Újrahasznosítás: növekvő mennyiségek
Az uniós támogatást elnyert programok megvalósulásával hamarosan
ezerkétszáz településen három és fél millió lakos után gyûjtik,
válogatják, hasznosítják a hulladékot a fenntartható fejlõdés jegyében." - írja a Magyar Hírlap.
Nagyon reméljük, hogy a tüneti kezelés mellett a probléma valódi gyökerére is legalább ugyanilyen figyelem hárul és végre elkészül az országos és régiókra lebontott hulladékcsökkentési terv is....
Az eredeti cikk:
Szemétlerakás helyett hulladékgazdálkodás – talán ezzel lehet legjobban jellemezni a hulladékkezelés világszerte, így nálunk is zajló átalakulását. A feleslegessé vált tárgyak, szerves hulladékok (elsősorban csomagolások, ételmaradék, papír, kerti hulladékok) eddig a kukákban, majd ömlesztve a települések szélén lévő elhanyagolt szeméttelepeken végezték. Sokáig esélyt sem hagytunk az újra feldolgozható anyagok hasznosítására. A pazarló gyakorlatnak vége. Az uniós előírások szerint minimálisra kell csökkenteni a lerakást, a szelektíven gyűjtött hulladék döntő hányadát hasznosítani kell a jövőben. Ehhez komplex térségi kezelőrendszerek kiépítése szükséges. Konténerekben kell tárolni a válogatva gyűjtött hulladékokat, korszerű szállító járművekre, válogató- és feldolgozóüzemekre van szükség, komposztálókat kell kialakítani a szerves hulladékoknak és megfelelő védelemmel ellátott korszerű depóniákat a megmaradt, hasznosíthatatlan hulladékok befogadására. A szemléletváltás része az is, hogy nem településenként kell gondoskodni a jövőben a hulladékról. Brüsszel csak az önkormányzatok összefogásával szerveződő regionális megoldásokat támogatja. Elengedhetetlen feladat a régi, korszerűtlen szeméttelepek rekultivációja is.
Szigorúbb előírások,
növekvő költségek
Tizenkét, a fenti követelményeket teljesítő szelektív gyűjtésen alapuló regionális hulladékgazdálkodási program kapott eddig Brüsszeltől az előcsatlakozási ISPA-keretből összesen csaknem háromszázmillió euró (mintegy 75 milliárd forint) támogatást. A még tavaly május 1-je előtt jóváhagyott programokat legalább ötven százalékban, de helyenként nagyobb arányban az Európai Unió finanszírozza. A központi költségvetés és a társulásokba tömörülő önkormányzatok állják az egyenként sokmilliárdos beruházások költségének másik felét – tudtuk meg Kiss Andrástól, a környezetvédelmi tárca fejlesztési igazgatóságának osztályvezetőjétől.
A 2000–2003 között elfogadott programok megvalósítása vegyes képet mutat. Van, ahol már az építés befejezésénél tartanak, és akadnak olyan térségek is, ahol – főként egyes önkormányzatok ellenállása miatt – bizonytalan az uniós források felhasználása, de a projektek többsége megfelelően halad. Az előkészítés nemcsak a programok komplex, összetett volta, hanem a kötelező lakossági jóváhagyás és a beruházási tenderek időigénye miatt is meglehetősen hosszadalmas. A többéves előkészítés azzal jár, hogy nagy valószínűséggel egyik program esetében sem lehet tartani az eredetileg megszabott költségkeretet. Gondot okoz, hogy egyes hulladékgazdálkodást érintő törvények, rendeletek az első programok jóváhagyása után léptek életbe. Több létesítményt át kellett tervezni a szigorúbb követelmények miatt. Ráadásul a bezárandó lerakókba folyamatosan hordják a hulladékot, így a rekultivációs költségek is jelentősen meghaladják az eredetileg tervezettet. Mivel az uniós támogatás adott, a számítások szerinti húszmilliárd forint körüli többletkiadást hazai forrásokból kell fedezni. Az ügyben már többször egyeztettek. Minden bizonnyal központi keretekből biztosítják a többletköltségek jelentős részét, de elkerülhetetlen, hogy az önkormányzatok is mélyebben a zsebükbe nyúljanak.
