Ha lesz. Mert ezt nem fogják annyiban hagyni, efelől kétségünk nem lehet. Már beindították a hengert: fizetett hirdetésben nyomulnak a termékdíj ellen, és ami nagyon megható, a szelektív gyűjtés mellett. Mintha nem ők nehezítették volna eddig a lakossági szelektívgyűjtő programokat! Megint az utcán kellett pankrációzni ahhoz, hogy valami történjen a betétdíjas szabályozással.

Nem jött senki közülük. Talán nem volt szerencsénk: éppen két miniszter "között" volt a megnyitó. Mint ahogy tavaly éppen két miniszter között volt a Tájsebészet kampány zárása. A környezetvédelmi miniszterek életideje átlag kb. 1,5 év. Pedig ráférne már erre az ágazatra néhány békés, csendesen átdolgozott év, mert rengeteg a tennivaló. Nem is tudom, hány környezetvédelmi miniszter nyilatkozta azt eddig, hogy a magyar jogrend teljes mértékben igazodott az uniós elvárásokhoz, és hogy felkészültek vagyunk mindenre.

Ez hogy lehet? Ennyit javult volna a helyzet 9 hónap alatt? Vagy létezik valahol egy titokzatos nyolcadik régió? Talán elsüllyedt egy komplett országrész a szemétben? Vagy ilyen homály lenne az adatok tekintetében? Attól félünk, hogy az utolsó a helyes válasz. Teljes a káosz a felügyelőségek által nyilvántartott hulladékmennyiségekben. Még nagyobb baj, hogy a fogalmak és a definíciók értelmezésében is nagy különbségek vannak. Így nem csoda, hogy a tervezés nem más, mint az uniós frázisok mantrázása, amelyek üressége az intézkedési terveknél érhető tetten.

Ezt még nem vette észre egy operatőr sem? Vagy az operatőrök nem vonattal járnak? Ki lehet ennyire tahó? Hogy intézi ezt el a lelkiismeretével? Ki az, aki nem veszi észre, hogy ebben az országban olcsón/ingyen elszállítják a szemetet? Ki gondolja, hogy ezzel meg van oldva? Ki képes így belerondítani más fészkébe? Egy ismerősöm kamasz lánya szerint kétféle ember van: az egyik szemetel, a másik összeszedi. Egyelőre az első típusból több van. Ezt visszük Európába. Egy balkáni szemetelési kultúrát.

Tisztelt Szerkesztõség!

Érdeklõdéssel olvastam a KukaBúvárban kibontakozó diskurzust a mechanikai-biológiai hulladékkezelésrõl. A kérdést idén tavasszal Németországban volt szerencsém tanulmányozni. Alexa László úr 2004. õszi gondolatai a németországi helyzetet illetõen korrekcióra szorulnak.

Németországban a kommunális hulladékok lerakását 1993. óta szabályozza a jelenleg is hatályos törvény. Ez a lerakható hulladék szervesanyag-tartalmát illetõen három paramétert ír elõ (tömeg%-os arányban):

Egy tiszaújvárosi cégtõl tényszerû válaszokat kaptam faxon, amit e-mailben meg is köszöntem. A társaság tervezett, elektronikai hulladékok hasznosítását célzó, szerelõ csarnokának engedélyezéséhez és üzemeltetéséhez sok sikert kívántam, viszont azt nem hagyhattam szó nélkül, hogy, idézem: „társaságunk az iparban (stb. …) keletkezõ, fõként veszélyes és tovább újra nem hasznosítható hulladékok környezetbarát ártalmatlanítását (égetését) végzi.”

Szeptember óta gyakorlatilag folyamatosan kaptuk a telefonokat az Egyesület Környezeti Tanácsadó Irodájába, arról érdeklõdve, hogy meddig tartogassák még otthon a külön gyûjtött gyógyszert, olajat, festékmaradványt, mikor fogunk gyûjtést szervezni. Az emberek számára már annyira természetes, hogy az E-misszió veszélyes hulladékot gyûjt, hogy fel sem merül bennük a kérdés, vajon egy non-profit szervezet mibõl fizeti mindezt és hogy annak a hulladéknak az ártalmatlanítása, amitõl õ megszabadul, mennyibe is kerül.