A történetnek már az eleje is izgalmas. A dorogi veszélyes üzembõl ugyanis 150 m3 anyag tûnt el anélkül, hogy bárki észre vette volna. A tartályból, amiben a folyékony veszélyes hulladékot tárolták - zömében gyógyszergyári maradékanyagot - több órán keresztül ömlött ki a veszélyes anyag, mire valakinek feltûnt a dolog. A jelzõrendszer hibásodott meg? Lehet. De nem ez volt az egyetlen ami akkor elromlott. Az 1000 m3-es tartály megrepedt, a vésztározón „nyitva felejtették” a csapot, és a kiömlõ folyadék belefolyt egy aknába, amit rákötöttek az üzem külsõ csapadékelvezetõ csatornájára.

A szemétügy ilyen módon való megoldásában két környezetvédő szervezet  a Másik Oldal Ökoszociális Mozgalom és a Magyarországi Zöld Párt  az ellenkampány eszközével gyakorolt nyomást a döntéshozókra. Tanulságos megvizsgálni az egyes települések eseteit.

Szép, új világ

A stabilizálás folyamata

Az eljárás a komposztálás menetéhez hasonló aerob kezelés (a tájékoztató anyaggal ellentétben nem fermentálás!), amellyel a kevert kommunális hulladék kalapácsos malomban történő aprítása után biológiailag bontható szervesanyag-tartalma jelentős mértékben csökken (zömmel vízként és szén-dioxidként távozik). Ennek az egyik járulékos haszna a hulladékgazdálkodási törvény által előírt szervesanyag-csökkentés könnyebb betarthatósága, további előny pedig a hulladék tömeg- és térfogatredukciója.

A Legambiente, az olasz környezetvédők szervezete szerint a városi szeméthegyek tavaly 30 millió tonnát tettek ki (egy évtized alatt 17 százalékkal nőttek), vagyis az egy főre jutó átlagos szeméttermelés 523 kilogrammra nőtt. Ehhez jön még éves szinten 48,6 millió "különleges ipari hulladék" és közel 40 millió tonna építési törmelék, vagyis Itáliában tavaly csaknem 110 millió tonna hulladék keletkezett. Ugyanakkor a csaknem 12 millió tonna csomagolóanyagból a fogyasztóktól sikerül több mint hatmillió tonnát visszagyűjteni és újrahasznosítani.