Tudományosan a fenntartható fogyasztásról
A konferencia egy két éves kutatási folyamat nyitórendezvénye is volt
egyben, amely a Norvég Alap egymillió eurós támogatásával valósul meg.
A civil szervezetek és akadémiai kutatóhelyek együttműködésében
megvalósuló projekt résztvevői az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE),
a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE), az MTA Szociológiai Kutatóintézet,
az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, a Védegylet, a Tudatos
Vásárlók Egyesülete és a Norwegian University of Science and Technology.
A konferenciát Siri Ellen Sletner, norvég nagykövet asszony nyitotta meg,
aki nem csak adományozó országként képviselte Norvégiát, de előadásában
hangsúlyozta, hogy a fenntartható fogyasztás fogalma erősen kötődik
Norvégiához. Azt ugyanis először az 1994-ben megrendezett oslói
miniszteri kerekasztal résztvevői határozták meg. A fenntartható
fogyasztás eszerint az „alapvető szükségletek kielégítését és az
életminőség javítását szolgáló szolgáltatások és termékek
igénybevétele, úgy hogy csökken a természeti erőforrások és a mérgező
anyagok használata, a hulladék és mérgezőanyag kibocsátása, így nem
fenyegeti veszély a jövő generációk szükségleteinek kielégítését.”
A „Fenntartható fogyasztás, termelés és kommunikáció” konferencián közel
harminc előadás hangzott el a fenntartható fogyasztás ösztönzőiről,
akadályairól, legjobb gyakorlatairól.
Az egyik népszerű téma a helyi termékek fogyasztása volt.
A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Marketingkutatás és Fogyasztói
Magatartás Tanszékének dr. Hofmeister-Tóth Ágnes vezetésével folyó
kutatása arra jutott, hogy a bio és helyi termékek vásárlásának
leginkább a magas ár szab gátat. A gödöllői Szent István Egyetem
kutatója, Balázs Bálint és védegyletes Kiss Csilla arra világított rá,
hogy a fenntartható fogyasztás végvárainak számító piacok, köztük a
budapesti Hunyadi téri piac fennmaradását nemcsak az önkormányzati
döntések fenyegetik, hanem az ott áruló kistermelők elöregedése is. A
helyi termékek fogyasztását más tényezők is nehezíthetik. A szintén
gödöllői kutató Bodorkós Barbara azt figyelte meg a mezőcsáti
kistérségben folyó kutatása során, hogy a helyiek személyes ellentétek
miatt nem vásárolnak egymás termékeiből. Pedig a helyi közösségüknek
pedig nagy szerepe lehet a fenntartható fogyasztás előremozdításában.
Vadovics Edina, a Central European University és a Greendependent
Egyesület kutatója egy nemzetközi kutatásról számolt be, és a tömegesen
jutalmazó villámvásárlást, az úgynevezett „carrotmob”-ot ismertette. Az
első „carrotmob” megmozduláson egy olyan boltba irányították a
fogyasztókat, melynek vezetősége vállalta, hogy erőfeszítéseket tesz az
energiatakarékos izzók cseréjéért.
Több kutatás is érintette a nagy bevásárlóközpontok fenntarthatósági hatásait.
A BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszékének kutatói, Zsóka
Ágnes és munkatársai, megállapították, hogy a bevásárlóközpontok széles
választéka nagyobb költésre sarkallja a vásárlókat: sokszor olyan
termékeket is hazavisznek, amelyeket az otthonukhoz közel lévő
kisboltban nem vennének meg. Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének
munkatársa egy komplex, a nagy kereskedelmi láncok fenntarthatóságát
mérő mutató létrehozását javasolta. Az index a társadalmi mutatók közül
elsősorban a foglalkoztatottságot és a bérszínvonalra vonatkozó
hatásokat, a környezeti szempontok közül az autós forgalmat, az zöld
területek beépítését, a vízkészletekre gyakorolt szennyező hatást, az
energiafelhasználást, a gazdasági fenntarthatóság értékeléséhez a helyi
adófizetést és a vásárlóerő helyi elköltését venné figyelembe.
Ám a fenntarthatóságra való törekvés visszaüthet – erre hívta fel a
figyelmet a BCE Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszéknek
kutatója, Harangozó Gábor, aki az energiafogyasztás esetében megjelenő
ún. „visszacsapó hatással” foglalkozik. Azt állítja, hogy a növekvő
fogyasztás miatt az energia hatékonyság növekedése nem csökkenti
szükségszerűen az energiafelhasználás szintjét. Az ugyanezen a
tanszéken Csutora Mária vezetésével folyó kutatás is hasonló eredményre
jutott. Feltárták, hogy a magyar lakosság legnagyobb jövedelmű
csoportjai mintegy két és félszer annyit fogyasztanak, mint amennyit
elbírna a föld biokapacitása; tehát fogyasztási szokásaikkal kimerítik
a természeti erőforrásokat. A kutatók rámutattak, hogy ez olyan mértékű
túlfogyasztás, hogy azt már nem lehet környezettudatos fogyasztói
magatartással kompenzálni.
Több kutatás foglalkozott az urbanizáció, a belföldi költözési hullámok fenntarthatósági hatásaival.
Szirmai Viktória, a Magyar Tudományos Akadémia kutatója az újonnan
épülő kertvárosi részek fenntarthatóságával foglalkozott előadásában.
Csizmady Adrienne és Csanádi Gábor, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
munkatársai elmondták, hogy a lakóhelyválasztás elsődleges szempontja,
hogy hasonló társadalmi helyzetűek éljenek a környéken, a környezeti
adottságok csak ez után következnek.
Ijjas Flóra és Valkó
László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatói a
vízlábnyom nemzetközi kutatók által kidolgozott fogalmát, az országok
közötti virtuális vízszegénység és vízgazdagság koncepcióját
ismertették, valamint javaslatot tettek a téma további hazai kutatására.
Konferencia kötet és előadások >>>
Forrás: Greenfo