Miért nem hasznosítható a joghurtos doboz Párizsban?

Christophe Maria arról beszél, hogy Párizsban miért nem tartják újrafeldolgozhatónak a joghurtos dobozt és a műanyag szatyrokat. „A költségek meghaladnák a hasznot" - mondja Maria, a Sytcom szóvivője. A Sytcom cég Párizs és környéke hulladékkezelését végzi. „Ezt a megoldást választottuk. A műanyag hulladékok közül csak a műanyag flakonokat gyűjtjük."

A többi műanyagot - a műanyag csomagolóanyagoktól és a tejfölös dobozoktól kezdve a Tupperware-stílusú kínai ételes kiszállító dobozig - a Sytcom külön telephelyén égetik el. Az égetőkben termelt hő egy részével párizsi lakásokat fűtenek, a maradék megtermelt energiát pedig a francia elektromos hálózatba vezetik.

Bár ez és a párizsi újrafeldolgozó program más aspektusai is meglepőnek tűnhetnek, mégis van logikájuk, s erről a felelős tisztségviselők boldogan be is számolnak. Ez részben ugyanis Párizs természetéből adódik - a város sűrűn lakott, és a párizsiak lazán kezelik a szabályokat.

„Úgy akartuk az embereket felelősségvállalásra bírni, hogy ugyanakkor ne rójunk rájuk túl sok kötelezettséget" - mondja Reynald Gilleron városmérnök, aki Párizs jómódú 16. kerületének hulladékgyűjtését felügyeli. „Egyrészt nem sok helyet tudunk biztosítani a kukáknak, másrészt korlátozni akartuk a válogatásból eredő hibalehetőségek számát is."

Mint mondja, ezzel magyarázható a városnak az a döntése, miszerint a lakosoknak egyetlen sárga tetejű kukába kell dobniuk a műanyag, fém és papírhulladékot ahelyett, hogy különböző edényekbe gyűjtenék - mint oly sok más helyen, például Franciaország vidéki részein is. Két további hulladékgyűjtőt is biztosítanak a párizsiak számára: egyet az üveg, egy másikat pedig az egyéb hulladékok elhelyezésére. És mi történik, miután a sárga fedeles kuka tartalmát beleöntik a kukásautóba és elviszik újrahasznosítani?

Hogy megfejtsem, csatlakoztam Gilleronhoz, amikor az általa felügyelt egyik tömörítős kukáskocsi éppen szokásos útvonalán haladt, majd elkísértem a szállítmányt a Sytcom Párizstól nyugatra fekvő, Nanterre-ben működő válogató üzemébe.

Az első meglepetés a por volt. A kocsiról a hulladékot egy nagy csarnok padlójára öntötték, ahol halmokban állt már a szemét. Egy kis bulldózer nekitolta az új hulladékot a réginek, ami erre araszolni kezdett a futószalag felé. Amíg megteszi ezt az utat - kb. egy hét - egy ujjnyi vastagságú por rakódik rá. Úgyhogy a szemét csak úgy porzik - mondja Maria. Úgy tűnik, semmit sem tudnak tenni ellene.

A hulladék a futószalagon egy üvegfallal körbezárt terembe megy tovább, ahol azt a por miatt maszkot viselő munkások válogatják szét. „Első lépésként kijavítjuk a lakók tévesztéseit" - mondja Maria. „Tíz beérkező hulladékdarab közül körülbelül hét megfelelő és három rossz."

A munkások az újrahasznosításra szánt nagy kartondobozokat egy aknába szórják le, a „nem megfelelő" darabokat - mint pl. a joghurtos dobozokat - a futószalag melletti kukákba dobják. A többi hulladékot hagyják továbbmenni.

Következik a gépi fázis. Egy ügyes gépezet szétválogatja az "üregeset" (üvegek és dobozok) a "lapostól" (újságpapír és kisebb kartonok). Ezután egy hatalmas forgó mágnes a többi fémdobozt felmarkolva kiszűri az alumíniumot.

