Reciklálni tanul a világ (1)

Néhányan panaszkodnak, mások viszont kifejezetten dühösek, ha nem tudják az általuk ismert környezetbarát megoldásokat alkalmazni olyan problémákra, mint amilyen a túlzott szeméttermelés. Tavaly júniusban Nagy-Britanniában egy elismert civil szervezet, a Nők Intézetének 211 000 tagja országos megmozdulást szervezett, amely során az élelmiszerek csomagolását egy hétig otthon gyűjtötték, majd visszavitték a szupermarketekbe.

Még Franciaországban is - ahol az újrafeldolgozás egyébként lassabban indult be, mint az úttörőnek számító Németországban és Kaliforniában - kezdik elfogadni a szelektálást az emberek.

„Néhány évvel ezelőtt nehezen tudtuk megértetni az emberekkel a szelektív gyűjtés szükségességét" - mondja Reynald Gilleron, Párizs jómódú 16. kerületének hulladékszállítási vezetője. „Most, hogy a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés a politikai életben is fontossá vált, mindez természetessé vált. Az ébresztőóra hangját mindenki meghallotta."

Azért problémák még vannak. Egyrészt azért, mert számos európai és amerikai város válogatott hulladékát Ázsiába küldi újrafeldolgozásra, azonban az egyik legnagyobb vevő - Kína - esetleg meggondolhatja magát. A múlt hónapban a kínai hatóságok vizsgálatot rendeltek el, mert Nagy-Britannia, amely papírt és műanyagot szállít Kínába, veszélyes hulladékot küldött Guangdong tartományba.

Másrészről néhány nyugatit is aggaszt, hogy a szemét külföldre kerül, és nem biztosak abban, hogy Ázsia egészségügyi és környezeti kockázatok nélkül meg tudja oldani a hulladékok újrafeldolgozását. Az a kérdés is felmerül, hogy mi történik, ha az óriási gyártási kapacitással rendelkező ázsiai országok, mint India és Kína, a nyugati szemétmennyiségnek akár csak töredékét is elkezdi megtermelni. A szkeptikusok megkérdőjelezik az újrafeldolgozás költség-haszon megtérülését is. Ha kevesebbe kerül elásni a szemetet egy szemétlerakón, akkor minek válogatni és visszaforgatni? - kérdezik. Nem lenne jobb a megtakarításokat más környezetvédelmi projektekbe fektetni?

A védelmezők erre azt válaszolják, hogy az újrafeldolgozás segít a természeti erőforrások megőrzésében, és csökkenti a klímaváltozásért felelősnek tartott üvegház hatású gázok kibocsátását, mert kevesebb energia kell a használt anyagok átalakításához, mint új nyersanyagok kitermeléséhez és az új termékek gyártásához.

Nehezebb kérdés, hogy hogyan lehetne kevesebb szemetet termelni. Gilleron szerint egy újabb össznépi ébresztőre van szükség. „Csökkentenünk kell a szeméttermelésünket" - mondja. Ha ez megtörténne, kevesebb anyagot kellene újrafeldolgozni.

A tényleges folyamatok követése érdekében az International Herald Tribune elhatározta, hogy 7 városban felül a szemeteskocsikra, hogy első kézből tapasztalják meg, mi történik a szelektív gyűjtőedényekbe dobott szeméttel.

A lap részletes beszámolót közöl a párizsi joghurtos poharakról, a stockholmi betétdíjról, a válogatásban egyelőre még nem jeleskedő londoniak próbálkozásairól, a 10 milliós Los Angeles leglelkiismeretesebben szelektáló városrészéről, Santa Monica-ról, a Madridban folyó üveg újrafeldolgozásról, arról, hogy mit kezdenek a kidobott háztartási gépekkel Milánóban, és hogy hány kuka áll a fegyelmezetten válogató berliniek háza előtt.