Mi a termék, mi a hulladék?

Február 22-én a Bizottság értelmező közleményt fogadott el, melynek címzettje a Parlament, s melynek tárgya az a kérdés, hogy mi számít hulladéknak, mi számít terméknek, mi számít mellékterméknek. A közlemény célja ennek a különbségtételnek a megkönnyítése (és az ezzel kapcsolatos nézetek összehangolása), annak érdekében, hogy a fogalmakat a jogalkotók egységesen alkalmazzák. A közlemény a termelési folyamatban elfoglalt szerepük szerint osztályozza az anyagokat, s nem foglakozik a hulladékok egyéb típusaival: a települési hulladékokkal, a fogyasztási hulladékokkal, illetve a hasonló hulladéktípusokkal.

A közlemény deklarált céljai:

· az illetékes hatóságoknak olyan irányadó információkat szolgáltatni, amelyek alapján lehetővé válik számukra, hogy - esetről esetre - meghatározzák, vajon egy anyag hulladék-e vagy sem;

· a gazdasági szereplőknek olyan orientációs pontokat kijelölni, amelyek segítségével felelős döntéseket hozhatnak.

Az Európai Bíróság értelmező döntései mellett így újabb kritériumok állnak rendelkezésre a hulladék jelleg megállapításához, azaz a 2006/12/CE direktíva[1] 1. cikkelyének gyakorlati alkalmazásához.

A közlemény első részében a Bizottság hivatkozik a gyártási maradék definíciójára: olyan termékről van szó, amely a gyártási folyamatnak nem közvetlenül szándékolt eredménye. Ezt a meghatározást a Bíróság 2002. április 18-i keltű, a C-9/00 jelű ügyhöz fűzött indoklásából[2] lehet levezetni.[3] A Bíróság egy későbbi ügyben a fenti indoklást alkalmazva kifejtette, hogy amennyiben a szóban forgó anyag egy műszaki döntés (választás) következménye, kétségkívül termékről van szó, s az anyag nem tekinthető termelési (gyártási) maradéknak.

Ennek okán - szól a Bizottság véleménye - ahhoz, hogy el lehessen dönteni, vajon egy anyag hulladék-e, az első lépésben meg kell határozni, hogy a gyártó szándékosan választotta-e azt a lehetőséget, hogy a szóban forgó anyagot állítsa elő. Amennyiben erről van szó, úgy a termék nem tekinthető gyártási maradéknak.

Ahhoz, hogy egy anyagot gyártási mellékterméknek lehessen tekinteni, a termelési maradéknak három feltételt kell teljesítenie a Bíróság szerint: az anyag újrahasznosítása nem lehet esetleges (hanem bizonyos), az újrahasznosításnak megelőző átalakítás nélkül lehetségesnek kell lennie és - ez a harmadik kikötés - a gyártási procedúra folyamatában. Arra is szükség van, hogy a melléktermék hasznosítása megengedhető, lehetséges legyen (nincs szükség arra, hogy a gyártó lemondjon a vonatkozó anyaggal kapcsolatos használati jogáról). A Bizottság a közleményben ezeket a feltételeket pontosítja, annak érdekében, hogy minden tagállam illetékes hatóságai esetről esetre megfelelő módon alkalmazhassák a bírósági ítéletet annak meghatározásához, vajon egy anyag hulladék-e avagy melléktermék.

Ezt követően a közlemény sorra veszi azokat az elemeket, amelyekre a Bíróság hivatkozott annak kapcsán, hogy különbséget tegyen egy hulladék és egy melléktermék között; mindeközben a Bizottság hangsúlyozza, hogy nincs szó "kőbe vésett" momentumokról, hanem adott esetben a körülmények összességét kell mérlegelni. A figyelembe veendő elemek a következők:

- semmilyen egyéb alkalmazás nem tervezhető, csupán a megsemmisítés; a tervezett felhasználás a környezetre olyan erősen káros hatást gyakorolna, melynek elhárításához különleges védőintézkedésekre lenne szükség: ebben az esetben hulladékról van szó;

- a szóban forgó anyag kezelésére alkalmazott eljárás olyan általánosan ismert módszer, amit hulladékok kezelésére alkalmaznak;

- a vállalat az adott anyagra hulladékként tekint - ez a megítélés adhatja az anyag hulladékként történő besorolásának alapját; a Bizottság "nem támogatja" ennek a szubjektív kritériumnak az alkalmazását;

- a vállalat keresi a módját annak, hogy korlátozza a keletkezett termék mennyiségét; a mennyiségi korlátozás lehetőségének tényéből arra lehet következtetni, hogy a vállalat a hulladék mennyiségének csökkentésére törekszik - de a Bizottság úgy véli, hogy emellett más kritériumokat is mérlegelni kel.;

A közlemény két melléklettel zárul, amelyek közül az elsőben példák találhatók arra, hogy mi tekinthető hulladéknak, s mi nem. A második mellékletben egy döntési fa található, a hulladék és a melléktermék közötti különbségtétel megkönnyítésére. Ez utóbbit mi is mellékletként közöljük.

A forrásanyag címe:

Communication from the Commission to the Council and the European Parliament on the interpretative communication on waste and by-products, Brussels, 21. 2. 2007, COM(2007) 59 final

A forrásanyag közvetlen elérési helye:

http://www.ipex.eu/ipex/cms/home/Documents/doc_COM20070059FIN

Melléklet

Döntési fa a hulladék és a melléktermék közötti különbségtétel megkönnyítésére