A globális kapitalizmus fenntarthatatlan

Az ökológia nem vágyik a „tudományok tudománya” kétes dicsőségére, nem pályázik a dialektikus és történelmi meterializmus babéraira, de még csak az informatikával sem óhajt konkurálni – mondta előadásában Lányi András. Az ökológia nem a politika beleszólásától fél a tudósok dolgába, hanem az ellenkezőjétől: amikor a tudományt hívják koronatanúnak a politikai döntésekhez. (Gondoljuk csak el, egyetlen emberöltő alatt hányszor és hányféleképpen kellett állást foglalnia a MTA egyes testületeinek és tagjainak a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körüli vitákban.)  

Az ökológia karrierje a környezetpusztulás baljós háttere előtt zajlik. Az ökológiai fenntarthatóság ilyen körülmények között megkerülhetetlen kritériuma a helyes politikai döntésnek, a tolerálható életformáknak. A tudománynak erkölcsi felelősséget kell vállalnia – állítja Lányi. Az ökológiai belátás az erkölcsileg beszámítható cselekedetek körét kiterjesztette ember és természet, az ember és más lények kapcsolatára. Ezekkel szemben, mint a technológia működtetőinek, olyan kötelezettségeink vannak, amelyeknek csak politikai eszközökkel tehetünk eleget.  

A politikának van oka félni 

A politika tart az ökológiától, mert egy széles körben elterjedt előítélet szerint a környezeti szempontok figyelembe vétele nem „hoz”, hanem „visz”, azaz többletköltséggel jár. Hosszabb távon persze, ennek éppen az ellenkezője az igaz, de hát a politikusok a rövidtávú sikerben érdekeltek – folytatta Lányi. Miközben rohamos ütemben éljük fel forrásainkat, a természeti és kulturális tőkét ért veszteséget jövedelemként könyveljük el. A politika e hazugság lelepleződésétől tart. Az ökológiai rendszerelmélet felismeréseinek fényében a szüntelen, pazarló növekedésre kényszerített globális kapitalizmus nyilvánvalóan fenntarthatatlan. 

Jelenleg nem beszélhetünk fenntartható fejlődésről, mert ami van, az nem fejlődés, és nem képes fennmaradni. A fejlődés elnevezést nem lehet tetszés szerint bármilyen átalakulásra ráhúzni. Csak akkor beszélünk fejlődésről, ha a változás folyamata saját létalapját nem semmisíti meg, nem éli fel, hanem gyarapítja. A fejlődésnek nincs köze a mennyiségi növekedéshez. Egy rendszer életképessége összetettségétől, a benne zajló folyamatok minőségétől függ: mérték, nem pedig méret kérdése.  

Új korszakot jelez az ökológiai szemlélet 

Galilei, Kepler és Newton fellépése egy új történelmi korszak előhírnöke volt. A természettudományos gondolkodás a modernizáció korának világnézetét alapozta meg: a természet feletti uralom, a tudás mint uralkodni-tudás eszméjét. Az ökológiai szemlélet térhódítása is új korszakot jelez: a használat, haszon és hatalom hármas alapelvét az életformák gazdag változatossága iránti kímélet, részvét és tisztelet váltja fel. Az építés kora áll előttünk, amelyben az emberiség kétségbeesett erőfeszítést tesz az élővilág és a kultúrvilágok épségének helyreállítására, vagy ha erre nem képes, akkor a pusztulásé.  

A politika azért tart az ökológiától, mert a bioszféra krízis civilizációnk mélyreható szellemi válságának indikátora; a politikában pedig a forradalom pillanataitól eltekintve mindig és szükségképpen a fennálló rend igazolása az uralkodó szempont. Az ökológia – tetszik vagy sem – ma egy szellemi forradalom jelszava. 

Az emberiség léte függ a paradigmaváltástól 

Elérkezett az idő a teljes paradigmaváltásra – jelentette ki Vida Gábor. A professzor hasonlóan Lányi Andráshoz úgy véli, az emberiség létfeltétele függ attól, hogy sikerül-e ezt tudatosítani. Ma a gazdasági növekedés a mindenható, a gazdaság pedig végtelen növekedésre képes. De fel kell tennünk a kérdést: Ha a gazdasági növekedés eszköz, akkor mi a cél? 

Tény, hogy jelenleg egy fenntarthatatlan gazdasági növekedés egy fenntarthatatlan fogyasztást eredményez. Ismert adat, hogyha a mai szinten lévő fenntarthatóságot szeretnénk működtetni, akkor 30 százalékkal nagyobb földre lenne szükség. Ha minden földlakó úgy akarna élni, mint egy átlag amerikai, akkor öt ilyen bolygó kellene. A világ összjövedelmének 85 százalékát a föld országainak 20 százaléka kapja. 

A folyamat Vida szerint kizárólag paradigmaváltással állítható meg. Míg eddig azt mondtuk az élet küzdelem, most mondjuk azt, az élet szép. Míg eddig a növekedés és a versengés volt a jelszó, mostantól az egyensúly és együttműködés kell, hogy az legyen. A neoliberális közgazdaság helyére pedig végre az ökológiait közgazdaságot kell állítani.