Közösségi bevásárló kör

TVE: Ti egy nagyon tudatos, sok szempontot érvényesítő, anyagilag és természetében is hasznos bevásárlóközösséget létesítettetek. Hogyan indult, és melyek voltak az eredeti célok?

V.I.: A Csiperke egy régóta létező baráti társaságra épült. Időközben persze családok nőttek a valamikori barátok köré, de ez csak gazdagította a csoportot. Úgy öt-hat éve jött az ötlet, hogy alakítsunk valamiféle vásárlói érdekközösséget, hiszen megbízunk egymásban, meg együtt könnyebb. Rögtön az elején világos volt, hogy az összesen tíz család mit is akar: kiszakadni abból a zombivilágból, ami a fogyasztás mikéntjét jellemzi.

Persze az alapmotivációk résztvevőnként eltértek, de hát az eredmény mindenkinek megfelelt. Volt, aki azért szorgalmazta, mert maga a tervezés és az elosztás közösségi tevékenység. Ezen belül is családos program, ahol a fiúk boroznak, a lányok beszélgetnek, a gyerekek meg játszanak.

Más képtelen volt igazán jó minőségű élelmiszerhez jutni a mindennapokban (a kitűnő és nagyhírű gyulai kolbászban csontra harapva megtörik a bizalom). Ő tisztában volt azzal, hogy a félretájékoztatás a jelenlegi gazdasági struktúra kötelező velejárója, így a közvetlen kereskedelem az egyetlen hiteles módszer - ebben a szituációban. Hiszen aki egy részvénytársaság hipermarketjének akármilyen beosztású alkalmazottjaként nem ront a profitra, az meglopja a részvényest, és ez törvénybe ütköző, kb., ugye.

És még: vegyszermentes gazdálkodás, állattartási körülmények? Ezekre hogy válaszoljon egy bolti eladó? Hol van ezektől az igényektől a megsüthetetlen, agyonpácolt szalonna... Aztán volt, aki a helyi termelőt - a régiót - akarta gazdagítani, sőt, nem is a helyi termelőt, hanem ezen belül is a tisztességes termelőt.

És volt közülünk, akinek abból lett elege, hogy a fogyasztási ügymenetben hülyének nézik. Gondoljunk például a Pesten dívó „biopiacok" maszkabáljára... De nem is kell ennyire keresni az indokokat. Abban a világban, ahol Argentínából repülőn rózsát hoznak a pesti piacra, ésszerű azt mondani, hogy ez durva, én mást akarok.

TVE: Hol vannak azok a gyakorlati előnyök, amelyek egy ilyen közösséget előnyben részesítenek az esetleg ugyanilyen kritikus egyénhez képest?

V.I.: Az elképzelések megvalósításában. Ez ötlet, tervezés, szervezés, kivitelezés. Ha ott a mócsing, csinálok jobbat. Neveltessünk malacot, vágjuk le, szerezzünk receptet, töltsünk kolbászt - jobbat, olcsóbban. Mi mangalicát neveltetünk, meg tyúkot tojásnak, húsnak.

Igaz ez a legtöbb élelmiszerre. Nem romlandó, fagyasztható vagy füstölt húsáru, krumpli, hagyma, savanyított vagy savanyítható (!) káposzta, alma, répa, cékla, karalábé, dió, körte, meggy, málna, alma, bor (újrapalackban!), pálinka, házisajt, méz, tönkölybúzaliszt, vega kaják, pirospaprika és volt kenyér is stb.

Ha egyénileg próbálnánk mindenből a legmegfelelőbbet venni, az felemésztené minden energiánkat. Ehelyett valamelyikünk elvállalja, hogy pl. kerít egy tisztességes almatermesztőt a közelben, aki jó gyümölcsöt, jó gazdálkodásból, jó áron, közvetítő nélkül biztosít. Megnézi a fákat, a gazdaságot, fölméri a társaság összigényét, megszervezi a szállítást, majd elosztja az almát és beszedi a pénzt. Mindezt optimálisan csak úgy lehet teljesíteni, ha összefogás van a háttérben, hiszen egy családnak ötven kiló almáért negyven kilométert utazni bolondság.