Félnek a szentgáli depóniától
A legkritikusabb pillanatnyilag az észak-balatoni program sorsa. Hiába sikerült másfél éve egy eredményes népszavazás révén Szentgálon helyet találni a lerakónak, a szomszédos önkormányzatok tiltakozása miatt nem kezdődhetett meg a beruházás előkészítése. Az idő sürget: az uniós előírások értelmében az eredeti program brüsszeli elfogadását (2003. július) követő harminc hónapon belül meg kell kötni az első megvalósítási szerződést. Az m+30 szabály határideje fenyegetően közeleg. Jövő év elejéig meg kellene oldani a konfliktust, hogy ne vesszenek el a már támogatásként jóváhagyott euró-milliók.
Úgy tűnik, ez a veszély elhárult a szintén hányatott sorsú Északkelet Pest megyei program esetében. Több sikertelen népszavazás (Püspökszilágy, Galgahévíz, Keszeg, Kosd) után új lerakó építése helyett két meglévő depónia (a gödöllői és a nógrádmarcali) bővítésével oldották meg a helyzetet. Mivel nemrégiben megkötötték a beruházások mérnöki felügyeletéről és tervezéséről szóló szerződést, elkezdődhet a munka.
Hajdú-biharban zárják be először a régi telepeket
A legjobban Hajdú-Bihar megyében haladnak a hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésével. Tavaly elkészült a debreceni lerakó bővítése, a komposztáló, a válogató és az új hajdúböszörményi hulladékkezelő mű. A rendszer harmadik fő létesítményét, a bererttyóújfalui telepet jövő nyáron adják át. Minden bizonnyal Hajdú-Bihar megyében zárják be először a kiszolgált szeméttelepeket, s viszik a megye 78 településéről a szelektíven gyűjtött hulladékot a központi utóválogatókba. A hulladék útja itt kettéválik: a hasznosítható üveg, műanyag, fa, fém, papír feldolgozókba, hasznosítóüzemekbe, a maradék a három megújult lerakóba kerül.
Jól állnak a miskolci hulladékos beruházások is. A menetrendnek megfelelően a kiszolgáló létesítmények elkészültével (válogató, komposztálótelep, hulladékudvarok) jövő év elején munkába állhat a miskolci megyeszékhely szelektív gyűjtőhálózata. Itt halad leggyorsabban a rekultiváció, várhatóan az év végéig helyreállítanak több használaton kívüli telepet.
A szegedi program is befejezéséhez közeledik. Az infrastrukturális beruházások már elkészültek, 2006 közepén átadják a kibővített, megfelelő védelemmel ellátott szegedi lerakót. A régió harminc településén állnak át legkésőbb egy év múlva a szelektív gyűjtésre.
Szolnok megyében is tart már a kivitelezés, sőt a megyeszékhelyen már átadták az új hulladékválogató csarnokot, de jól állnak a zöldmezős beruházásban készülő kétpói depóniával is.
A közeli Tisza-tavi régióban is átalakul a hulladékgazdálkodás. Tiszafüreden lerakó, válogató, komposztáló, Mezőkövesden pedig átrakó-tömörítő állomás épül.
A Duna–Tisza közi program Pest megye déli és Bács-Kiskun északi körzeteiben összesen 48 települést érint. Nagykőrösön (komposztáló), Nagykátán (átrakó), Cegléden (depónia válogatóval) és Kecskeméten (válogató) építkeznek.
Megkötötték már a beruházási szerződést a sajó–bódvai program hulladéklerakójára és kiszolgáló létesítményeire. Idén készül el a depónia Sajókazán, az átrakó Ózdon működik majd.
Három éve hagyták jóvá Brüsszelben a homokhátsági projektet. A tervekben 75 százalékos uniós támogatással 82 települést érintő, két új depóniát tartalmazó (Felgyő, Kiskunhalas) hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése szerepel.
A közelmúltban írták alá a nyugat-balatoni rendszer első ütemének megvalósításáról szóló építési szerződést. Ez a program érinti a legtöbb települést, 282-t.
