Milyen legyen az új szemétdíj szabályozás?
Mennyire szemét a díj? 3. rész
Kezdeményezésünkre az OKT* hulladékos bizottsága már többször tárgyalta a szemétdíjak rendszerét. Nyári számunkban beszámoltunk róla, hogy a HuMuSz Házban minden érdekelt csoport elmondta véleményét a jelenlegi helyzetrõl. Ezután a bizottság felkért minket, hogy dolgozzunk ki megoldási javaslatokat, és kezdeményezzünk errõl vitát. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a javaslatainkat, a vitáról és az esetleges jogszabályváltoztatásokról a késõbbiekben számolunk be.Jelenleg a közszolgáltatási díjak messze elmaradnak az európai árszinttől, és a közeljövőben komoly emelések várhatóak. Ha a díj kivetésének módjában és mértékében a jelenleg meglévő igazságtalanságok és aránytalanságok megmaradnak, komoly fogyasztóvédelmi és szociális feszültségek várhatók. A feladat nem kisebb, mint hogy közelítsük egymáshoz a jól körvonalazható környezetvédelmi, hulladékgazdálkodási, gazdálkodói, szociális és fogyasztóvédelmi szempontokat. A cél az, hogy a teljesítményarányosan és differenciáltan kivetett hulladékdíj egyszerre szolgálja a fogyasztói jogok védelmét és a hulladékok mennyiségének csökkentését, továbbá a hulladékkezelés eltérítését az ártalmatlanítás irányából a hasznosítás felé.
Közérdek vagy piac?
A meglévő szabályozás alapproblémája, hogy a hulladékkezelés terén keveredik a szolgáltatás közérdekű, közhasznú jellege és a szabad piaci jellege. A jelenlegi rendszer a fentiek nem túl szerencsés kombinációja. Uniós és hazai támogatásból épülnek az ártalmatlanító telepek, amelyeket sok esetben magántulajdonú cégek üzemeltetnek. A szolgáltatás díja az önkormányzatoktól függ, és az önkormányzat kettős szorításban kénytelen a díjat megállapítani. A polgárok kötelesek egy bizonyos cég szolgáltatását igénybe venni, de ezzel a céggel nincsenek fogyasztó-szolgáltató kapcsolatban, fogyasztói érdekeiket nem tudják érvényesíteni. Az esetek döntő többségében a díj nem arányos a szolgáltatás igénybevételével, így a polgár nincs ösztönözve a hulladékképződés megelőzésére. Jelenleg az fizet többet, aki környezeti szempontból biztonságos - és ezért drága - rendszerhez csatlakozott, és nem az, aki sok szemetet termel. A szolgáltató komoly díjhátralékkal küszködik, mert az elmaradt befizetések behajtása komoly nehézségekbe ütközik.
Konkrét javaslatok
A kommunális adóként kivetett hulladékdíjról mindenhol át kell térni a keletkező hulladék mennyiségéről pontos képet adó díjfizetési rendszerre. Jelenleg az önkormányzat rendelkezhet úgy, hogy a szolgáltatás „ingyenes", a költségeket az önkormányzat közvetlenül fizeti. Több önkormányzat ezt teszi, de gyakran csupán annyi történik, hogy a díjat nem „szemétdíjként" hanem a kommunális adó formájában szedik be. Ez egyrészt megnehezíti az arányos díj kiszabását, másrészt a lakosnak nem ad visszajelzést az általa kidobott hulladék mennyiségéről, éppen ellenkezőleg, megteremti a korlátlan hulladéktermelés költségmentességének illúzióját.
