Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 12 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Piros kártyát a Zöld Pontnak!

Év: 
2001
Szám: 
Nyár
Szerző: 
HuMuSz

A Zöld Pont rendszer hazai bevezetésének célja a figyelem elterelése a hulladék-megelõzés fontosságáról. A hulladékok szelektív gyûjtésének, hasznosításának istenítésével a csomagolóipar feje tetejére állítja a helyes fogyasztói értékrendet és elvonja a forrásokat a valóban környezetkímélõ többutas csomagolási rendszerek fejlesztésétõl.

A Zöld Pont jelzés grafikája megtévesztõ, hiszen a csomagolás gyártásáról, kezelésérõl közvetít téves környezetvédelmi információkat a fogyasztó felé. A megtévesztést jól mutatja, hogy míg a súlyos környezeti problémákkal terhelt eldobó aludobozokon a zöld nyíl ott idétlenkedik, a náluk sokkal környezetbarátabb betétes üvegek gyártói, ha akarnának sem kapnának jogot a jelzés használatára.

A Zöld Pont bevezetése és a várható reklámkampány tovább növeli a környezetszennyezõ egyutas (eldobó) csomagolások térhódítását. Ami fokozott nyersanyag- és energiapazarlással, gyártási környezetszennyezéssel, a szállítási távolságok növekedésével, a kisebb töltõüzemek bezárásával és növekvõ munkanélküliséggel jár együtt.

A Zöld Pont begyûjtési rendszere csupán a csomagolóanyagokkal foglalkozik majd, holott az önkormányzatoknak elsõrendû érdeke a törvény által elõírt hulladék szelektív gyûjtési rendszer kiépítése (elsõként a helyben hasznosítható szerves anyagokra).

De a Zöld Pontos rendszer még a csomagolóanyagokon belül sem gyûjt be minden hulladékot. A példának tekintett gyõri kísérletben például nem gyûjtik a fémcsomagolásokat, a mûanyagok közül pedig csak flakonokat lehet a konténerbe dobni (reklámszatyrot, tejes zacskókat, joghurtos poharakat, tégelyeket, hungarocell csomagolásokat azonban nem). A többi tehát továbbra is a szemétdombra kerül.

A külföldi tapasztalatok szerint a Zöld Pont bevezetésével a kibocsátásért felelõs csomagolóipar monopóliumot épít ki a hulladék kezelésére is. Ez inkább fokozza, mintsem visszafogja a csomagolóipar és a kereskedelem hulladéktermelési kedvét, likvidálja a megelõzést és megakadályozza a "szennyezõ fizet" alapelv érvényesítését. A rendszer mûködtetésével kapcsolatos költségeket ugyanis az önkormányzatokra és a fogyasztókra terhelik.

Az önkormányzatok súlyos anyagi tehervállalása ellenére összességében nem csökken sem a kibocsátott csomagolóanyag, sem a szemétbe kerülõ hulladék mennyisége. A Gyõrben most 70 milliós költséggel kiépített városi gyûjtési rendszerben évi 688 tonna csomagolóanyag-begyûjtéssel kalkulálnak, ami az éves gyõri hulladékmennyiségnek kb. 0,5 %-a. Ehhez képest a "Zöld Pontos" csomagolóipar átlag évente 3-4 %-kal növeli termelését (hulladék-kibocsátását).

 

A begyûjtött hulladékok újrahasznosítása gazdasági és ökológiai problémákkal terhelt. Az üvegek közül csak a fehér értékesíthetõ pár forintért -- az élelmiszermaradékkal szennyezett és anyagfajtájában kevert mûanyaghulladéknak nincs piaca. A Tetra Pak-féle italos dobozok (ivóleves, tartós tej, stb.) újrafeldolgozása egy ökológiai blöff -- több környezetterheléssel jár, mintha a lerakóra vinnék.

A Zöld Pont bevezetése elõsegíti az ökológiai szempontból problémás újrahasznosítási kapacitások kiépítését (lásd: a Tetra Pak-féle dobozok "feldolgozása", hulladékégetõk telepítése) és növeli a hulladékexportot.