Európa lakosai 1997-ben kb. 31,3 milliárd alumínium dobozos italt vásároltak. Most ne számolgassuk, hogy ez hány köbméter hulladék tömörítve vagy anélkül. Sok. Ráadásul az alumínium elõállítása igen energiaigényes és környezetszennyezõ, a dobozok lebomlása természetes körülmények között igen lassú (több száz év). Ezek ismeretében észszerûnek tûnik az újrahasznosítás gondolata, hiszen ezáltal energiát takaríthatnánk meg, kevesebb lenne a szemét és kisebb a környezetszennyezés. Jeszenszky-Zsilinszky Erzsébet elképzelése szerint a begyûjtés préssel ellátott gyûjtõkonténerekkel mûködhetne: a fémdobozt elõször egy kis présgéppel össze kellene nyomnunk, s csak ezután kerülhetne az immár (kb. 1/5-ére) összelapított, tehát jóval kisebb helyigényû fém a konténerbe. Svájcban ily módon évi 120 millió dobozt préselnek össze a lelkes fogyasztók. A svájciak egyébként 1988-ban kezdték meg a gyûjtést, s ma már 10-szer annyi aludoboz kerül a konténerekbe, mint akkor. J. Zs. Erzsébet szerint Magyarországon 5-6 év alatt 50-70%-os begyûjtési arány lenne elérhetõ. A hatékonyság érdekében a gyûjtõket bevásárlóközpontokban, csarnokokban, iskolákban, nagy forgalmú intézményekben tervezi elhelyezni. Az újrahasznosított alumínium állítólag éppoly jó minõségû, mint az új, a világon ma már a felhasznált alumínium 60%-a szekunder alumínium.

Aggályaink

1. A legfontosabb a megelõzés-újrahasználat-újrahasznosítás-ártalmatlanítás sorrendjét betartani. Szó sincs arról, hogy kétségbe vonnánk az újrahasznosítás fontosságát, de kitartunk amellett, hogy ha van rá mód, elõször a megelõzésnek ill. újrahasználatnak kell teret engedni. Az alumínium dobozok gyártása azon kívül, hogy igen drága (maga a doboz többe kerül, mint a benne lötyögõ ital.), energiaigényes és környezetszennyezõ, teljesen felesleges is. Az italcsomagolások esetében a visszaváltható üveges rendszereket tartjuk támogatandónak, mert a palackok kb. negyvenszeres újratöltése ill. az üveg újraolvaszthatósága miatt a visszaváltható üvegek sokkal kisebb környezetterhelést jelentenek, mint az alumínium dobozok. Igazi megtakarítást az jelentene, ha le sem gyártanák õket - hiszen feleslegesek.

2. Az újrahasznosítás lehetõsége tovább fogja növelni az aludobozok amúgy sem csekély forgalmát. A lelkes fogyasztó ezentúl még nagyobb nyugalommal vásárolja majd az aludobozos söröket, üdítõket, hiszen a doboz úgyis újrahasznosul, nincs tehát gond vele. Talán egy kicsit még környezetvédõnek is érzi magát, pedig az elõzõek fényében ez azért nem olyan egyértelmû.

3. Megkérdõjelezhetõ a gyerekeknek kiírt pályázat is. Abban ugyanis csak a dobozgyûjtésrõl van szó, összekötve azzal, hogy ez milyen környezetvédõ cselekedet, hiszen az aludoboz értékes nyersanyag. Szerintünk meg lehetett volna szövegezni a kiírást úgy is, hogy kiderüljön belõle: legjobb nem vásárolni aludobozt, mert tiszta pazarlás ilyenbõl inni a sört vagy az üdítõt, s ha ez nem megy, akkor jöhet a különgyûjtés. Az olyan feladat helyett, amelyhez aludobozokat kell beszerezni (akár vásárlással is), hogy aztán felépíthessük belõle valamelyik szép épületünk modelljét, talán egy rajzpályázat okosabb lett volna, amely arról szól, miért is kell egyáltalán az aludobozt gyûjteni (azon kívül, hogy értékes nyersanyag), azaz milyen környezetszennyezést okoz. Vagy még jobb lett volna arról, hogy miképp lehetne az aludobozok mennyiségét csökkenteni - környezetkímélõ módon.