Készül(get)nek a hulladékos jogszabályok. Voltak már eddig is díjfizetõk (termékdíj), vannak már visszagyûjtésre és hasznosításra kötelezettek (kibocsátók), sokaknak már ajánlott a szelektív gyûjtés bevezetése (önkormányzatok), és mindenki kötelezõen résztvevõvé válik, ha azt a helyi önkormányzat elrendeli.

Európa lakosai 1997-ben kb. 31,3 milliárd alumínium dobozos italt vásároltak. Most ne számolgassuk, hogy ez hány köbméter hulladék tömörítve vagy anélkül. Sok. Ráadásul az alumínium elõállítása igen energiaigényes és környezetszennyezõ, a dobozok lebomlása természetes körülmények között igen lassú (több száz év). Ezek ismeretében észszerûnek tûnik az újrahasznosítás gondolata, hiszen ezáltal energiát takaríthatnánk meg, kevesebb lenne a szemét és kisebb a környezetszennyezés.

A technológia folyamatos üzemelést igényel, így egy évben minimum 300 nap (24 órás) mûködésre van szükség. Esetleges leállás esetén 2-3 hét az újraindulás idõtartama.

A Zöld Pont jelzés grafikája megtévesztõ, hiszen a csomagolás gyártásáról, kezelésérõl közvetít téves környezetvédelmi információkat a fogyasztó felé. A megtévesztést jól mutatja, hogy míg a súlyos környezeti problémákkal terhelt eldobó aludobozokon a zöld nyíl ott idétlenkedik, a náluk sokkal környezetbarátabb betétes üvegek gyártói, ha akarnának sem kapnának jogot a jelzés használatára.

Annak idején "kezdõ" környezetvédõ egyesületként azon gondolkodtunk, miként tudnánk szerény eszközökkel minél nagyobb jelentõségû munkát végezni. Pataktakarítással, ismeretterjesztõ elõadásokkal kezdtük, közben célul tûztük ki a szemléletformálást. Szerettük volna megértetni az emberekkel, hogy egyénenként is hozhatnak olyan apró döntéseket hétköznapjaik során, melyekkel segíthetnek a környezeten, alakíthatnak az õket körülvevõ világon, sõt, ezek a kis tettek a példamutatás révén valóban jelentõssé válhatnak.

Az állítás igaz: a magyar lakosság valóban pozitívan áll a szelektív gyûjtéshez, közremûködési készsége (meghatározható korlátok között) adott -- viszont továbbra is igen keveset tud a hulladékokról, keletkezésük okairól, veszélyeirõl és a jelenlegi hulladéktermelés igazi áráról. A projekthez jelzett 9,5 milliós "PR költség" tehát valós igény lenne, de a tapasztalat szerint az Öko-Pannon Kht. -- csomagolóipari indíttatásánál fogva -- alkalmatlan a fentiekkel kapcsolatos korrekt lakossági ismeretterjesztésre.

Legfontosabbnak a megelõzést tartja Wageningen önkormányzata, s ennek érdekében a helyi újságon, alkalmanként szórólapokon, illetve az évente minden postaládában megjelenõ Hulladéknaptáron keresztül tanácsokkal látják el a lakosságot, pl. felhívják figyelmüket a csomagolási hulladék csökkentésének módjaira (befõtt, konzerv helyett friss áru). Ezen kívül mosható textilpelenka vásárlása esetén kifizetik a szülõknek a pelenka árát.