A nagy projektek közé tartozik a dél-balatoni is. Somogy, Tolna és Baranya megyében három lerakó (Cikó, Som, Ordacsehi), négy átrakóállomás, nyolc komposztálótelep, valamint 19 hulladékudvar létesül.
Szemétlerakás helyett hulladékgazdálkodás – talán ezzel lehet legjobban jellemezni a hulladékkezelés világszerte, így nálunk is zajló átalakulását. A feleslegessé vált tárgyak, szerves hulladékok (elsősorban csomagolások, ételmaradék, papír, kerti hulladékok) eddig a kukákban, majd ömlesztve a települések szélén lévő elhanyagolt szeméttelepeken végezték. Sokáig esélyt sem hagytunk az újra feldolgozható anyagok hasznosítására. A pazarló gyakorlatnak vége. Az uniós előírások szerint minimálisra kell csökkenteni a lerakást, a szelektíven gyűjtött hulladék döntő hányadát hasznosítani kell a jövőben. Ehhez komplex térségi kezelőrendszerek kiépítése szükséges. Konténerekben kell tárolni a válogatva gyűjtött hulladékokat, korszerű szállító járművekre, válogató- és feldolgozóüzemekre van szükség, komposztálókat kell kialakítani a szerves hulladékoknak és megfelelő védelemmel ellátott korszerű depóniákat a megmaradt, hasznosíthatatlan hulladékok befogadására. A szemléletváltás része az is, hogy nem településenként kell gondoskodni a jövőben a hulladékról. Brüsszel csak az önkormányzatok összefogásával szerveződő regionális megoldásokat támogatja. Elengedhetetlen feladat a régi, korszerűtlen szeméttelepek rekultivációja is.
Szigorúbb előírások,
növekvő költségek
Tizenkét, a fenti követelményeket teljesítő szelektív gyűjtésen alapuló regionális hulladékgazdálkodási program kapott eddig Brüsszeltől az előcsatlakozási ISPA-keretből összesen csaknem háromszázmillió euró (mintegy 75 milliárd forint) támogatást. A még tavaly május 1-je előtt jóváhagyott programokat legalább ötven százalékban, de helyenként nagyobb arányban az Európai Unió finanszírozza. A központi költségvetés és a társulásokba tömörülő önkormányzatok állják az egyenként sokmilliárdos beruházások költségének másik felét – tudtuk meg Kiss Andrástól, a környezetvédelmi tárca fejlesztési igazgatóságának osztályvezetőjétől.
A 2000–2003 között elfogadott programok megvalósítása vegyes képet mutat. Van, ahol már az építés befejezésénél tartanak, és akadnak olyan térségek is, ahol – főként egyes önkormányzatok ellenállása miatt – bizonytalan az uniós források felhasználása, de a projektek többsége megfelelően halad. Az előkészítés nemcsak a programok komplex, összetett volta, hanem a kötelező lakossági jóváhagyás és a beruházási tenderek időigénye miatt is meglehetősen hosszadalmas. A többéves előkészítés azzal jár, hogy nagy valószínűséggel egyik program esetében sem lehet tartani az eredetileg megszabott költségkeretet. Gondot okoz, hogy egyes hulladékgazdálkodást érintő törvények, rendeletek az első programok jóváhagyása után léptek életbe. Több létesítményt át kellett tervezni a szigorúbb követelmények miatt. Ráadásul a bezárandó lerakókba folyamatosan hordják a hulladékot, így a rekultivációs költségek is jelentősen meghaladják az eredetileg tervezettet. Mivel az uniós támogatás adott, a számítások szerinti húszmilliárd forint körüli többletkiadást hazai forrásokból kell fedezni. Az ügyben már többször egyeztettek. Minden bizonnyal központi keretekből biztosítják a többletköltségek jelentős részét, de elkerülhetetlen, hogy az önkormányzatok is mélyebben a zsebükbe nyúljanak.
