Stockholmban az újrafeldolgozás anyagi ösztönzése segíthet

Ha Dél-Stockholmban élsz, és a város utcáin sorakozó nagy zöld kukák egyikébe dobod az újrafeldolgozható hulladékodat, akkor nagy esélyed van arra, hogy Conny Runeborg keze közé kerüljön. Az életerős, 51 éves, egykor szerelőként dolgozó Runeborg az elmúlt 6 évben a svéd főváros déli részén a kukákba dobott műanyag és fémhulladék nagy részét összegyűjtötte.Ha a műanyag és fémgyűjtő rekeszekre osztott konténere megtelik, Runeborg visszatér válogató telephelyére, ami Hogdalen ipari övezetében, Stockholm külvárosában található. Itt a „termést" először nagy halmokba rakják, majd szállítószalagra helyezik.

A műanyagot a szalag egy kicsi, fülledt bódéba szállítja, ahol két, egyazon guineai faluból származó férfi, a 22 éves Theodor Bangura és a 39 éves Aboudkar Lobilo eltávolítja az oda nem illő darabokat. A hetente áthaladó 40 tonna hulladékból a két férfi 10 tonna olyat válogat ki, ami nem műanyag. A válogatott műanyag ezután egy másik szállítószalagra kerül, ami a hulladékot egy bálázó géphez továbbítja. A bálákat hetente kétszer szállítják el teherautóval Dél-Svédországba, Smaland körzetébe, egy erdők mélyén megbúvó üzembe. Itt a műanyagból - többek között - csövekhez és virágládákhoz való alapanyagot készítenek. Eközben a visszaváltható palackokat Norrkopingban, Stockholm déli részén dolgozzák fel: válogatják, mossák, darálják őket, majd új palackokat készítenek belőlük.

Az újrafeldolgozási folyamatot Svédországban az ipar finanszírozza: a palackozó ipar például fizet az üveget újrafeldolgozásáért, a csomagoló ipar pedig a műanyag anyagában történő hasznosításáért. A költségeket végül a felhasználókra hárítják, amit ők az újrafeldolgozható anyagokból készült termékek vásárlásakor fizetnek meg.

Az újrafeldolgozás ritkán nyereséges - kivételt például az ipari műanyagok jelentenek -, de a svéd törvények megkövetelik a végrehajtását. A legtöbb svédet jó érzéssel tölti el, hogy részt vehet egy fenntarthatóbb társadalom megteremtésében. Ugyanakkor azonban elterjedt az a nézet, hogy az újrafeldolgozási rendszerek működtetéséhez felügyelet szükséges. A zöld kukák ugyanis gyakran túlcsordulnak,és az emberek panaszkodnak, hogy mennyire piszkosak.

Mivel sok svéd épületben a rendszeresen keletkező hulladék begyűjtésére a hagyományos szemétledobós rendszer is működik, s emellett hiányoznak a szelektálást segítő direkt pénzbeli ösztönzők, sok svéd nem fordít kellő figyelmet az újrafeldolgozásra. „A felelősség nem egyértelmű, a kapacitás túl alacsony, és a hulladékkal járó cipekedés mindennapi nyűgje túlságosan is megterhelő - írta nemrég egy harapós megjegyzéseiről ismert újságíró, Peter Wolodarski.

„Az életminőség egyértelmű csökkenését jelenti, ha a latyakon átgázolva szemetet kell cipelni."

Fordította: Hardy Judit