Szóda 2008

Az ásványvizek terjedése lényegesen csökkenti az otthon használatos szódapatronok, valamint szikvizes üzemek forgalmát. Mindez a fogyasztói szokások változásával magyarázható: nyolc-tíz évvel ezelőttig szinte mindenki használta a patronokat, mára azonban divat lett a flakonos víz, attól függetlenül, hogy az üvegeket jóval nehezebb hazacipelni, mint a kis doboznyi patront, kihörpintésük után pedig rengeteg hulladék marad hátra.

A mai fiatalok lassan nem is ismerik a szódát, szifonokat leginkább a nagyszüleiknél látnak. Ilyen helyzetben pedig nehéz a szódavíz népszerűsítése. A szódapatronokat gyártó Liss Patrongyártó, Töltő és Forgalmazó Kft. viszonylag jó helyzetben van: a cég, ha versenyezni nem is képes az ásványvízreklámokkal, legalább költeni tud a marketingre. A kisebb szikvízgyártóknak azonban még erre sem futja.

Nagy probléma az is, hogy ellenőrizetlen forrásból származó, téves információk miatt honfitársaink elkezdtek irtózni a csapvíztől, pedig a hazai csapvíz kiváló minőségű: 190 ezer (!) paraméterre nézve vizsgálják (mikrobiológiától a klórszintig) és 96−97 százalékban megfelel az előírásoknak. A szóda és a szikvíz háttérbe szorulása mögött persze ott van az emberi lustaság is: sokszor már a szifont sem vagyunk képesek vízzel megtölteni, hogy belecsavarhassunk azt az egy vagy két szem patront. A szikvizes palackok kicseréltetésére pedig végképp lusták vagyunk.


Természet(ellen)esség

Gond az is, hogy amíg az ásványvizek abszolút természetes folyadék hírében állnak, addig a szódáról hajlamosak vagyunk elhinni, hogy mesterséges eredetű. Pedig a boltban kapható patronokban lévő széndioxid tisztasági szempontból a legjobb: a Vas megyei Répcelakon és környékén természetes szénsav-lelőhelyek vannak, ahonnan a föltörő szén-dioxidot a Liss patrongyártó üzemébe vezetik. Minden, itthon kapható patronba ez a szén-dioxid kerül, mivel patrongyártás terén a Liss a magyar piac egyeduralkodója. Sőt, gyakorlatilag nálunk van egyedül csererendszerű patron: „Külföldön egyszer használatos, eldobható patronokat használnak, nem vállalják föl az összegyűjtést, és az ezzel járó macerát. Exportra mi is eldobható típust gyártunk, mert a csererendszerű patronok nem kompatibilisek a külföldön használatos szifonokkal - mondja Moórung Mónika, a Liss európai értékesítési vezetője. (A leírtakkal persze nem a Gazdasági Minisztérium munkatársainak akarunk újabb, a betétrendszert tovább sorvasztó ötleteket adni - a szerk.)


Kuka kilőve

A szódapatronok és szikvizes palackok annak ellenére háttérbe szorulnak, hogy ma már a „csapból is” a környezettudatosság folyik: a műanyag szikvizes palackokból és főképp az acélpatronból csak nagy sokára lesz hulladék. A patronok akár több százszor is újratölthetők, másrészt pedig betétdíjasak, így nem végzik a háztartási hulladékok között, ahogy az ásványvizes palackok. A szikvizesek által használt palackok ugyancsak többször újratölthetőek: a műszaki vizsgálatok és a napi gyakorlat azt mutatja, hogy egy-egy flakon négy-öt évig van forgalomban, ez idő alatt pedig három-négyszázszor újratölthető.

Egy szikvizes palack tehát három-négyszáz eldobott ásványvizes palackot vált ki (miközben anyaguk - a szódásflakon erősített aljzatától eltekintve azonos). Az sem véletlen, hogy nem botlunk úton-útfélen elhajigált flaskákba: mivel egy flakon betétdíja nagyjából 250 forint, féltve óvják.


