Reciklálni tanul a világ (2): London megpróbál felzárkózni

Amikor két és fél évvel ezelőtt Nash Verma elkezdte az újrahasznosítható szemét szállítását a londoni Richmond upon Thames körzetében, kevesebb, mint három órájába tellett egy-egy reggeli begyűjtő körút. Ma már a lakosok olyan sok üveget, fémdobozt és papírt raknak ki, hogy ugyanez az út most legalább hat órát vesz igénybe. És ebben még nincsenek is benne a műanyagok, amelyek gyűjtését Richmondban ebben az évben készülnek bevezetni.

Az újrafeldolgozásra elkülönített termékek mennyisége tehát megnőtt, s ez jól mutatja a Nagy-Britanniában történő változásokat: az elmúlt években növelték újrafeldolgozási arányukat, amely egyébként messze az egyik legrosszabb Nyugat-Európában.

Környezetvédők szerint azonban még sok a fejleszteni való, és várakozással tekintenek a várhatóan márciusban megjelenő hulladékfelmérés részleteire, hogy kiderüljön, mennyire gondolja komolyan a kormány az újrafeldolgozás ügyét.

Az ország 2006-ban a lakossági hulladék kb. 27 százalékát forgatta vissza, ami majdnem duplája a három évvel azelőtti 14 százalékos aránynak. A minisztérium fokozatosan emeli a szemétlerakás díját és adóit, hogy ezzel rávegyék a településeket az újrafeldolgozás erőteljesebb ösztönzésére, és az önkormányzatok - úgy tűnik - erre reagálnak is. A műanyag és papír egy része már Kínában kerül feldolgozásra.

A brit Környzetvédelmi, Élelemezés- és Vidékfejlesztési Minisztérium 2010-re 30 százalékos lakossági hulladék visszaforgatást tűzött ki célul, de már most úgy gondolják, hogy ez a cél nem eléggé ambiciózus, és a szám valószínűleg növekedni fog.

Michael Warhurst, a Föld Barátai kampányfelelőse szeretné, ha a minisztérium 2020-ra egy 60 százalékos arányra tenne kötelezettséget, ez az a szint, állítja, amely segítene a globális felmelegedés elleni küzdelemben.

„Itt merül fel a kérdés, hogy a brit kormányt vajon mennyire foglalkoztatja az éghajlatváltozás problémája, ezzel a példával ezt jól le lehet mérni" kommentálta Warhurst az újrafeldolgozási arányok ügyét.

Az alumínium, a műanyagok vagy a papír újrafeldolgozása esetén jóval kevesebb energiát kell felhasználni és kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával kell számolni, mint az elsődleges nyersanyagokból történő termékgyártás során.

A minisztérium munkatársai szerint döntő fontosságú a globális felmelegedés megfékezésében az is, hogy a szemétlerakókra minél kevesebb biológiailag lebomló hulladék kerüljön, ilyenek például a papír vagy a konyhai és kerti hulladék. Ha ezek az anyagok légmentesen a föld alatt bomlanak le, metán keletkezik, ami a szén-dioxidnál is erősebb üvegházhatású gáz.

Párhuzamosan azzal, hogy az Európai Unió a lerkókra kerülő biológiailag lebomló hulladékok mennyiségének csökkentésére ösztönzi tagjait, növekszik a - metánt nem termelő - komposztálás népszerűsége is.

Anglia 400 önkormányzatából kb. 30 már megszervezte a lakossági konyhai hulladék begyűjtését, állítja Gareth Lloyd, aki a kormány által támogatott és az újrafeldolgozást népszerűsítő csoport, a Hulladék Akció Program munkatársa.

Richmondban, ahol a lakosok kis zöld kukákban kirakhatják a konyhai hulladékaikat, sokan véli úgy, hogy az újrafeldolgozásnak nagy jelentősége van. „Nagyon kell vigyáznunk az erőforrásainkra" mondja Gerry Duggan tanár.

Azonban nem mindenki veszi ennyire komolyan az újrafeldolgozást.

