Nyugati tervek

Idén a harmadik

Mindehhez politikai szándék kellene, környezetkultúra, jogszabályok és pénz, sok pénz.

Hogy fogja a kormány végrehajtani azt, amit Medgyessy Péter ígért a 12 pontjában (ld. KukaBúvár, 2002. nyár)? Mert pénz nem lesz, hiszen az Országgyűlés előtt lévő költségvetés nagyon kevés forrást biztosít környezetvédelmi célokra. Valahogy évről-évre kevesebbet, mintha egyre hátrébb sorolnák ezt az ágazatot. Kormányok jönnek-mennek, egyre fontosabb és égetőbb a környezetvédelem ügye, a pénz meg valahogy egyre kevesebb.

A környezeti demokráciáról szólnak a jelentések. Arról, hogy hogyan lehet hozzáférni a környezeti adatokhoz (hogy vannak-e egyáltalán). Arról, hogy hogyan és milyen szinten vonják be a civil szervezeteket és az állampolgárokat a környezetvédelemmel kapcsolatos döntéshozásba és ellenőrzésbe. Arról, hogy az ügyészségek, a bíróságok és a hatóságok mennyire vannak felkészülve a környezetvédelmi ügyek kezelésére.

Miért készült két jelentés? Kétféle környezet van? Kétféle környezeti demokrácia?

Keményen bekezdett az említett vállalat: nem fizet a generálkivitelezőnek, csak ha teljesen kész van; nem áll szóba az újságírókkal („Körülvesszük magunkat ‘erős’ munkatársakkal”); nem lehet tudni, kié a biznisz (ld. HVG); Csehországban arra kényszerítette a női alkalmazottakat, hogy menstruációs időszakuk alatt hordjanak sárga színű fejpántot (ld. index.hu)... És kíméletlen árversenybe kényszerítette a konkurenciát.

Az árverseny jó dolog.

Az újratöltést segítő darabalapú termékdíj rendszert támogattuk VOLNA, még akkor is, ha mind az újratöltési arányok és a bevezetés ütemezése, mind annak ellenőrzési és szankcionális rendszere tekintetében roppant gyengének tartottuk.

De megbukott ez is. A rossz tervezetet sikerült még rosszabbá tenni. Persányi Miklós szándékával szemben a gazdasági lobbik akarata teljesült. A gazdasági tárca alternatív szöveget vitt a kormányülésre, ahol szinte vita nélkül azt fogadták el. Marad az eldobó olajlufi és a nájlonzacskó.

A fiatalember korábban az egyik nagy híradástechnikai cég szóvivőjeként, strandröplabda-kommentátorként és elismert színdarabíróként kereste a kenyerét. Mígnem egyik nap szülei házában pihenve figyelmes lett egy érdekes hírre. Két tinédzser beperelte az egyik ismert gyorsétterem-hálózatot, mivel termékeik fogyasztása révén túlsúlyosak lettek. "Éppen telezabáltam magam a hálaadás-napi pulykával és megmozdulni sem bírtam, ezért is volt rám különösen nagy hatással a hír" emlékezett vissza Spurlock a Guardian című brit napilapnak adott interjújában.