Ausztria

Világos törvények, kiváló szelektív gyűjtési rendszer, üvegvisszaváltó automaták, a házhoz szállított bútor csomagolóanyagát a szállítómunkások elviszik. A szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége egyre növekszik. A nagy baj az, hogy az összes hulladéké is.
A környezetvédelem Ausztriában egyre jelentősebb társadalmi és gazdasági kérdéssé válik. Környezetvédelmi intézkedésekre nem csak a szövetségi hatóságok jogosultak, az egyes tartományoknak és önkormányzatoknak is vannak jogköreik. A felelősség sok szereplő között oszlik meg, ami részben a problémák összetettségéből, részben a történelmi előzményekből adódik. Ausztria sokat költ környezetvédelemre. 1998-ban ez az összeg kb. 3,6 milliárd € volt, ami az ország GDP-jének 2,8 %-a.

Hulladékégető Bécsben

A hulladék ártalmatlanításra, vegyi anyagok kezelésére és az égetőművekből származó légszennyezésre vonatkozó szabályozások Ausztriában szigorúak. Például a légszennyezőkre vonatkozó határértékek hasonlóak, mint az USA-ban, Japánban, Németországban és Svájcban. A természetvédelmi megfontolások egyre fontosabb szerepet játszanak az osztrák mezőgazdaságban, a peszticidek és műtrágyák használatát nagyon szigorúan szabályozzák. Az osztrák szövetségi kormány megelőzte az Arhusi Egyezményt, mikor biztosította, hogy a „Környezetvédelmi információs törvény" alapján a közvélemény hozzájuthat a környezetvédelmi információkhoz.

Az Osztrák Hulladékgazdálkodási Törvény 1990. július 1. óta van érvényben. A törvény 1. cikkelye meghatározza Ausztria hulladékgazdálkodási céljait. Az osztrák kormány csökkenteni kívánja mindazokat a hatásokat, amelyek az emberi jólétet és a biológiai sokféleséget veszélyeztetik. Másrészt a törvény külön kitér arra, hogy a nyersanyagok és az energiatartalékok megőrzése elsőbbséget élvez. Harmadrészt az osztrák kormány olyan politikát folytat, melynek célja, hogy a lehető legkisebb térfogatú hulladék kerüljön a lerakókra. Végül, a megelőzés elve alapján, a törvény csak azoknak az anyagoknak a tárolását tartja elfogadhatónak, amelyek nem veszélyeztetik az elkövetkező nemzedékeket.

A felsorolt alapelvekből következően a Hulladékgazdálkodási Törvénynek az a célja, hogy a hulladékkezelés környezeti hatása a lehető legkisebb legyen. Ennek eszközei az elkerülés és megelőzés, az újrahasználat, az újrahasznosítás és legvégül a megfelelő ártalmatlanítás.

1995-ben Ausztria teljes hulladéktermelését 39 millió tonnára becsülték. Ezen belül az arányok a következők voltak:

• 67% ásványi eredetű hulladék, elsősorban építési és bontási anyag
• 6% víztisztításból, szennyvízkezelésből és vízhasználatból származó hulladék, vagyis elsősorban szennyvíziszap
• 6,4% szilárd háztartási hulladék
• 18% egyéb nem-veszélyes hulladék
• 2,6% (vagyis kb. 1 millió tonna) veszélyes hulladék

Ausztriában a csomagolóanyagok sorsát is külön rendelet szabályozza. A jogszabályt a hulladékgazdálkodási törvény alapján 1993. október 1-jétől léptették életbe. Az előírásokkal köteleztek minden ausztriai gyártót, terjesztőt és importőrt, hogy biztosítsa az Ausztriában forgalomba kerülő valamennyi áruféleség csomagolóanyagainak díjtalan visszavételét és újrahasznosításra történő továbbadását. A csomagolóanyagok sorsát illetően nincs vita és egymásra mutogatás, a jogszabály pontosan előírja a gyártók és a forgalmazók számára a visszavételt. Az utoljára 1996. december 1-jén átdolgozott jogszabály alapján rendezték a csomagolóanyagok kezelésének a problémakörét, előírva ezeknek az anyagoknak a fajtánkénti szétválogatási kötelezettségét, és lehetőség szerinti minél nagyobb arányú újrahasznosítását. A jogszabály mindenekelőtt az iparra és a kereskedelemre vonatkozik, de a fogyasztók hathatós közreműködését is különféle akciókkal ösztönzik.