A szétválogatott hulladék külön futószalagokon folytatja útját, majd újra kézzel válogatják. A műanyagflakonokat szín szerint (átlátszó, színes, nem átlátszó) válogatják. Az újságpapír és a kisebb kartonok külön edénybe kerülnek. A hulladék ezután tovább halad lefelé, hogy bálákba tömörítsék a szállításhoz.

A Nanterre-i létesítmény körülbelül egymillió nyugat-párizsi és környező elővárosi lakos szemetét válogatja. Az internet korában ugyancsak meglepő, hogy a beérkező hulladéknak körülbelül a fele újságpapír. A hulladék-válogató üzem a Szajna egyik mellékága mellett helyezkedik el. Az újságpapírt uszály viszi Rouenba, Normandiába, ahol pépesítik és eladják új újságpapírnak - ez egy környezetbarát megoldás, mondja Maria, ugyanis egyetlen uszály 20 teherautónyi szállítmányt visz, csökkentve ezzel az üvegházgáz- kibocsátást. "Amennyire csak lehetséges, el akarjuk kerülni a közúti szállítást, hogy összességében is következetesen kövessük céljainkat" - mondta.

A fennmaradó újrafeldolgozható anyag Nanterre-ből közúton jut francia gyárakhoz. Az átlátszó vizes flakonokból polárszövet készül téli ruhákhoz. A nem átlátszó műanyag palackokat kerti bútorok, virágcserepek, locsolókannák, és vízvezeték-csövek gyártásához használják. Az alumíniumból és az acélból új dobozok készülnek, a papírdobozokból pedig új karton lesz.

„Minden Franciaországban történik" - mondja Maria. „Elhatároztuk, hogy az újrafeldolgozás folyamatát a lehető legközelebb tartjuk a hulladék keletkezési helyéhez. Ez nagyon lényeges. Minél többet szállítjuk a hulladékot közúton, annál inkább elvész az újrafeldolgozás eredeti értelme."

Kevésbé tűnik környezetbarátnak a Sytcom hulladékégetője, amiben az újrahasznosíthatatlannak ítélt hulladékot égetik el - ideértve a konyhai hulladékot is. A műanyag égetése közben dioxinok és más mérgező gázok szabadulnak fel. Az önkormányzati társulás által alapított Sytcom azonban azt állítja, hogy Párizs dél-keleti szélén, Ivry-ben működő égetője a légkörbe engedés előtt megtisztítja az égés során keletkező gázokat. A rendszeres elemzéseket figyelemmel kísérik - állítják - és időről-időre elküldik az ellenőrző hatóságok számára.

Párizs lakói az újrafeldolgozás legtöbb költségét a városi hulladékgyűjtésért beszedett helyi adó formájában fizetik. A kb. 5,3 millió ember hulladékát kezelő Sytcomnak további bevétele keletkezik a válogatott hulladékok, a hő, az áram és az égetésből visszamaradó salakanyag értékesítéséből is. (A salakanyagot útépítési anyagként használják.)

A Sytcom működési költségei 2005-ben kb. 283 millió eurót tettek ki, ez az utolsó év, amelyről adatok állnak rendelkezésre, mondja Maria. Ebből 218 millió euró a Sytcom szolgáltatása által lefedett 85 településtől származik. Ezek alapján évente 41 euró jut egy főre.

Azonban Párizs a keletkező hulladékának még mindig viszonylag kis részét hasznosítja újra. 2004-ben az 1,2 millió tonna hulladék kb. háromnegyede származott az „újrahasznosíthatatlan" hulladékot tartalmazó zöld kukákból - olvasható a városi statisztikákban. Mindössze 55.000 tonna gyűlt össze a sárga tetejű kukákból és mintegy 51.000 tonna a fehér (üveggyűjtő) kukákból. A maradékot pedig főleg nagyobb tárgyak, pl. háztartási gépek és az utcán összeszedett szemét teszi ki.

Az újrahasznosításból az olyan hulladék-feldolgozó vállalatok tesznek szert bevételre, mint amilyen pl. a Suez csoport egyik tagja a Sita. Ez a cég - számos egyéb tevékenysége mellett - használt vizesflakon-bálákat szállít Nanterres-ből Franciaország dél-nyugati részére.

Fordította: Kőmíves Judit