Lomtalanítás: döbbenetes sorsok a szemétből

2007. július 01. 17:44



Margitka egy régi, ám ránézésre stabil asztalnál ül, mikor közel megyek birodalmához. A hatvanasforma néni két összetolt ágyra mutat: "negyedik napja alszunk ezen a vidéki barátnőmmel, meg a süketnéma férjével. Egyedül nem mernék."

Mint meséli, zuglói nyugdíjas, aki havi hatvanezerből egyszerűen képtelen kijönni. Most két társával egy tizenötemeletes panelház oldalbejáratánál várja, hogy jöjjenek a "lomizók". Többségüket a vas érdekli, amit aztán elvihetnek telepre, eladni.

Már jön is a kisteherautó - mint kiderül, ma már a sokadik. Vezetője, feleségével együtt a fémhulladékot keresi. Sietnek: az egész környéket szeretnék bejárni, és sok a konkurencia. Ráadásul holnap már a "hivatásosok" jönnek: a közterület-fenntartók, akik tulajdonképpen az egész lomtalanítási akciót meghirdették.

Rosszkedvű, zömök férfi ugrik ki a kocsiból, testes felesége követi. A férfi megalkuszik a fémhulladékra Margitka ismerősével, majd ketten felpakolják a platóra. Az asszony közben feltúrja a hozzá legközelebb levő kupacokat, és ha más vasat vagy hasonlóan könnyen eladható lomot talál, azt feléjük hajítja. Veszekedést idéz, ahogy a rengő hasú asszony hajolgat, majd pléhbödönöket dobál férje felé. Mindketten szitkozódnak.

Noha csak július elsején, vasárnap kellett volna kitenni a feleslegessé vált holmikat, azokat már péntek óta szorgos hangyaként szállítják a környék lakói - ám ez csak az egyik oka annak, hogy a környék egy háború sújtotta területet idéz.

A hétvége alatt nemcsak hogy sokan feltúrták már a szeméthalmokat, de meglehetősen durva eszközökkel zajlik a szelektálás is. A lomizó asszony például most talál egy fém állólámpát, ám azon van üvegbura is - ezért földhöz csapja. Egyszerűbb, mint leszedni az üveget; így már csak a fém marad a kezében.

 

Megkérdezem Margitkától, hogy mennyit lehet ezzel keresni. Konkrétan nem válaszol, csak annyit árul el: "hát, nem sokat. Arra jó, hogy kicsit kiegészítsem a nyugdíjamat. De így, hogy hárman vagyunk, ezt is elosztjuk, úgyhogy igazából szinte semmit."

Hasonlóan kitérő választ ad egy férfi is, két házzal odébb. A tűző napon ül, egy parkoló szélén. Mint mondja, ő éppen csak vigyáz egy haverja cuccaira. "Szóltak, hogy kéne segítség, szóval azért jöttem ide. De a kereseti lehetőségeket illetően sajnos nem vagyok kompetens" - hadarja el egy szuszra.

Kollégája épp a környéket járja, ő pedig most arra vigyáz, nehogy mások elhordják az összebogarászott holmit. Egy kis faasztalon vázák, bögrék, régi fényképek állnak; ezeket a piacra fogják vinni. Mellette, takaros rendben régi radiátorok és egyéb fémholmik várják az elszállítást.

Helyfoglalással működik a rendszer: aki előbb leül a lomkupac mellé, azé lesz, és eladhatja a teherautós lomizóknak. A ház környékén sétáló kutyások mesélik, szombat este valakit majdnem megvertek, csak mert át akarta nézni egy szeméthalom tartalmát, hátha talál benne valami érdekeset.

 

"Azok nem mi voltunk!" - nevetgél József és keresztfia, Sándor. Ők is két napja laknak már a három tizenötemeletes panelház közti téren. A félkörívben felhalmozott régi bútorok és műanyag-, no meg papírhalmok között heverőt mutatnak. "Tessék nyugodtan megnézni. Ha tetszik találni itt valami érdekeset, nyugodtan el lehet vinni; minket csak a fém érdekel" - ajánlgatják saját lomhalmazukat. Míg várják a teherautókat, dohányoznak, kártyáznak, beszélgetnek.

"Rokkantnyugdíjas vagyok" - kezdi a mesélést József. "Nagyon kevés a bevételem, és a szívbetegségem miatt elég sok és drága gyógyszert kell szednem. Igyekszem minden becsületes lehetőséget megragadni, hogy pénzt vihessek haza." Elmondja, felesége és három gyermeke várja otthon; a két idősebb a növények szerelmese: kertépítő mérnöknek és virágkötőnek tanulnak. A kicsi, a lány pedig még csak tizenegy éves.

"Nem teszünk mi rosszat senkinek. Nem hangoskodunk, nem iszunk, nem csinálunk felfordulást. Még el is takarítottuk az autóútról azt a jó pár széket meg asztalt, amit valakik csak úgy odahánytak" - árulja el, amikor megjön az autó. "Őt tessék lefotózni, ő nagyon jó gyerek", mutat a sofőrre, és elkezdik felpakolni az elromlott hűtőket és mosógépeket a teherautó platójára. A "jó gyerek" nem érti, miért kellett őt lefotózni, ám a többiek nevetnek - hát csatlakozik ő is.