Félnek a szentgáli depóniától
A legkritikusabb pillanatnyilag az észak-balatoni program sorsa. Hiába sikerült másfél éve egy eredményes népszavazás révén Szentgálon helyet találni a lerakónak, a szomszédos önkormányzatok tiltakozása miatt nem kezdődhetett meg a beruházás előkészítése. Az idő sürget: az uniós előírások értelmében az eredeti program brüsszeli elfogadását (2003. július) követő harminc hónapon belül meg kell kötni az első megvalósítási szerződést. Az m+30 szabály határideje fenyegetően közeleg. Jövő év elejéig meg kellene oldani a konfliktust, hogy ne vesszenek el a már támogatásként jóváhagyott euró-milliók.
Úgy tűnik, ez a veszély elhárult a szintén hányatott sorsú Északkelet Pest megyei program esetében. Több sikertelen népszavazás (Püspökszilágy, Galgahévíz, Keszeg, Kosd) után új lerakó építése helyett két meglévő depónia (a gödöllői és a nógrádmarcali) bővítésével oldották meg a helyzetet. Mivel nemrégiben megkötötték a beruházások mérnöki felügyeletéről és tervezéséről szóló szerződést, elkezdődhet a munka.
Hajdú-biharban zárják be először a régi telepeket
A legjobban Hajdú-Bihar megyében haladnak a hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésével. Tavaly elkészült a debreceni lerakó bővítése, a komposztáló, a válogató és az új hajdúböszörményi hulladékkezelő mű. A rendszer harmadik fő létesítményét, a bererttyóújfalui telepet jövő nyáron adják át. Minden bizonnyal Hajdú-Bihar megyében zárják be először a kiszolgált szeméttelepeket, s viszik a megye 78 településéről a szelektíven gyűjtött hulladékot a központi utóválogatókba. A hulladék útja itt kettéválik: a hasznosítható üveg, műanyag, fa, fém, papír feldolgozókba, hasznosítóüzemekbe, a maradék a három megújult lerakóba kerül.
Jól állnak a miskolci hulladékos beruházások is. A menetrendnek megfelelően a kiszolgáló létesítmények elkészültével (válogató, komposztálótelep, hulladékudvarok) jövő év elején munkába állhat a miskolci megyeszékhely szelektív gyűjtőhálózata. Itt halad leggyorsabban a rekultiváció, várhatóan az év végéig helyreállítanak több használaton kívüli telepet.
|
A szegedi program is befejezéséhez közeledik. Az infrastrukturális beruházások már elkészültek, 2006 közepén átadják a kibővített, megfelelő védelemmel ellátott szegedi lerakót. A régió harminc településén állnak át legkésőbb egy év múlva a szelektív gyűjtésre.
Szolnok megyében is tart már a kivitelezés, sőt a megyeszékhelyen már átadták az új hulladékválogató csarnokot, de jól állnak a zöldmezős beruházásban készülő kétpói depóniával is.
A közeli Tisza-tavi régióban is átalakul a hulladékgazdálkodás. Tiszafüreden lerakó, válogató, komposztáló, Mezőkövesden pedig átrakó-tömörítő állomás épül.
A Duna–Tisza közi program Pest megye déli és Bács-Kiskun északi körzeteiben összesen 48 települést érint. Nagykőrösön (komposztáló), Nagykátán (átrakó), Cegléden (depónia válogatóval) és Kecskeméten (válogató) építkeznek.
Megkötötték már a beruházási szerződést a sajó–bódvai program hulladéklerakójára és kiszolgáló létesítményeire. Idén készül el a depónia Sajókazán, az átrakó Ózdon működik majd.
Három éve hagyták jóvá Brüsszelben a homokhátsági projektet. A tervekben 75 százalékos uniós támogatással 82 települést érintő, két új depóniát tartalmazó (Felgyő, Kiskunhalas) hulladékgazdálkodási rendszer kiépítése szerepel.
A közelmúltban írták alá a nyugat-balatoni rendszer első ütemének megvalósításáról szóló építési szerződést. Ez a program érinti a legtöbb települést, 282-t.
A nagy projektek közé tartozik a dél-balatoni is. Somogy, Tolna és Baranya megyében három lerakó (Cikó, Som, Ordacsehi), négy átrakóállomás, nyolc komposztálótelep, valamint 19 hulladékudvar létesül.