Mintha visszatérne

Bár a vízfogyasztási szokások változásával csökkent a szikvizesek forgalma, nincs minden veszve: „Eddig divatosak voltak a színes üdítőitalok, most viszont előtérbe került az egészséges életmód, és sokan áttértek az ásványvízre. Ez valamennyire nálunk is lecsapódik: forgalmunk ugyan csökkent, ám egyre-többen keresnek tudatosan szikvizet - mondja Deák László, az Országos Szikvízkészítő Ipartestület elnöke. „Tudni kell azt is, hogy nem minden kolléga használ csapvizet: vannak, akik fúrt kútból nyerik a vizet, és kiváló minőségű védőitalt palackoznak.

A szikvizet egyébként nem csak szénsavval dúsítják, hanem meg is tisztítják, szűrik. A kis üzemek ma már szűrőberendezésekkel is fel vannak szerelve. Arról azonban nincs pontos adat, hogy a hazai palackozott vizeknek hány százalékát teszik ki a szikvizek. Mivel nincs bejelentési kötelezettség, pontosan nem tudható, hányan foglalkoznak itthon szikvízgyártással.” Deák körülbelül ezerötszáz üzemről tud, a szakma azonban ennél jóval többet, körülbelül tízezer embert tart el. A magyar iparosok eszközeit ráadásul világszerte exportálják, nemcsak uniós országokba, de a tengerentúlra és Kazahsztánba is”


Áruházból kizárva

„Vidéken a szódás kollégák az elmúlt jó kétszáz évben kialakult rendszer szerint házhoz szállítják a szikvizet. Budapesten azonban ez a rendszer nem működik: ott a vevők maguk járnak vízért, sokszor a város másik végébe. Úgy tapasztaljuk, hogy a száz százalékosan visszaváltható, újratölthető terméket forgalmazó szódás szakma hátrányban van. Az üzletekbe, áruházláncokba nem tudunk bekerülni, mert a kereskedők nem hajlandóak a visszaváltással bajlódni. Az egész rendszer rosszul van fölépítve” - vélekedik az ipartestület elnöke.


Problémás cserebere

A visszaváltással néha a Lissnek is meggyűlik a baja, annak ellenére, hogy a patronokat szinte minden üzletben be lehet szerezni: „A Metro kivételével az összes áruházlánccal szerződésben állunk, bár még így is előfordul, hogy egy-egy boltból hiányzik a termék. Nap mint nap kapunk emiatt vevői telefonokat. Sok kisboltban megpróbálják elhitetni a vevőkkel, hogy a szénsavparton már nem létezik. A kis üzletek azért nem szeretik a patronokat, mert bajlódniuk kell visszaváltásukkal. Azt is gyakran sérelmezik, hogy a patronok szavatossága csupán három hónap. Idén januártól azonban fél évre növeltük a szavatossági időt, így már ez sem lehet hivatkozási alap. A szavatossági idő lejárta persze nem jelenti, hogy a patron „megromlana”, csupán azt, hogy csökken az ereje, hiszen kismértékben diffundál belőle a gáz” - magyarázza Moórung Mónika.

Patront egyelőre tehát sok helyen vehetünk, rozsdamentes szifont viszont már kevésbé találunk: ezeket csak akciók keretében tartják a multik, állandó termékként nem. Így szifonhoz ma legegyszerűbben szakkiállításon, a Liss márkaboltjában és webshopjában juthatunk. Szikvizes packot pedig valamennyi szikvizes tart és cserél is.


Szóda és ára

Mennyit spórolhatunk a szódával, a környezettudatosság melengető érzése mellett? Egy liter szódavíz házilag készítve alig több mint tizenöt-húsz forint, és egy liter szikvíz pedig átlagosan harminc-negyven forint. Utóbbi ráadásul nemzetközi szinten olcsónak mondható: „Egy torontói kolléga hat dollárért ad egy liter vizet, mert ott szikvíz kuriózum. Chilében, Argentínában is magasak az árak, ott egy liter szódáért minden további nélkül elkérhetik egy liter kóla árát” - mondja Deák László. Tény persze, hogy Magyarországon már ötven forintért lehet ásványvizet venni. A vízzel együtt azonban megvesszük a palackot, a kupakot, a címkét és a zsugorfóliát is, és a környezet szükségtelen terhelése ellenére korántsem kapunk sokkal egészségesebb italt.

Szabó Emese

Forrás: fogyasztok.hu