Növekedés = öröm?

Ha körbenézünk Európában, akkor láthatjuk, hogy a „fejlett” országok hulladékgazdálkodása a tüneti kezelést igyekszik mindinkább tökéletesíteni. Kicsit olyan ez, mintha az egyre szemetesebb kertünkben egyre modernebb, csillogóbb és drágább takarító felszerelésbe invesztálnánk. Mind szélesebb fejű, önjáró cirokseprű, tenyérbe simuló lapátnyél fejlesztésébe fektetnénk energiát, ahelyett hogy azt vizsgálnánk, hogy ki és milyen szemetet dob kertünkbe. Őket és technológiájukat kellene átállítani a környezetet kevésbé terhelő, kevesebb hulladékot termelő technológiákat alkalmazókká. Jogszabályok és gazdasági ösztönzők segítségével.

Táblázat: A Világ piromániásainak hulladékégetési kapacitása (millió tonna/év)
Forrás: WTE

Mert ne legyen kétségünk afelől, hogy a hulladékipar bővülésének mi isszuk meg a levét.

Egyre bonyolultabb anyagok adják kukánk tartalmát. Mert kukánk van, sőt sok helyen már több is. Ezek elég költséges tünemények és elég hamar megtöltjük őket. Mindig modernebb és drágább kocsik szállítják el hulladékunkat. Általában a szállítási távolságok jelentősek. A nagy politikai befolyással rendelkező nagyvárosok rákényszerítik valamely környező kistelepülésre akaratukat és hulladékártalmatlanító művüket, legyen az nagy kapacitású lerakó vagy égető. Ebből adódóan nemcsak a szállítási távolság, hanem a szállítás okozta zaj- és légszennyezés, a teherautók által hamar megrongált utak karbantartási költsége is igen jelentős. Egy új, csilli-villi égetőnek pedig folyamatosan működnie kell, mert különben veszteséges. Ő az etetendő tamagocsi, akinek biztosítani kell a napi élelmét, a települési szilárd hulladékot. Az üzemeltető rá van tehát kényszerítve, hogyha gazdaságosan akarja működtetni az égetőt, akkor

1. minél több településről próbálja megszerezni a hulladékot => nőnek a szállítási távolságok és a szállítás környezetterhelése, kevésbé ellenőrizhető, hogy mi lesz a hulladékkal.

2. mindent megtesz annak érdekében, hogy mindent elégethessen. Küzdenek, hogy megkaparintsák a színes, szelektíven gyűjtött hulladékok mind nagyobb részét. Cicerokat alkalmaz, hogy belebeszéljék a döntéshozók fejébe, hogy az égetés tulajdonképpen nem más, mint energetikai hasznosítás (a külföldi Cicerok szaknyelvén: „energy recovery”, „waste to energy”) és létjogosultsága van. (újrapapír termékek gyártása helyett csekély mennyiségű hőt adjon)

3. mindent megtesz annak érdekében, hogy a hulladék mennyisége semmiképpen sem csökkenjen. Tanult embereket alkalmaz arra, hogy az égetést népszerűsítsék és elhitessék a döntéshozókkal, hogy ez megoldja a hulladékproblémát – nem gond, ha a hulladékmennyiség nő. Ez ugyanis a fejlődés.... Az égetők fő ellenségei többek között a visszaváltható csomagolások; a komposztálás; a textil bevásárlótáskák rajongói; a rőzsekosár használói; a részben vagy teljesen önellátók; a mindent megjavítani képes ezermesterek; a helyi, szállítási csomagolásban szegény áru vásárlója; valamint minden tartós, hosszú életű és könnyen javítható termék.

4. a lakosság ellenállását le kell küzdeni. Akik persze, hogy ellenállnak, hiszen nem saját hulladékukat, hanem vagy 150 település hulladékának odaszállítását és légszennyezéssé valamint veszélyes hulladékká (salakanyag) alakítását kénytelenek viselni 30 éven át.

   Az ellenállás leküzdéséhez sok trükköt alkalmaznak. Mindenekelőtt egy tanulmányútnak álcázott luxusúton tejjel-mézzel kényeztetik a döntéshozót, ahol meggyőződhet a technológia (és a beruházó) komolyságáról.

   Egy menő művésszel kidekoráltathatják az égető kéményét. Bécs égetőművét pl. Hundertwasser vette kezelésbe. A szennyező technológia (mondjuk egy égető) befogadásáért cserébe ígérhetnek óvodát, bölcsödét, könyvtárat, uszodát, új járdát, öregek otthonát, közművesítést, elkerülő vagy bekötő utat, autópályára csatlakozást, – a kombinációs lehetőségek végtelenek.

   Adhatnak pénzt (irodát, paripát vagy fegyvert) a helyi civil szervezeteknek. Megbízhatják őket azzal, hogy a helyieknek adják be ők a tényállást megbízási szerződést kötve a kommunikációs tevékenységek átruházásáról. Mégiscsak jobban elfogadják földijeiktől a helyiek, hogy nincs más választás.

   Népszerűnek gondolt, ismert figurát az égető mellé állítani. Kérem szépen, senki ne lepődjön meg, ha egyszer csak a bedobott szórólapról mondjuk (Gy)őzike kacsint vissza és több oldalon keresztül mantrázza, hogy az égető jó, az égető modern, az égető energiát és munkát ad, az égető oly tiszta, hogy odabent a földről esznek.

A hulladékkezelési módszerek (lerakás, égetés, hasznosítás) kiválóan alkalmasak arra, hogy eltereljék a figyelmet a hulladékmennyiségek növekedésének okára. Arra, hogy fenntarthatatlan és etikátlan módon kezeljük a természeti erőforrásainkat. A világ látószögén kívül jelentős környezetterheléssel járó módon észvesztő ütemben termeljük ki a rendelkezésre álló ásványkincseket és energiahordozókat – pazarló módon használjuk fel őket kérészéletű termékek és csomagolások gyártására – hulladékhegyeinket pedig vagy technológiában, demokráciában, környezet- és egészségvédelemben, jogérvényesítésben elmaradottabb kontinensekre deponáljuk, hogy szemezgessék ki, ami még használható belőle.

Rossz gazdája vagyunk a Földnek, nem lennék saját magam unokája.

Felismerve a hulladékgazdálkodás növekedésének ellentmondásait is, tavaly ősszel nagyszabású munkába kezdtünk. 4 kötetben foglaltuk össze javaslatainkat egy Nemzeti Hulladékmegelőzési Stratégia készítéséhez. Nemcsak hulladékforradalmároknak, mindenkinek ajánlom.

TB