De ugorjunk vissza egy kicsit az idõben 1999. január 18-ára, ekkor tartották Kengyelen a kötelezõ közmeghallgatást. A Humusz szakmai segítséget is nyújtott a tiltakozóknak. Az alábbiakban a hatástanulmányhoz fûzött észrevételeink összegzése olvasható, melybõl kiderül, hogy tulajdonképpen egy kidolgozatlan és ellentmondásokkal teli elõterjesztésrõl volt szó.

Az égetõberendezés teljesítményét olyan értékben jelölték meg, mely éppen hogy nem minõsül égetõmûnek. Ugyanakkor a tanulmányból az is kiderül, hogy hamarosan sor kerülne a teljesítmény "bõvítésére". Ilyen módon megkerülték volna az égetõmûvekre vonatkozó országos döntést, szigorúbb ellenõrzést és elõírásokat.

A pirolizálandó anyagoknál teljes a káosz. Megjelöltek galvániszapot (hogy milyen fémet tartalmazót, azt nem), "magas klórtartalmú szerves anyagot" (hogy milyen vegyületeket, azt nem), petrolkémiai szerves hulladékokat (aminek megsemmisítéséhez nincs szükség plazmás égetõre), kenõolajokat (hogy milyen nehézfémtartalommal, azt nem) és "egyéb anyagokat". Leírták, hogy ismeretlen összetételû anyaggal nem kívánnak foglalkozni, ugyanakkor csak ilyenekkel kerülnek szembe.

A beruházó nem kíván foglalkozni többek között peszticid anyagokkal, állati eredetû hulladékokkal és ismeretlen összetételû vegyi anyagokkal. Késõbb pedig az elvi engedély megszerzésére a következõket is kiemelik: növényi és állati eredetû hulladékok, növényvédõszerek, egyéb vegyi hulladékok.

A felhasznált segédanyagok közül a homokot emelném ki. Nem említik a minõségét, ami a keletkezett elüvegesedett salaknál lényeges: ettõl függ, hogy veszélyes hulladéknak minõsül-e vagy sem. Útalapba gondolták helyezni. A felügyelõség válasza erre annyi volt, hogy csak veszélytelen hulladék helyezhetõ így el. A kibocsátott üvegsalak szakértõnk számítása szerint sokkal több lesz, mint amennyi a tanulmányban szerepel. A keletkezett fémöntvénnyel kapcsolatos általános megjegyzésrõl pedig úgy vélekedett, hogy az csak a lakosság megnyugtatására szolgál.

A felhasznált koksz égéstermékei közül kiemelendõ a kén-dioxid, melynek szennyezõ hatását hatékonyan kiküszöbölõ, megbízhatóan mûködtetett gázberendezésrõl nem tesznek említést. "A tervezett megsemmisítõ mûvet körülvevõ mezõgazdasági területet az elõzetes vizsgálatok alapján határérték feletti terhelés nem éri." Ez egy magas kémény esetén igaz lenne, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor viszont a távolabb fekvõ területeket éri terhelés. Véleményünk szerint a beruházó ezen állítása "légbõl kapott". Másutt pedig megjegyzik, hogy az uralkodó meteorológiai viszonyok "kedveznek az inverziós és ködképzõdéssel járó légállapotoknak, ezek pedig a légszennyezettségnek". Az emberi jóérzés szerint is hogyan egyeztethetõek ezek össze?

Végül egy, a vízfelhasználásra vonatkozó ellentmondás. A leírtak alapján arra lehet következtetni, hogy a technológiából folyékony víz nem kerül ki. Az ábra viszont tartalmaz technológiai eredetû vízkimenetet a csatorna felé. Emellett olyan mértékû talajvízkivételt jeleznek, mely a környék vízháztartására és a talaj állékonyságára lényeges hatást gyakorolhat, ám azt nem tudni, hogy errõl készült-e szakvélemény vagy sem. Legvégül, a lakossági ellenõrzés lehetõségével egyáltalán nem foglalkoznak.

Az elutasító határozatot a környezetvédelmi hatóság a következõképpen indokolta: "a tervezett létesítmény a közremûködõ szakhatóságok és szakértõink szakmai állásfoglalásai alapján -- a technológiai fegyelem betartása mellett -- alkalmas a környezetszennyezés mentes üzemeltetésre. Ugyanakkor az adott helyen, külterületen, egy igen jó minõségû, összefüggõ mezõgazdasági területen történõ megvalósításának engedélyezésére -- az érintett mezõgazdasági földtulajdonosok és a környezõ települések (Törökszentmiklós, Kétpó, Kengyel) lakosainak erõteljes tiltakozásait (904 db tiltakozás) figyelembe véve -- nem láttam lehetõséget." A társadalmi és gazdasági következmények figyelembe vétele ugyanis jogszabályi elõírás.

Közmeghallgatás Kengyelen

Nem tudtuk meg, hogy mi lett az esemény vége, mivel a kialakult hangulat láttán, és testi épségünk jól megfontolt védelme érdekében a katarzis elõtt leléptünk.

A beruházó oldaláról a KGI igazgatója mondott pár reklámízû keresetlen szót. Az ezután felszólalók egyre több tetszési és nemtetszési tapsot, hujjogást és egyéb szemmelverést kaptak. A Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelõség -- egyben szervezõ -- következett, de csak az általunk is ismert anyagot olvasta fel.

Ezután jöttek a Gyalogosok. Ahelyett, hogy kérdéseket tettek volna fel a beruházónak, a KGI-nek, illetve a Felügyelõségnek, inkább hangulatot szítottak a falu lakosai között. Persze akadtak jól kidolgozott kérdésekkel és az azokat alátámasztó tényekkel felfegyverzett szakértõk is. Itt jár a dicséret Zsombok Györgynek, akinek hallatán a tömeg lecsitult, és a kérdések címzettjei vadul jegyzetelni kezdtek. Sajnos a 12 oldalnyi anyagot nem tudta végigkérdezni az idõ szûkössége és az elõzõ �kérdezõk� tapasztalatai alapján.

Ezután jött, hogy jobbnak láttuk lelépni, mivel a falubeliek felszólalásai következtek, melyben kérdések helyett személyeskedéssel átitatott vagdalódzás, és sokszor mocskolódás vette kezdetét. Bennem akkor érlelõdött teljessé a távozás gondolata, mikor néhány kopasz fülbevalós helybeli, nagy középsõ ujjával hadonászni kezdett felénk, és valamit üvöltöztek hozzá. Összefoglalásként a véleményem, hogy ha most írnák ki a népszavazást, persze objektív szöveggel, akkor elutasítaná a falu a beruházást.

Még egy apróság. Míg mi gyúrtuk magunk alatt a széket, lelopták a dísztárcsát a kocsiról, és az egyik kerék szépen leeresztett hazáig...