A Fõvárosi Közterület-fenntartó Rt. adatai alapján a múlt évben kerekítve 4,25 millió m3 hulladék került ártalmatlanításra. Ebbõl kb. 2/3 rész a lakossági szemétszállítás kategóriájába tartozó háztartási hulladék és lom. Az egy fõre jutó háztartási hulladék tömege kb. 240 kg, az összes települési szilárd hulladék tekintetében ez az érték 350 kg. Az utóbbi fõ anyagát a háztartásin kívül

A Hulladék Munkaszövetség ez úton kéri a lakosság és egyéb szervek segítségét szelektív gyûjtésbõl származó vegykódoboz és fehér, illetve színes üveg hulladékok tartózkodási helyének felkutatásában. Ismertetõ jelek, az elõbbi egy kupacolt, esetleg bálázott, vélhetõen más papírral enyhén szennyezett, utóbbi kettõ áttetszõ, illetve zöld, barna és egyéb színû, ha rálépnek recseg-ropog. Utolsó ismert tartózkodási helyük a Gyõr melletti kertészet telepe, ahonnan ismeretlen helyre távoztak.

Európában elõször alkalmaznak üzemanyagcellát a szennyvízkezelésben a keletkezõ metán felhasználására. A berendezést Kölnben helyezték üzembe 2000 januárjában. A folyamat során az iszaprothasztás eredményeként keletkezõ metánt elektromos áram és hõ elõállítására használják fel. A keletkezõ villamos áram a szennyvíztisztító mû energiaigényének egy részét fedezi, míg a hõt a rothasztás során alkalmazzák. Ez a technológia az USA területén már 4 szennyvíztisztító telepen és 2 szemétlerakón, Japánban 3 szennyvíztelepen

A KukaBúvár 2003. tavaszi számában már írtunk a gumiabrocsok beremendi cementgyári égetésérõl. A DDC váci üzeme ennél sokkal tovább ment: 3 különbözõ — CEMIX, MUMIX, FARO fantázianevekkel illetett hulladékkoktél — klinkertermékhez igényelt összesen évi 78.800 tonna veszélyes- és nemveszélyeshulladék égetési engedélyt (összesen 53 különbözõ típusú hulladékra).

A nyár végén életbe lépõ, az építési és bontási hulladék kezelésének részletes szabályait taglaló rendelet (45/2004. BM-KvVM) véleményem szerint lassan fog a tervezõk fejében gondolkodásmód-változással is párosulni. Az új elõírás betartatására irányuló hatósági hiánypótlás-felszólításokkal már sztoriznak a felháborodott gyakorló építészek: „Még egy papír, amit ki kell tölteni, de mit írjak oda, és minek ez az egész?” – kérdi kollégám, s a válasz vagy a jogalkotói szándék csak homályosan dereng a joganyagban.

Az egész napos rendezvényre a délután közepén értem ki. A mûvház melletti gesztenyés kertben összesen öten voltunk: egy aludobozokat gyûjtõ cég képviselõje, az ökopannonos pultnál ácsingózók, egy fogkrémes cég által fizetett fogorvos és jómagam. Szóval, nagy agymosás maximum délelõtt lehetett, amikor állítólag iskolás csoportok is voltak.

De lássuk a történéseket. 1996. szeptember 20-án kézhez kaptam 1996. augusztus 2-i szakbizottsági ûlésrõl készûlt emlékeztetõt. Az alig több, mint egyoldalas emlékeztetõ utolsó bekezdésében összefoglalóan tárgyalja a napirenden lévõ pályázatok elõminõsítési eljárását, anélkûl, hogy az egyes pályázatokkal kapcsolatos véleményeket és a róluk történt szavazást kûlön-kûlön bemutatná.