…a házkapuk mellett természetesen színes, szelektív gyûjtõ kukák sorakoznak (jól mutatnának egy újonnan forgatott San Francisco utcáin filmben, ahogy repülnek szanaszét az autós üldözések nyomán…).

A házakban (legalábbis ahol én laktam pár hétig) 3 felé kell dobálni a hulladékot: a kékbe a hasznosíthatókat, a zöldbe a komposztálhatókat, a feketébe pedig a maradékot (ld. a keretes információkat).

A tudnivalókat szépen feltüntetik a kukákon, még egy információs telefonszámot is megadnak, ha esetleg kérdésünk lenne. A kukákból 2 féle méretet láttam: az egyik kb. a nálunk is használatos 110 litereshez hasonló méretû, a másik ennél valamivel nagyobb. Hetente egyszer jön a kukás autó a cuccért - külön mindhárom fajtáért. A kukások belenéznek a tartályokba, mielõtt bezúdítanák a hulladékot az autóba, de arról nem tudok, hogy bármiféle következménye lenne annak, ha valaki elbénázza a válogatást.

A fentiekbõl tanulság egyébként, hogy a Tetra Izéket az emberek ott nem dobhatják az újrahasznosíthatók közé, nyilvánvalóan azért, mert Kaliforniában ezek újrahasznosítása nem megoldott. Bezzeg a fejlett magyar újrahasznosító háttériparnak ez nem akadály: az Fkf Rt. a papír hulladékok közé dobatja a budapesti lakossággal ezeket a kombinált csomagolásokat – ezek szerint nálunk újrahasznosítják (?). Ez esetben kéne szólni az amerikaiaknak is, és jól eladni nekik a technológiát...

Másik tanulság: az alumíniumot nem, csak mûanyagot és papírt tartalmazó tejes dobozok Amerikában komposztálhatók (csak nem komposztálható mûanyagot használnak gyártásukkor? – csodálkoznék). Errõl sajnos nem sikerült bõvebbet megtudnom.

A rendszert egyébként a lelkesítõ „Fantastic Three” („Fantasztikus Hármas”) névvel illetik- a szolgáltató igen büszkén hirdeti, milyen klassz, hogy a lakosoknak nem kell bajlódniuk a különféle újrahasznosítható anyagok válogatásával, hanem egy kukába dobhatják az összes ilyen hulladékot. Én persze – ronda magyar reflexbõl – egybõl arra gondoltam, hogy nem feltétlenül csak a lakosságbarát hozzáállás miatt alakult ez így, hanem mert esetleg korábbi tapasztalatok azt mutatták: a lakosság által szelektált hulladékot úgyis utólag válogatni kell még, így végül is nem érdemes túlságosan bonyolítani a rendszert. De ez végül is mindegy.

A szolgáltató honlapja egyébként nagyon profi, minden szükséges információ szerepel rajta (jó, mondjuk az pont nem, hogy mi lesz a tejes dobozzal és a hússal a komposztban – de ez valószínûleg az egész városban csak engem érdekelt.).

Az utcákon, közintézményekben legtöbbször kétféle kukát látni egymás mellett: egy a vegyes szemétnek, egy az újrahasznosítható hulladéknak (a komposztálható frakciónak való kuka innen – értelemszerûen – hiányzik, az csak a házak melletti „Fantastic Three”-ben van meg). Ezeken már nincsen tájékoztató felirat, csak jelzik, hogy melyikbe kerülhetnek az újrahasznosítható anyagok. Így van ez a Kaliforniai Egyetemen is, bár – úgy vettem észre – a két kuka közti különbséget még nem mindenki realizálta.

Kíváncsi voltam, ilyen helyeken mit kezdenek pl. az Amerikában általánosan elterjedt (és sajnos nálunk is egyre népszerûbb) eldobós kávés poharakkal (mûanyag plussz papír). Ezeket – a házi szelektálásban megtanultak alapján a tejes doboz mintájára – a komposztálásra szánt hulladékok közé kellene dobni (?), ilyen azonban a közintézményekben és az utcai szemetesek között – mint fentebb említettem – nincsen. Sokan – talán éppen ezért – a vegyes kukába dobálták a kávés poharakat, mások viszont valamiért újrahasznosíthatónak ítélték õket. (Egy órás megfigyelés után a két kuka között végül döntetlent hirdettem…)

