Azt csiripelték a madarak, hogy ők bizony már vándorolnak is tovább, mert nagy kapacitású kommunális égetők fognak épülni mifelénk, hogy elbánjanak a dagadásig tömött kukáink tartalmával. Lázasan serénykednek a tervezőasztalok körül a szakemberek, hogy minél tetszetősebb égetőket ötöljenek ki!
A nyár folyamán körbekérdeztük barátainkat, hogy ki mit tud arról, hogy hol és milyen égetős beruházások várhatóak. Pár nap alatt az jutott tudomásunkra, hogy hazánkban 8 (nyolc) közepes- és nagy kapacitású hulladékégetőt terveznek megépíteni a közeljövőben. Sőt, igyekszünk a környezetvédelmi célokra rendelkezésre álló EU-s forrásokból megvalósítani mindezt. Így felhasználjuk az uniós pénzeket a drága technológiák megvásárlására, az avatóünnepségek berámázott szalagjai sokáig díszítik majd az előszobánk falát: lám, elbánunk mi a szeméttel!
Általában az égetőkről igen keveset tudunk. Bizonyos hulladékok önálló égetéséről is alig van információnk, hát még a sokféle műanyag, kombinált és elektronikai hulladékok együttes égetéséről. A világ számos pontján, a Fülöp-szigetektől egészen Argentínáig regionális, nemzeti vagy helyi civil szervezetek sokasága küzd a hulladékégetés ellen. Olyan komoly ellenállás szerveződött, hogy nemzetközi hálózatba tömörültek a csoportok és idén ötödik éve szervezték meg a Hulladékégetés Elleni Nemzetközi Világnapot.
Idén csatlakoztunk hozzájuk és próbáltunk rávilágítani arra, hogy a kommunális hulladékégetés zsákutca. Nem megoldás a hulladékproblémára. Azt gondoljuk, hogy akkor kellene tárgyalni arról, hogy milyen módon ártalmatlanítsuk maradék hulladékunkat, ha
• átfogó nemzeti hulladékmegelőzési stratégiával rendelkezünk és mindent megtettünk azért, hogy csökkenjen a keletkező hulladék mennyisége és veszélyessége;
• minden lehetséges helyen feltámasztottuk az újrahasználati rendszereket;
• a termékek és csomagolások tervezésénél már igen komoly hangsúlyt kap a hulladékmentes technológia;
• szerves hulladékunk komposztálása kellő ösztönzők bevezetése mellett megvalósult;
• anyagában történő újrahasznosítási lehetőségeinket mind kimerítettük.
A hulladékgazdálkodás fontossági sorrendjében mindez előrébbvaló lenne, mint az égetés. Ezért olyan hulladékforradalmárra lenne szükség, aki az ártalmatlanító kapacitások bővítése helyett előbb ezekkel foglalkozna. Mert biztosak vagyunk benne, hogy ha inkább a fenti megoldásokkal foglalkozunk, akkor környezetünk és mi is egészségesebbek maradnánk, és nem lenne szükség 8 új kommunális égetőműre. Sőt, könnyen lehet, hogy egyre sem!