Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 16 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ki viseli a hajótöréskor keletkező hulladék ártalmatlanításának költségeit?

  • 2008. július 02.
  • humusz

A "szennyezõ fizet" elv megköveteli az olajszállító tartályhajó hajótörésekor keletkezett hulladék ártalmatlanítási költségeinek viselését, de hogy egyes esetekben kit kell szennyezõnek tekinteni, az mindig gondosan mérlegelendõ kérdés, és az sem kizárt, hogy az olajtermék gyártója lesz a költségtérítésre kötelezett - derül ki a luxembourgi székhelyû Európai Bíróság döntésébõl.

 

 

Az ügy 1999. december 12-re nyúlik vissza: azon a napon az Erika nevű, máltai lobogó alatt hajózó tartályhajó a breton partok közelében elsüllyedt, rakományának és tartályai tartalmának egy része a tengerbe ömlött, beszennyezve Franciaország atlanti partjait. A szállított nehéz fűtőolaj előállítója a Total France SA volt, amely eladta a terméket a Total International Ltd.-nek, majd ez utóbbi cég bérbe vette a tartályhajót. A szennyezés által érintett francia önkormányzat keresetet indított a Total társaságok ellen, követelve, hogy azok térítsék meg a tengerparti terület megtisztításának költségét.

Először azt a kérdést kellett tisztázni, hogy az uniós jogértelmében a véletlenül tengerbe ömlött nehéz fűtőolaj hulladéknak minősül-e. Az Európai Bíróság szerint a hajón szállított nehéz fűtőolaj nem minősül hulladéknak, amíg gazdaságilag előnyös feltételek mellett felhasználható vagy kereskedelmi forgalomba hozható, és alkalmas arra, hogy előzetes feldolgozási eljárás nélkül fűtőanyagként hatékonyan felhasználják. Mindazonáltal ha az ilyen szénhidrogének hajótörés következtében kiömlenek, vízzel és üledékkel keveredve valamely tagállam partjaira sodródnak, és a tengerparton szétterülnek, akkor az ilyen szénhidrogéneket olyan anyagnak kell tekinteni, amit birtokosa nem kívánt előállítani, és amitől annak szállítása során - habár akaratán kívül - megválik. Az ilyen anyagot hulladéknak kell minősíteni.

Arra a kérdésre, hogy a tartályhajó hajótörése esetén a tengerbe ömlött nehéz fűtőolaj termelője és/vagy annak eladója, illetve az anyagot szállító hajó bérlője kötelezhető-e a keletkezett hulladék ártalmatlanításához kapcsolódó költségek megfizetésére, már nehezebb a válasz, még akkor is, ha a kiömlött anyagot harmadik személy, jelen esetben tengeri szállítással foglalkozó vállalkozás szállította.

A hulladék ártalmatlanításának költségeit annak "előző birtokosai" kötelesek viselni vagy azon "termék gyártója, amelyből a hulladék származott". Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint a szénhidrogéneket hajótörés esetén az azokat szállító hajó tulajdonosa birtokolja közvetlenül azelőtt, hogy azok hulladékká változnának. Ilyen körülmények között a hajó tulajdonosa az említett hulladék "termelőjének" tekinthető, és ezért az irányelv szerinti "birtokosnak" minősíthető.

Mindazonáltal - hangsúlyozta a luxembourgi taláros testület - a nemzeti bíróság megállapíthatja, hogy e szénhidrogének eladója, illetve az azokat szállító hajó bérlője "hulladékot termelt", ha e bíróság az egyedül általa mérlegelendő tényállás fényében arra a következtetésre jut, hogy ezen eladó vagy bérlő hozzájárult a hajótörés által okozott szennyezés előidézéséhez, különösen azáltal, hogy - például a hajó kiválasztása tekintetében - nem tette meg az ilyen esemény megelőzésére irányuló intézkedéseket.

 

 

Forrás: Kitekintő