A laborokban külön gyûjtik a papírt és az üveget, de az egyetemen néhány helyen másfajta gyûjtõládákra is rábukkantam. Találtam egy CD-gyûjtõt és egy elemgyûjtõt is, azonban nekem úgy tûnt, hogy ezek nem a hivatalos, központi szemétgyûjtõ rendszerhez tartoztak, hanem egy civil szervezet (?) „magán” akcióinak voltak köszönhetõk. A „kedvencem” az egyetem egyik büféje mellé kihelyezett, használt szemüvegek gyûjtésére szolgáló doboz volt. Mint megtudtam, ezeket a szemüvegeket szegény afrikai és ázsiai országokba juttatják el adományként. (Hát, nem tudom… persze mindenki úgy segít, ahogy tud…)

A városban mûködik néhány hulladékudvar is. Ezekben üveget és aludobozt biztos, hogy visszavesznek – a többit nem tudom. Mivel az aludobozért pénzt is adnak, a hajléktalanoknak ez ott éppúgy bevételi forrás, mint nálunk a még meglevõ néhány visszaváltható üveg.

A szolgáltató honlapján utánanéztem, mi történik a San Franciscoban összegyûjtött hulladékkal. A három fajta kukának megfelelõen alapvetõen három végállomás van: a válogató üzem, a komposztáló és a lerakó.

Lerakójuk 2400 tonna hulladékot tud fogadni naponta (számításaik szerint így még kb. 70 éve van hátra).

A helyi lakosoktól (ezt igazolni kell) ingyen átveszik a háztartási veszélyes hulladékot (pontosabban a szemétdíjban fizettetik meg ennek a szolgáltatásnak az árát.) Heti 3 napon lehet bevinni a leadásra szánt (egyszerre max. 15 gallon) maradék festéket, lakkokat, motorolajat, vegyszereket, stb.

A válogató üzem (amit egyébként õk „recycle central”-nak hívnak, noha maga az újrahasznosítás nem itt történik) meglepõen fiatal: 2003-ban adták át. Naponta 2100 tonna hulladék válogatására és bálázására képes. A bebálázott tiszta hulladék a feldolgozó gyárakba megy másodnyersanyagnak (üveg, papír, mûanyag). A válogatást kézi és gépi (pl. vákuumos vagy mágneses) módszerrel végzik. A piaci igényeknek megfelelõen többféle tisztaságú alapanyagot is elõ tudnak állítani.

A város célja, hogy 2010-ig elérje saját hulladékának 75%-os újrahasznosítását (Kaliforniában egyébként 50% az elvárás). A megelõzés elvét azonban õk is csak a „lerakásra kerülõ hulladék megelõzése” összefüggésben említik.

Eközben természetesen mindenütt eldobó csomagolások – óriási választékban. Az üzletekben masszív papírzacskót adnak a pénztárnál, de ezt éppúgy vissza lehet utasítani, mint itthon a mûanyagot. A Starbucks kávéházban papírgyûrût húznak a mûanyag kávés pohárra, hogy akkor is meg tudd fogni, ha esetleg átmelegszik – szerintem ez tök felesleges, viszont gondosan ráírják, hogy ez bizony újrahasznosított papírból készült. Szemétpostát a postaládában 3 hét alatt csak egyszer találtam, bár állítólag itt sem ez a jellemzõ. Gagyi ingyenújságokat az utcákra kihelyezett újságos dobozokból lehet beszerezni – ezeket legalább csak az veszi el, akinek kell (vannak ilyenek…).

A más országokban is ismert „garage sale” itt is mûködik. A külvárosban minden hétvégén bele lehetett botlani néhány – a garázsa elõtt üldögélõ – amerikaiba, aki a garázsába vagy az utcára kipakolt, megunt, ámde még használható cuccaitól próbált megszabadulni. Ezeken a helyeken mindenféle tárgy elõfordult: használt ruha, bútorok, giccses tárgyak, régi bakelit lemezek, könyvek, habverõ, sakk.... A hálózaton is virágzik a használt tárgyak adás-vétele, jó állapotú használt biciklit így például akár 100 dollárral olcsóbban lehet szerezni, mint újonnan. Használtruha- és használt cikk boltok is mûködnek a városban.

Összességében azt láttam ott, ami talán ránk is vár a közeljövõben: újrahasznosítás oké, újrahasználat az elõbb leírt szinten, a megelõzés viszont lemaradt.

***

A „Fantasztikus Hármas”

A kék színûbe valók az újrahasznosítható anyagok, mint például: