Égünk és égetünk

Miközben egymást érik a lakossági konfliktusok a szemétégetõ-beruházások körül, Fodor Gábor környezetvédelmi miniszter szerint "nincs mese, néhány égetõre biztosan szükségünk lesz". (Origo, január 17.) Ugyanaz a miniszter, aki a szentgotthárdi égetõ ügyében többször hangot adott aggodalmának, a hatezer tiltakozó aláírást kiváltó hajdúböszörményi égetõrõl azt nyilatkozta, hogy "olyan fejlett a technika, hogy szinte nulla a kibocsátás". (Hajdú-Bihari Napló, 2007. október 31.) [Népszabadság • Szilágyi László, a HuMuSz elnöke • 2008. február 21. - Marabu rajzával]
Ritka, hogy egy helyi népszavazáson a választópolgárok több mint 71%-a megjelenjen, Medgyesegyházán azonban egy tavaszi hangulatú februári vasárnap ennyien szavaztak, és nagy többséggel (véletlenül ez is éppen 71 % volt) nemet mondtak a gigantikus szalmatüzelésû erõmûre. Ami persze lehet, hogy nem csak szalmát égetett volna... Szuhi Attila jegyzete.
Újabb hulladékégetõ, újabb célpont. Ezúttal Ács a kiszemelt, és még öt másik település - valahol Magyarországon. A beruházó elvárása: a település mondjon igent, és becsszóra jól jár. Azt egyelõre nem tudni, hogy pontosan mit égetnek, honnan származik a hulladék és a technológia. És persze hatástanulmány sincsen. A demokrácia most Svájcból érkezik. Szuhi Attila tudósítása 2007 decemberében készült, de a történet 2008 januárjában is aktuális.