A dorogi salakot "lefokozták"

Dr. Dávid Anna és az égető

Az égetőben évente négy-ötezer tonna égetési salak és pernye keletkezik, amely korábban II. veszélyességi osztályba tartozott, ám mostantól külön a salak csak III. osztályú veszélyes hulladéknak számít. Az enyhe besorolás szerint a salakot nem kell az aszódi veszélyeshulladék-lerakóra szállítani, ahol legalább 50 forintba kerülne egy kilogramm salak biztonságos lerakása, hanem kommunális lerakókra viszik, így a költség alig haladja meg a kilogrammonkénti tíz forintot, ezzel legkevesebb százhúszmillió forintos évenkénti költséget úszhat meg az üzem francia tulajdonosa.

1992-ben az égetőmű valóban nem kérte az égetési salak III-as (kevésbé veszélyes) kategóriába sorolását - nyilatkozta Lágler Katalin igazgató, mert akkor még saját lerakójukban együttesen helyezték el a környezetre veszélyesebb pernyét és a veszélytelenebb salakot. Az Országos Környezetgazdálkodási Intézet álláspontja szerint a dorogi salakot már 1992-ben is III. osztályúnak lehetett volna minősíteni. A II-es minősítés akkor a pernye jelenléte miatt volt indokolt. Az igazgatónő elmondta, hogy miután betelt saját lerakójuk, most már hatósági engedéllyel rendelkező vállalkozók igénybevételével külön helyezik el a pernyét és külön a salakot. A különválasztott salakot - és csak a salakot - a cég kérésére újabb minősítésnek vetették alá. A Környezetvédelmi Minisztérium hulladékértékelő bizottsága az akkreditált laboratórium elemzése alapján III-as kategóriás minősítést adott.

A hulladékégető cég a közelmúltban megszerezte a magas szintű ISO 14001-es minősítést, de ezzel nem oldották meg a Dorog lakosságát veszélyeztető mérgező salak kezelését. A felügyelőségnek a tanúsítást kiállító cégről hivatalosan nincs tudomása. Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke szerint az ISO 14001 "semmifajta kötelezettséget nem jelent senkire nézve sem, leginkább a cégre nézve nem, mert csak az a kérdés, hogy mit fizetnek érte, és végigmennek-e azokon a procedúrákon, amelyeket az ISO 14001 előír."

Egy, az égetőmű megbízásából készített titkos hatásvizsgálatból kiderül, hogy az égetési salak jelentős mennyiségben tartalmaz toxikus nehézfémeket és dioxin vegyületeket, ezért a II. osztályú minősítés indokolt. A salak minősége nem változott, mert eddig csak az égetőmű füstgázkezelését oldották meg KukaBúvár, 1999. ősz), sőt, a győri környezetvédelmi felügyelőség egy határozatában elismerte, hogy a salakban a szennyezőanyag-koncentráció évről évre növekszik. Egy másik szakvélemény pedig egyenesen azt mondja ki, hogy a magas klórtartalmú - például garéi veszélyes hulladékok - égetésekor a salak még veszélyesebb, azaz I. kategóriába sorolása is indokolt lehet. Az égetési eljárás során hozzáadandó segéd- és katalizátoranyagok miatt akár több melléktermék keletkezhet, mint amennyi az eredetileg égetésre szánt hulladék.

Salakhányó

1996. és 1998. között úgy helyeztek el salakot és pernyét Dorog térségében, hogy ezt 1996. óta egy kormányrendelet nem engedélyezi. Ehhez asszisztált a győri környezetvédelmi felügyelőség.

A felügyelőség határozata alapján felszámolt I. számú lerakót, és az idén betelt II-t és III-t is szabálytalanul tervezték és működtették, így azok felszámolása is indokolt. A cég ellen eljárást indítottak, aminek során különféle dokumentációk benyújtására kötelezik a hulladékégetőt, s ezt követően döntenek a működési engedély meghosszabbításáról vagy módosításáról. A helyi környezetvédők szerint a környezetvédelmi felügyelőségnek a hosszas vizsgálódás helyett már 1996-ban arra kellett volna köteleznie a kft-t, hogy azonnal állítsa le a salaklerakók feltöltését, s határoznia kellett volna a medencék felszámolásáról is, mert karsztvízbázisra települt. Ha a kiürítést később netán előírja a felügyelőség, egyáltalán nem mindegy, hogy a több tízezer tonna mérgező salakot több mint kétmilliárd forintért veszélyeshulladék-lerakóra vagy a minisztériumi enyhítés alapján egyszerű lakossági lerakóra kell majd szállítaniuk.

A salakhegyek a karsztvizet még nem, de a talajvizet már jelentősen elszennyezték. Egy nem nyilvános szakvélemény szerint klórozott oldószerek, aromás szénhidrogének, benzolok, dioxinok és különféle szerves vegyületek találhatók a talajvízben, amelyek bizonyíthatóan a hulladékégető kft. területéről kerültek oda.

