Az EU környezetvédelmi hivatala, a European Environment Agency (EEA) adatai szerint a hulladék keletkezése szoros összefüggést mutat az országok gazdasági fejlettségével, illetve a gazdasági növekedés ütemével. Az EU és az EFTA tagországaiban 1990 és 1995 között 10%-os hulladéknövekedés mutatható ki (a trendek régóta változatlanok, hiszen az elmúlt 15 esztendőre vetítve 30%-os növekedés mutatható ki), miközben a jelzett 5 éves időszak gazdasági növekedése 6,5%-os volt. Az EEA szerint a hulladék mennyiségének növekedése az elkövetkező 10 évben sem lesz megállítható. AZ EU V. Környezetvédelmi Akcióprogramja - amely az 1992 illetve 2000 közötti időszakra határoz meg feladatokat (és magyar fordításban is hozzáférhető) - azt irányozta elő, hogy a települési hulladék mennyiségét 2000-re az 1985-ben mért 320 kg/fő/év értékre kell visszaszorítani. Bár az elmúlt néhány esztendőben tapasztalható volt némi javulás a tendenciákban, most már világos, hogy ez nem fog sikerülni, hiszen mostanában mintegy 400-450 kg/fő/év mennyiséggel kell számolnunk.

A visszaszorítására irányuló intézkedések ellenére a lerakás még mindig a legelterjedtebb ártalmatlanítási módszer az EU-ban. Az okok között a legfontosabb a folyamatosan növekvő hulladékmennyiség. A hulladéklerakást, mint ártalmatlanítási módszert csak néhány ország (Ausztria, Svájc, Hollandia, Svédország és Németország) szorította vissza sikeresen. Ez annak köszönhető, hogy ezekben a tagországokban a kilencvenes évek elején számos gazdasági és környezetpolitikai intézkedést vezettek be, amelyeknek eredményeként a hulladékgazdálkodásban a súlypont a gyűjtés és lerakás területéről áttevődött az integrált hulladékgazdálkodás felé - ebbe beleértve az újrafeldolgozás, a központi komposztálás valamint az égetés problémakörét is. Az említett országok általában valamilyen korlátozást vagy egyenesen tiltást vezettek be a lerakásra.

Természetesen a nemzeti szabályozások kialakítására az EU direktívái is hatással voltak. Így megemlíthető, hogy a közösség előírásai között szerepel például a lerakással ártalmatlanított hulladékok esetében a szerves alkotórészekre bevezetett 5%-os mennyiségi korlátozás.

Az EU tagországai közül azokban értek el sikereket a hulladéklerakás visszaszorítása terén, ahol komolyan vették az újrafeldolgozás, a komposztálás és az égetés infrastruktúrájának fejlesztését.

Körkép

Ausztria néhány évvel ezelőtt változtatott hulladékpolitikáján, amikor törvényben korlátozta a lerakással ártalmatlanítható hulladék mennyiségét. A legutóbbi évek az újrafeldolgozás és komposztálás gyors előretörését hozták, míg a jövőben az égetéses ártalmatlanítás térnyerése várható. Mindemellett meg kell jegyezni, hogy az osztrák szemétdíj a legmagasabbak között van Európában.

Dánia célja a lerakás teljes megszüntetése, amit az újrafeldolgozás jelentőségének 40-50%-ra emelésével valamint az égetés 50-60%-ra emelésével kívánnak elérni. Ez az ország rendelkezik a legnagyobb égetőmű-kapacitással az EU-ban.

Hollandia az elsők között vezette be az EU-nak azt a lerakással kapcsolatos direktíváját, amely a lerakón elhelyezett szerves anyag arányát 5%-ban korlátozta. Ennek köszönhetően ezen komponens szelektív gyűjtése igen széleskörűen valósult meg, de jelentőségének növekedése a jövőben minden bizonnyal tovább folytatódik.

Svájc elsősorban az égető- és komposztáló-kapacitás növelésébe fektetett igen jelentős összegeket.

Érdekes, hogy az eredményes országok mindegyike kis népességű (lakosságuk kevesebb, mint 15 millió fő), az viszont talán nem meglepő, hogy ugyancsak a közös vonások közé tartozik a magas szemétdíj. Ezekben az országokban már felismerték, hogy a gondok orvoslására a hulladék keletkezésének radikális visszaszorítása a legkézenfekvőbb megoldás. Ennek érdekében a következő területeken történtek lépések:

1. a tisztább technológiák alkalmazásának támogatása, környezetközpontú irányítási rendszerek és hulladékcsökkentési programok bevezetése az iparban.

2. Az alkatrészek szétszerelhetőségének megkönnyítése; 3R (Reduce, Reuse, Recycle) elvének teljeskörű alkalmazása a termékfejlesztés területén; illetve a 3R mellett negyedik R-ként az elromlott berendezések javítása (Repair) is egyre nagyobb jelentőséget kap - továbbá mindezen területeken az életciklus elemzések szerepének erősítése.

 WARMER Bulletin