Tízszer több dioxin van a Japán levegőben

A japán dioxin-probléma nehezen érthető a múlt ismeret nélkül. 1872-ben Németországban fedezték fel a dioxinokat, de sokáig egyike volt a számtalan egyéb vegyületnek, mígnem 1976-ban Hollandiában kimutatták a dioxinokat az égetők kéményén kiáramló füstgázban. Hét évvel később Ryo Tachikawa a japán égetők füstgázaiban is megtalálta a dioxinokat. Japánban az égetés nem tekint vissza nagy múltra, de annál erősebb a jelenléte. A fogyasztó társadalom szeméttermelése és a helyhiány hamar rávezette a japánokat az égetők építésére. Becslések szerint itt található a világ hulladékégetőinek 70%-a, és ez a világ dioxinnal legszennyezettebb állama is. A japán állam felismerte a veszélyt, azonban nem a megfelelő eszközhöz nyúlt. A kis égetők bezárásával és hatalmas égetők építésével próbálják meg kontrol alatt tartani a dioxin kibocsátást. A hivatalos statisztikák szerint az ország éves szinten 5,3 kg dioxint bocsát ki a környezetbe, a civil szervezetek szerint azonban a valós szám 15-20 kg-ra tehető (összehasonlításképpen: a magyar kibocsátás 73 gramm). Ez talán nem tűnik soknak, de 1 gramm dioxin 10.000 ember elpusztítására képes. További gondot okoz, hogy a japán hulladék rendkívül sok PVC-t tartalmaz, ami a dioxin alapanyagát a klórt biztosítja.
A nagy méretű égetők építése bár a dioxin problémát az egyik oldalon mérsékelheti, ám a salakok dioxin tartalmának korlátozására nincs jogszabály, így amit a kibocsátásoknál nyerünk, azt elveszítjük a salakban lévő dioxinok miatt – állítják helyi civil szervezetek vezetői.

Fordítás: Válaszúton Alapítvány

Forrás: Mick Corliss: Japan Times:Dioxin: Levels high in incinerator-happy Japan, 1999