Kívánatosnak tartjuk az egyes háztartásokkal, írásban megkötött szolgáltatói szerződések gyakorlatát. A jelenlegi rendszerben a jogviszony már azzal is létrejön, hogy a szolgáltató a teljesítést felajánlotta, vagyis készen áll a kirakott vagy akár ki nem rakott szemét elszállítására. Felmérésünk szerint viszont az önkormányzatok gyakran olyan feltételekkel kötik meg a szerződéseket a szolgáltatókkal, amelyek nem csak jogellenesek, de kifejezetten hátrányosak is számukra. Az egyedi szerződések által növekedne a jogbiztonság, és a fogyasztói jogok érvényesítése is lehetségessé válna.
Arányos, két komponensű díjat javasolunk. Az érvényben lévő szabályozás szerint a közszolgáltatás díját úgy kell meghatározni, hogy „ösztönözzön a közszolgáltatás biztonságos és legkisebb költségű ellátására, a közszolgáltató kapacitásának hatékony kihasználására, valamint a hulladékkeletkezés csökkentésére, és a hatékony hulladékgazdálkodásra." Jelenleg ez nem teljesül! Az Alkotmánybíróság számos esetben megállapította, hogy a vizsgált rendeletek nem a tényleges szemétkibocsátáshoz és az elszállított szemét mennyiségéhez igazodóan állapították meg a díjfizetés alapjául szolgáló mutatókat, ezzel megsértették a polgári jog egyik alapvető elvét, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét. Az arányosság követelménye két komponensű díjjal érvényesíthető. A közszolgáltatás számos eleme akkor is fix költségként jelentkezik a szolgáltató számára, ha egyes háztartások nem vagy csak kis mértékben veszik azt igénybe (szállítási költségek, munkaerő, amortizáció, rekultivációs költségek, stb.). Ezen költségeket a többi lakossági szolgáltatáshoz hasonlóan az alapdíjban javasoljuk megállapítani. Az alapdíj felett a hulladéktermeléstől függő komponenst kell megállapítani, ami függ a tényleges fogyasztástól (hulladéktermeléstől), arányos a lerakótól való földrajzi távolsággal, és fordítottan arányos a lerakó környezetbiztonsági jellemzőivel.
Egyéb javaslatok
A szerveshulladék háztartási komposztálását vagy elkülönített gyűjtését ki kell terjeszteni! Ezzel komoly szemétdíj-csökkenést lehet elérni.
Javasoljuk felülvizsgálni a közegészségügyi követelményekről szóló rendeletet, amely szerint „a nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani." Ezt a jogalkotó éppen a bomló szervesanyagok okozta potenciális környezetegészségügyi problémák miatt tartotta szükségesnek.
Differenciált díjfizetést javasolunk: különböző díj bevezetését a különböző hulladékáramokra. Javasoljuk felülvizsgálni a szelektív gyűjtéssel elkülönített hulladékok gyűjtésének ingyenességét. Így elválik egymástól a vegyeshulladékok és a másodnyersanyagok gyűjtésének ára, ami ösztönzőleg hat a háztartáson belüli szelektálásra.
Meg kell teremteni és kötelezővé kell tenni a háztartásonkénti mérés és nyilvántartás valamilyen formáját. Ez az arányos díjfizetés szempontjából kulcsfontosságú.
A közpénzből épített ártalmatlanító berendezéseket nyilvánítsuk közvagyonná. Ezeket kizárólagos, elidegeníthetetlen önkormányzati (önkormányzati társulási) tulajdonba kell helyezni, ami hosszú távon garantálhatja a kapacitással való fenntartható gazdálkodást.
A gyűjtőszolgáltatók között erősíteni kell a piaci versenyt. Az önkormányzat több céget is megjelölhet az önkormányzati rendeletben a közszolgáltatás ellátására. Amennyiben a nagyobb településeken több szolgáltató közül lehet választani, árverseny alakulhat ki, ami a díjakat mérsékelheti.
Aktív szemléletformálási tevékenységgel kell segíteni, hogy az emberek minél több hulladékot elkülönítetten gyűjtsenek, a szerves hulladékot pedig komposztálják.
Szilágyi László
* OKT: Országos Környezetvédelmi Tanács