Ausztriában a nagyobb élelmiszerüzletekben az üvegvisszaváltást hosszabb idő óta automaták végzik. A vásárlónak csak annyi a dolga, hogy egymás után berakja a - magyarországi italos automatákhoz hasonló nagyságú - gépek nyílásába a különféle üvegeket, s minden mást a gép végez. Az automata még arra is figyelmezteti a vásárlót, hogy milyen gyorsan pakolja a nyílásba a kiürült üvegeket. A gép ezután osztályozza a visszaváltandó üvegeket, szoroz, összead, és blokkot nyomtat, amelynek alapján aztán a vásárló a pénztárnál visszakapja a betéti díjat. A betétdíjas árucikkek megvásárlásakor automatikusan felszámítják az üvegek betéti díját.

Nyugati szomszédunknál manapság már az is mindennapos gyakorlatnak számít, hogy a lakásra szállított új bútor csomagolóanyagát a szállító cég ingyenesen elviszi, pontosabban ott sem hagyja, mert az áru átvételekor a szállítók kibontják a csomagolásból az árut, és külön felszólítás nélkül visszaviszik a telephelyükre a fa, a papír, vagy a műanyag csomagolóanyagot. Ugyanezt teszik a különféle műszaki berendezések szállításakor is, de a lakásokban végzett átalakításkor sem marad a helyszínen kiürült cementes zsák, vagy csemperagasztós doboz. Felszólítás nélkül tűnnek el a csomagolóanyagok mindenhonnan, az építkezések környékét sem borítja szemét, a lakónegyedekben sem hevernek sehol otthagyott csomagolóanyag-cafatok.

Karácsony táján se szeri, se száma azoknak a felhívásoknak, amelyekben arra kérik az osztrák fogyasztókat, hogy az „ajándékcsomagolási láz" hevében se feledkezzenek meg arról, hogy többször használható, vagy könnyen újrahasznosítható csomagolóanyagokat válasszanak. Az utóbbiaktól könnyen meg lehet szabadulni, hiszen például Bécsben szinte az egész városban 100 méterenként találhatóak szelektív szemétgyűjtő konténerek - a mintegy 1,5 milliós nagyvárosban 2200 helyen.

A legfrissebb adatok szerint a mintegy másfél milliós osztrák fővárosban az egy lakosra számított szemét mennyisége már évi 564 kilogramm. Ennek majdnem pontosan a felét a háztartások állítják elő, a háztartási szemét mennyisége a főváros minden lakójára számítva 283 kilogramm. Bécsben különböző feliratú szeméttárolók sora bíztatja a lakosságot arra, hogy előre válogatva juttassa a szemetet a tárolókba. Külön tartályba kell rakni a karton- és újságpapírt, külön a műanyagot, külön a fémhulladékot, külön a fehér és külön a színes üveget. Külön tárolókba lehet tenni az egyéb háztartási hulladékot, és újabb külön tárolóba a komposztálható szemetet. Ez azt jelenti, hogy egy háztartásban általában hétfelé lehet válogatni a szemetet. A környéken lakók éjszakai nyugalma érdekében üveget csak reggel 6 és este 10 óra között szabad a tárolókba dobni.

Az úgynevezett problémás hulladékok - például a festékek, lakkok, a háztartási olaj, a gáznyomással működő szórók kiürült dobozai - átvételére Bécsben 36 gyűjtőhelyet létesítettek, ahol 1 köbméterig ingyen ott lehet hagyni a hulladékot. Létezik külön szemétszállító szolgálat is, amely a háztartási limlomot térítés ellenében elszállítja. Számos áruház bevezette azt a szolgáltatást, hogy ha náluk vásárolnak új bútort, akkor ingyen elszállítják a megrendelők használt bútorait.

A lakossági előválogatásnak köszönhetően egy bécsi polgár évente átlagosan 120 kg újrahasznosítható hulladékot gyűjt. Az osztrák hulladékhasznosítási szakemberek szerint a különválogatott hulladék mennyisége a következő években is növekedni fog.
Ez a fejezet a szelektív gyűjtés sikereiről szól. A Hulladékcsökkentés Bécsben című összefoglalókból ugyanaz derül ki, amit Európa sok országában megtapasztaltak, és amit Magyarországon a HuMuSz évek óta hangsúlyoz: Szép dolog a szelektív gyűlés, de önmagában nem jelenti a hulladékprobléma megoldását. Gyakori jelenség, hogy a szelektív gyűjtés sikere ellenére a keletkező összes hulladék mennyisége továbbra is drámaian növekszik.