A HuMuSz összefoglalója Szabó Imre miniszter úr részére

Tisztelt Miniszter Úr!

2007. szeptemberében röviden összegeztük Fodor Gábor miniszter úr számára, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. Mivel az elmúlt másfél évben a legtöbb területen nem történt érdemi intézkedés, javaslatainkat megismételjük. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti!

Mi lehet az összefüggés? Az alábbi cikk erre próbál választ adni. Persze igazából nem rólam van szó, hanem rólunk. Meg arról, hogy annak ellenére, hogy a hulladék keretirányelv az összes módosító indítványával együtt halálosan unalmas olvasmány, mégis miért lehet érdekes számunkra.

Amikor hulladékos problémákról beszélünk, többnyire a települési szilárd hulladékok vagy az ipari hulladékok problémája jut az eszünkbe. Pedig van egy olyan hulladékfajta, amelyet ugyancsak nagy mennyiségben termelünk, és amely a magas szerves és szervetlen szennyezõanyag tartalma miatt szintén sok gondot okoz. Csakhogy ezekkel a gondokkal a mindennapi életünk során ugyanúgy nem szembesülünk, mint a kommunális hulladékaink problémáival. Nemes egyszerûséggel lehúzzuk a WC-n.

A Corvinus Egyetem környezetgazdálkodási csoportja a szakmában etalonnak számít. Szomorú kimondani, hogy az a dolgozatuk, amit idén februárban az italoskarton csomagolás (pl. Tetra Brik) hulladékgazdálkodási gyakorlatáról készítettek, erõsen alulmúlja a tõlük elvárható színvonalat. Elég a szöveget gyorsan átolvasni ahhoz, hogy feltûnjenek az ollózás nyilvánvaló jelei: a véletlenül bent felejtett hivatkozásokhoz nem tartozik semmilyen mû, az egyes fejezetek stílusukban nagyon elütnek egymástól. Mikor aztán alaposan elolvastam a mûvet, a szakmai nihillel szembesültem.

Közmeghallgatás Szentgotthárdon

„Minden állat egyenlõ, de egyes állatok egyenlõbbek a többinél.” – ez az orwelli mondat jutott eszembe azon a szentgotthárdi közmeghallgatáson, amelynek feladata a határra tervezett hulladékégetõ megvitatása volt. Vita persze nem volt. Az osztrák befektetõ, a BEGAS AG igyekezett úgy viselkedni, mintha „egyenlõbb” volna a gotthárdiaknál.

A szerda esti elõadások keretében 2007. november 28-án Murányi Veronika néprajzos tartott elõadást a HuMuSz Házban. Kutatásának helyszíne megfelel annak, amit egy néprajzostól a laikus elvár. Ám a kutatás tárgya meglehetõsen szokatlan. A gyimesi csángók és hulladékaik. Aki az elõadást elmulasztotta, most megláthatja: izgalmas téma.

Mikor február végén elindultunk a HuMuSz Házból, hogy Kõbányán felkeressük a börtön és a temetõ közötti ipartelepet, még nem voltam benne biztos, hogy szellemi élményben lesz részem. Higgyék el, izgalmas látogatás volt! A Fe-Group Invest Zrt. hulladékfeldolgozó telepén a cégvezetõk - idõsebb és ifjabb Balatoni Henrik - lelkesen kalauzoltak minket birodalmukban. Gajdov Géza írása

Sajnos a címben nincs helyesírási hiba. Egyelõre még nem maga az Európai Unió, hanem a GAIA európai tagszervezetei hoztak létre regionális együttmûködést.
Nem vigasztalásnak szánom, de a dorogi vegyszerszivárgás, a libatoll-égetõbõl átfabrikált gyõr–bácsai üzemben történt robbanás, a hulladék-együttégetésre áhítozó hazai cementgyárak vagy a rákospalotai hulladékégetõ füstgáztisztító-kálváriája még szerény környezetvédelmi ügy az Észak- és Közép-Amerikában továbbá Kelet- és Dél-Ázsiában napirenden lévõ égetõs környezeti konfliktusok mellett.
Nem csoda, ha a Nemzetközi Szövetség a Hulladékégetés Alternatíváiért (Global Alliance for Incineration Alternatives – GAIA) ezekben a térségekben volt igazán aktív, de az sem véletlen, hogy 2008. márciusában Brüsszelben elindult a regionális ügyekre szakosodó GAIA-Europe hálózat is.

Aki elolvas egy rövid hírt, ritkán tudja, hogy mi minden zajlik a háttérben. A hír ennyi: A Hajdúböszörmény határába tervezett hulladékégetõmû megépítését elõkészítõ cég ez év március elején a civilek nyomására visszalépett a vitatott megítélésû beruházás megvalósításától.

Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk. Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha, egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.