„Tudom, hogy fontos," mondja a 18 éves Shelley Taylor, miközben jeget kapar le a szélvédőről és egy újrafeldolgozó szemetes autó robog el mellette. „De nem csinálom olyan komolyan, ahogy kellene."

Mivel a Richmond környéki lakosok a papírt külön gyűjtik, és mivel a dolgozók szétválogatják a fémdobozokat és az üveget, a helyi újrafeldolgozó üzemben nincs sok szétválogatnivaló. De néhány önkormányzat, beleértve sok londonit is, keverve gyűjti az újrafeldolgozandó anyagokat és ezeket gépekkel válogatja szét olyan hatalmas telepeken, mint amilyen például a dél-londoni Greenwich-ben vagy a kenti Crayfordban található.

Ezekben az üzemekben mágnesek, légfúvók és egyéb eszközök segítenek a műanyag, a papír, az üveg, a kartonpapír és a fémdobozok szétválogatásában.

Az újrafeldolgozó üzemekből kikerülő műanyagok többsége igen messzire kerül, például ázsiai gyárak erőműveibe, ahol a nyersanyag iránti igény sokkal nagyobb, mint Európában. Kína és India a brit hulladék legnagyobb vásárlói közé tartozik, főleg műanyagot és papírt vásárolnak, és jobban kedvelik az olcsóbb, gépileg szétválogatott újrafeldolgozható anyagokat, mint a drágább, kézzel válogatottat. Dél-Korea is jelentős célállomás.

Nagy-Britannia műanyag hulladékának kb. felét exportálják, állítja Lloyd. Az üveg és papír nagy részét ugyanazok a hajók viszik keletre, amelyek az import árut hozzák Kínából. Mivel Európa sokkal kevesebb árut ad el Ázsiának, mint amennyit vesz tőle, a teherszállító hajóknak nincs sok szállítmányuk a visszaúton, így a hulladékot engedményes áron viszik Ázsiába.

Warhurst elmondása szerint a Föld Barátai inkább a keletkezéshez közeli újrafeldolgozást támogatja, de nem ellenzik a tengerentúlra történő szállítást sem.

Ugyanakkor, mondja, az újrahasznosítható hulladékukat külföldre szállító európai országoknak azt is biztosítaniuk kellene, hogy a tengerentúli feldolgozás megfeleljen az itthon elvárt környezetvédelmi és biztonsági előírásoknak.

A hulladék tengerentúlra küldését kritizálók szerint az újrafeldolgozandó hulladék egy része szemétlerakókba vagy égtőkbe kerül, és a feldolgozásban résztvevő munkások egészsége is veszélynek van kitéve.

Miközben a britek egyre inkább elfogadják az újrafeldolgozást, sokan egy másik kérdésben is tetteket követelnek - ők elsősorban a termelt hulladék mennyiségének csökkentését várják.

Tavaly a Nők Intézete, ami az egyik legnagyobb és legelismertebb civil szervezet Nagy-Britanniában, kampányt indított a felesleges csomagolóanyagok használata ellen. Főképp a szupermarketekben található zöldség- és gyümölcstartó polisztirén tálcákat és műanyag csomagolásokat vették célba.

„Sok idősebb tagunk érzékelte a változást az évek során", mondja Amy Bick, a Nők Intézetének szóvivője. „Ők sosem vettek banánt műanyag csomagolásban."

2006 júniusában a kb. 211 000 tagot számláló szervezet tagjai egy héten át összegyűjtötték az élelmiszervásárlásaik során keletkező csomagolásokat, majd ezeket országszerte visszavitték a szupermarketekbe. Ben Bradshaw, a brit környezetvédelmi miniszter, novemberben azt nyilatkozta, hogy még több britnek kellene ugyanezt tennie.

„Amikor kirakjuk a szemetünket, és azt látjuk, hogy ennek legalább a fele csomagolás", mondja Bick, „a tagjaink arra gondolnak, hogy ez azért mégsem egészen normális."

Fordította: Makhándi Márta