanyag csomagolást jelent évente, és a trend – az uniós hulladékcsökkentési célok ellenére – emelkedő: a műanyag csomagolások mennyisége 2011 óta 11%-kal nőtt. Az elemzés különös aktualitását az adja, hogy a modell eredményeit az Eurostat a tagállami csomagolásihulladék-jelentések ellenőrzésére, benchmarkolására fogja használni – vagyis a magyar adatszolgáltatásnak is ehhez a tükörhöz kell majd állnia.
Minden egyes mosással láthatatlan műanyagszemcsék milliói kerülnek a lefolyókba, onnan pedig az óceánokba és az ivóvízbázisokba. Az egyre súlyosbodó globális szennyezés megfékezésére európai fejlesztők, köztük egy bristoli startup innovatív szűrőberendezésekkel álltak elő. A technológia már adott, a fókusz pedig egyre inkább a jogi szabályozásra irányul: a jövőben az Európai Unió egész területén kötelezővé tehetik ezen szűrők beépítését a háztartási gépekbe.
Amikor egy elektronikai eszköz a végéhez ér és e-hulladékká válik, a fogyasztók számos lehetőség közül választhatnak: megtartják, újrahasznosítják, elajándékozzák, becserélik, eladják vagy egyszerűen kidobják. Ezek a mindennapi döntések azonban komoly környezetvédelmi és adatbiztonsági következményekkel járnak. A tudományos konszenzus szerint a készülékek újrahasználata környezetvédelmi szempontból kedvezőbb az újrahasznosításnál, míg a legrosszabb opció a hagyományos szemétbe való kidobás. De vajon mi motiválja a felhasználókat a végső döntés meghozatalában? Egy 4000 fős, amerikai fogyasztók körében végzett átfogó felmérés és regressziós elemzés pontos, mennyiségi adatokkal mutatja be, hogy a meglévő tudásunk, valamint a személyes attitűdünk miként formálja az elektronikai hulladékok (e-hulladék) sorsát.
Finn kutatók feltárták: hiába a milliárdos beruházások az újrahasznosításba, ha a szabályozás, a piac, a technológia és a fogyasztói magatartás nincs összehangolva, a rendszer semlegesíti a haladást. A Journal of Circular Economy friss tanulmánya nevet is adott a jelenségnek – ez a „recycling for nothing paradoxon”.
A Close the Glass Loop platform friss jelentése szerint az Európai Unióban soha nem látott magasságokba, 82,2%-ra emelkedett az üvegcsomagolások újrahasznosítási célú begyűjtési aránya 2024-ben. Az eredmények rávilágítanak a szelektív hulladékgyűjtési rendszerek európai szintű hatékonyságára és az önkormányzatok, valamint az iparág szoros együttműködésének fontosságára.
A városok fásítása gyorsan alkalmazható, költséghatékony módszer a hőhullámok mérséklésére. A fák ugyanis árnyékolják az utcákat, csökkentik a burkolatok felmelegedését, javítják a levegő minőségét, és élhetőbbé teszik a sűrűn beépített városi környezetet. Egy friss kutatás ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a faültetés önmagában nem képes megküzdeni a hőséggel. Sőt, az Indiai Technológiai Intézet kutatói szerint a kizárólag zöldfelületek mennyiségi növelésére épülő várostervezés bizonyos körülmények között akár kedvezőtlen hatásokat is eredményezhet.
Nemzetközi összevetésben is kiemelkedő a magyar lakosság újrahasznosítással kapcsolatos tudása, derült ki az IKSZ nem reprezentatív kutatásából. Tájékoztató kampányokat vár a magyar lakosság a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás területén.