Az iparosodott országokban a fölöslegessé vált tárgyak és az eldobott hulladékok mennyisége folyamatosan növekszik. A kiváltó okok között szerepel pl. a népességnövekedés¹ a falvakból városokba irányuló vándorlás, a nyugati fogyasztási minták széleskörû elterjedése, valamint az egyszer használatos eldobható termékek és csomagolóanyagok egyre növekvõ mennyisége is. A hulladéklerakók fokozatosan megtelnek és egyre nehezebb területeket találni új hulladéklerakók létesítéséhez. A hulladékok ártalmatlanítását egyre több helyen igyekeznek hulladékégetéssel „megoldani” ahelyett, hogy a keletkezõ hulladékok mennyiségének csökkentésére koncentrálnának. A hulladékégetõknek azonban – bárhol is építsék õket – számos hátrányuk van.

A városba tervezett égetõmû ellen tiltakozott Várpalotán mintegy 150 résztvevõvel a helybeli Egészséges Palotáért Egyesület (EPE), s petíciót nyújtottak át a település polgármesterének, népszavazás kiírását követelve, hogy nyilvánítsák véderdõvé, védett környezetté azt a területet, ahová 2007-tõl az égetõmû beruházását tervezik.

Hargitai Miklós cikkébõl megtudhatjuk, hogy 2005. június 30-ig kértünk és kaptunk mentességet a veszélyeshulladék-égetõkre vonatkozó környezetvédelmi elõírások teljesítése alól. Ezeknek több esetben sem tudunk megfelelni, így a veszélyeshulladék-égetõk 70%-át, a szilárd és folyékony komponensû hulladék égetésére alkalmas mûvek 50%-át kell várhatóan júliustól bezárni.
A szaktárca szerint júliustól is lesz elegendõ kapacitás az országban képzõdõ veszélyes hulladék megsemmisítésére.