Saját lerakójának beteltével a francia cég új, 17 ezer négyzetméteres medence építését tervezi. A város jegyzője szakhatósági állásfoglalásában nem járul hozzá a IV. salakhányó megvalósításához, mert annak elhelyezése nem felel meg az előírásoknak. Dr. Dávid Anna, a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület elnöke szerint a tervezett gödör mindössze 25 méterre lenne a 10-es számú főúttól, a dorogi lakóházaktól pedig csak 480 méterre. Az Országos Építési Szabályzat legkevesebb 1000 méter védőtávolságot ír elő!

A geológiai és hidrogeológiai mérések sem meggyőzőek. A talajfúrásokat az égetőmű megbízásából végezték el, ezért azok nem tekinthetők megbízhatóknak. Dávid Anna szerint egy 1996-os kormányrendelet kimondja, hogy veszélyeshulladék-lerakó telep nem létesíthető karsztosodásra hajlamos helyen. A tetejébe az égetőmű egy törésvonalon épült, ezért az itt vízzárónak nevezett anyag nem biztos, hogy vízzáró, a földrengésveszélyről nem is beszélve. Nem támogatja a medence megépítését a képviselő-testület sem.

A Transdanubia-Waste Kft. által jegyzett előzetes környezeti hatástanulmány (1996) szerint ilyen égetési maradékanyagok keletkeznek Dorogon (ezeknek kell biztonságos ártalmatlanító eljárást keríteni):

• Nedves salak (6000-8500 tonna/év)
• Kazánpernye (150-200 t/év)
• Abszorberpor (150-300 t/év)
• Elektrofilter por (1500-2200 t/év)
• Füstgázmosási iszap (700-800 t/év)

Nem lesz könnyű!

Komposztálni a salakot?

A dorogi égetőmű salakjának komposztálására adott engedélyt a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség. A taksonyi Biofeld Kft. 5000 tonnát átvett a veszélyes hulladékégetőből származó salakból, és előkezelés utáni talajvázanyagként akarja "kísérletképpen" hasznosítani, magyarul az anyagot kommunálisszemét-lerakó takaróföldjeként akarják használni. A parlament környezetvédelmi bizottsága előtt Borbély János, helyettes államtitkár "durva hibának" nevezte az engedély kiadását.

A salak jelenleg a taksonyi telepen van, és a Biofeld kft. a veszélyeshulladék-minősítő eljárás eredményére vár. Vörös Erzsébet, a Biofeld Kft. ügyvezető igazgatója szerint a dorogi égető salakjának cink- és réztartalma magasabb a határértéknél, egyéb veszélyes nehézfémvegyület azonban nem található benne. Hazánk talaja pedig cinkben és rézben szegény, ezért a mezőgazdasági eredetű szerves anyagokkal megfelelő arányban keverve akár talajjavító eljárásként is "fel lehet fogni".

Illés Zoltán azt is nehezményezi, hogy a környezetvédelmi felügyelőség engedélye nemcsak a III. veszélyességi kategóriába sorolt salak felhasználását, de a II. osztályú pernye felhasználását is engedélyezte. Szakmailag nonszensznek nevezte, hogy II. vagy III. osztályú veszélyes hulladékot komposztálni lehet, mert a fizika és kémia törvényei szerint ez képtelenség. Meg kell állapítani, hogy jogilag hogyan lehetett kiadni egy ilyen engedélyt, kik ezért a felelősök. Köztudott, hogy a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség munkatársairól van szó, akkor a megfelelő lépéseket meg kell tenni, amelyek akár büntető jellegűek is lehetnek.

"A környezet tudatos veszélyeztetése miatt megállapítható a jogosítványt kiállító Eördögh Imrénének, valamint Verrasztó Zoltánnak, a felügyelőség igazgatójának felelőssége. Mivel tettük kimeríti a büntető törvénykönyv környezetszennyezéssel foglalkozó fejezeteit, ezért az ügyészségnél is bejelentést tettem" -mondta Illés Zoltán, aki ez ügyben is a bizottság elé citálta Pepó Pál környezetvédelmi minisztert, aki ez ügyben sem ment el.

Verrasztó Zoltán (ld. még Ereco-ügy), a felügyelőség igazgatója örül a várható ügyészi vizsgálatnak. Szerinte nem kizárt az engedély kiadása, hiszen temérdek munkát végeznek, tehát hibázhatnak. Sőt, szerinte már a hatósági engedélyeket is hamisítják. Az utóbbi 5 esztendőben évi 3-4 hamisítás ügyében fordulnak a rendőrséghez.

Személyi összefonódások tömkelege lehet ebben az ügyben. Az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága előtt elhangzott, hogy pl. Hornyák Margit, aki annak idején a győri környezetvédelmi felügyelőségnél dolgozott, amely mint illetékes hatóság "nem tette meg 96 és 98 között a megfelelő lépéseket" a dorogi égető működésének felügyeletében, most a minisztériumban dolgozik hulladékos vonalon, sőt ő a Hulladékminősítő Bizottság elnöke. A dorogi égetővel szoros kapcsolatban álló Transdanubia-Waste Kft-nél dolgozott Hornyák Antal, Pintye Ágnes és Lágler Katalin. Pintye Ágnes később a minisztériumban dolgozott, Lágler Katalin az égető igazgatói székébe került.

Lesz dolga az ügyészségnek. Macerás a hulladékégetés, nem?