TVE: Milyen termékek problémásak?

V.I.: Amely miatt egy hónapnál gyakrabban kell kötelezően találkozni. És persze, amely miatt logisztikailag többet kell befektetni, mint amit anyagi-érzelmi szinten hoz. Pillanatnyilag nekünk épp ilyen a szürkemarha.

TVE: Adoptálható az, amit csináltok? Mi kell, hogy megalakuljon és megmaradjon egy ilyen front?

V.I.: Ne legyen központja, adminisztrációja, így jogi személyisége se. Az intézményes út kezdetével megjelennek a bajok. Úgy gondolom, ebben az országban politikai-gazdasági szinten tudatos közösségrombolás folyik. És bár mindkét tekintetben a béka ülepe alatt vagyunk, szellemileg kezd talpraállni a lakosság. Egyre több jó és működőképes, életrevaló, és főként közvetlen, ésszerű kezdeményezés lát napvilágot.

Ismerek olyan települést, ahol magánterületen, próbavásárlás fedőnéven, mindenkinek hasznos, frankó piacot működtetnek, úgy kurucosan. A helyi állatorvos hivatalból följelenti, átkerül a jegyzőhöz, az önkormányzat közmunkára váltja a bírságot, az meg elsikkad. Egy igazi közösséget nem lehet megszorítani.

Az APEH-kommandó csak a munkáját végzi, emberekből áll, de lényegében közösségrombolásra szerveződött. Ha nem így lenne, a Tescoban kommandóznának, lenne mit. Ráadásul egy felelősségteljes közvetlen kereskedelmi lánc, ahogy nyugaton is, hajlandó lenne adózni, de a hazai viszonyok között nem a közteherviselés a legnagyobb probléma, hanem a közösség és önállóság ellehetetlenítése.

Példa: a most nevelt malacot kijelölt vágóhídon kellene levágni. Azt a malacot, amit te nevelsz nekem? Mi van? Ez egy megszállás. Ami ellen meg kell találni a békés lázadás eszközrendszerét.

A központosított ellenőrzés ellen remek ellenszer a központosítatlan szerveződés. Mindenkit lecsuknak? Persze, hiba pusztán a gyakorlati oldalra visszavezetni ezt a szövetséget. Elsősorban nem azért vagyunk együtt, mert így olcsón tudunk jó minőségű élelmiszert beszerezni. A kisközösség megtartó erejéről van szó.

És ha néhány ember épp csak a legmegbízhatóbb, tuti barátaival bővíti a kört, akkor a közösség megduplázódik. És eggyel visszább: egy focicsapat már alkalmas az ilyenre. Csináljunk valamit! Ennek az egyik motorja, ismétlem, a bizalom.

TVE: Azért azt megkockáztatom, többen fognak ezután is focizni, mint ilyenformán a kezükbe venni a sorsukat.

V.I.: 100-ból 80 ember szinte bármire kondicionálható, a maradék húsznak viszont van szilárd alapokon nyugvó világlátása. Utóbbiak közül egyesekből maffiózó lesz, másokból esetleg valami világjobbító szándékú egyén illetve tömörülés. Egy társadalom akkor jó, ha a nyolcvan százalék nem a maffiózókra hallgat.

Szükség van arra is, hogy a körülöttünk lévő népbutítás átlépje a szervezésre hajlamos hányad ingerküszöbét. Hát nálunk átlépte, így elkezdtünk szerveződni. Természetesen eszünk ágában sincs „megmondani a tutit". Ha ötletadó példának működőképes, amit csinálunk, az már elég.

TVE: Elküldjem átolvasásra a felvett szöveget?

V. I.: Nem kell, megbízom benned.

Forrás: Tudatos Vásárló