Eszed vagy csak veszed?

Andersen egyik meséjének a címe: A lány, aki a kenyérre lépett. Aki ismeri, tudja, micsoda tortúrán megy keresztül a hiú teremtés, mert maga elé vetette a földre a cipót, hogy rálépve tisztán tartsa a sártól cipellőjét. Ma egész utcákat lehetne „kikövezni" a különböző okokból szemétbe hajított falatokkal. S nemcsak kenyérrel, de felvágottal, sajttal, csomagolt szószokkal, mártásokkal, primőr áruval, egyéb finomságokkal is. Itt, Európában egyre kevésbé vagyunk következetesek az élelmiszerek vásárlásával és tárolásával kapcsolatban, az újrahasznosítás kérdése még alig merül fel. (Pedig az élelmiszer szerves hulladék, komposztálással jóféle humusz készülhetne belőle.)

Sokféleképpen pazarolunk: gyakran vásárolunk olyan élelmiszert, amiből még elegendő van a hűtőben, csak elfelejtettük. Vagy azért nem tudunk róla, mert rendszertelenül tároljuk, egymás-hegyén hátán lapul a sok csomag, így aztán a szavatossági időpont is könnyen elkerüli a figyelmet. Sok, frissen lejárt szavatosságú, bontatlan csomagolású ennivaló landol nap mint nap a szemetesekben - a szalmonellától mindenki fél, a pazarlás hosszú távú következményei viszont nehezebben belátható veszélyek. A harmadik fő ok a hűtő rendszertelen, nem igazán alapos tisztítása: emiatt is tönkremehet idő előtt olyan élelmiszer, aminek kis odafigyeléssel ínycsiklandó vacsora lehetett volna a következő reinkarnációja, a kukában való gyászos és méltatlan landolás helyett.

Az élelmiszer-hulladék tipikus forrása a túlvásárlás. Nemcsak azért, mert megfeledkezünk otthoni tartalékainkról, hanem mert rosszul becsüljük fel szükségleteinket - többet vagy többfélét szerzünk be, mint ami kell vagy elfogy. Vagy egyszerűen csak válogatós emberként meggondoljuk magunkat: ami a boltban még tetszett, az otthon már nem ízlik, és egy gyors mozdulat megpecsételi az étel sorsát.

Az élelem kidobása a konkrét ennivaló- vagy pénzveszteségen túl messzire hat. Az állatok takarmánya, a növények permetezése, az előállításhoz illetve a szállításhoz szükséges üzemanyag, energia, a tárolás költsége mind-mind hozzáadódik a fogyasztó számára kézzelfogható veszteséghez. Habár kevesen tudatosítják ezt, hiszen akkor szembe kellene nézni azzal a nehezen megemészthető pszichológiai ténnyel, hogy rendszeresen megkárosítjuk saját magunkat. A túlfogyasztás és a túltermelés végül egymás csapdájává válhatnak: lehet, hogy tudatalatti szükségletünkké lett egy személyre szabott adagnyi élelem kihajítása? Ez lenne a bőség - ettől érezzük magunkat tehetősnek, gourmet-nak?

A statisztikák szerint az évente kihajított hűtőhulladékkal (micsoda kifejezés: benne van a halálos kudarc, a finom falaté, ami feledékenység vagy figyelmetlenség miatt nem juthatott el az asztalig) több tucat Empire State Buildinget lehetne megtölteni. A kontinensen a britek vannak az élvonalban. Az East London Community Recycling Partnership becslése szerint egy brit hetente 2,7 kg élelmiszert dob ki, és ez a mennyiség évről-évre növekszik. Mindeközben a segélyszervezetek továbbra is csak nagyon kevés maradékot gyűjtenek be.

Egy olasz kezdeményezés már felfedezte a témában rejlő potenciált. A bolognai egyetem mezőgazdász professzora, Andrea Segrè és munkatársai több mint fél évig foglalkoztak az elmélet tudományos megalapozásával, majd szupermarketekbe költözve rendszeresen megfigyelték az ott kidobásra kerülő élelmiszerek mennyiségét, minőségét, az adatokat rögzítették, rendszerezték, elemezték. Arra jutottak, hogy egy 5000 négyzetméter alapterületű hipermarket egy év alatt körülbelül 170 tonna élelmiszert dob ki, közel hatszázezer euró értékben. Becslésük szerint Olaszországban a kidobásra kerülő élelmiszerek mennyisége 238 ezer tonna, értéke majdnem kilencszáz-millió euró (225 milliárd Ft). Ha csak a tizede hasznosul, már az is siker.

S úgy tűnik, hasznosul: a professzor munkacsoportja - a Carpe Cibum nevű egyesület - hajléktalanoknak és szegényeknek segélyt osztó jótékonysági szervezetekkel társult. A „last minute food" néven elhíresült rendszer már több városban működik, sőt, van, ahol az önkormányzat emiatt szemétdíj-kedvezményben részesíti az érintett szupermarketet. [Magyarországon az Élelmiszerbank végez hasonló munkát. a szerk.]

Néhány aprósággal, kis figyelemmel magunk is sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük finom szemetünk mennyiségét. A szavatosság követése mellett érdemes a zöldséget, gyümölcsöt vásárlás után szétrakni, hogy az egyes darabok szellőzhessenek, ne penészedjenek meg. Emlékszem, néhány éve gyakori mondat volt a magazinok recept-rovataiban: csak teljesen ép gyümölcsöt, zöldséget fogyasszunk, használjunk a főzéshez! Mára egyfelől a bio-életmód hatása gyöngíti ezt a jelszót, másrészt az öko-szemlélet is felülírja: egy kis ütődést, penészt, kukacot bátran kivághatunk az amúgy jó darabokból, ahelyett hogy az egészet vágnánk a kukába. A szikkadt kenyérből is sok minden készülhet még: bundáskenyér, vagy az öregebbjéből tejbe áztatva fasírthoz adalék.

Végezetül egy stratégiai javaslat: vegyünk kisebb hűtőt, amibe kevesebb fér...

Az élelmiszer-hulladék csökkentése érdekében:

• Nézz körül a hűtőben, és írj cetlit mielőtt vásárolni indulsz!

• Tarts rendet a hűtőben és a polcokon!

• Rendszeresen vizsgáld át a készletet, a lejáró szavatosságú termékekből készíts vacsorát!

• Ha egy megvett áru mégsem ízlik, vagy rájössz, hogy túl sokat vettél belőle, ajándékozd el!

• Ünnepekkor különösen próbálj mértéket tartani! (A statisztikák szerint ilyenkor kétszer annyi élelmiszert vásárolunk - el is fogy?)

• A zöldséget, gyümölcsöt rendezd úgy, hogy az egyes darabok szellőzhessenek, ne penészedjenek meg!

• Az ütődést, penészt, kukacot vágd ki az amúgy még jó zöldségből, gyümölcsből; használd fel a szépséghibás darabokat is!