Kukás Bulvár

Mintegy fél éve lakom a "nagy magyar pusztaságon". Kiskunhalas lett a lakhelyem, s a pesti forgatagból kifejezetten nyugalmas helyre érkeztünk a családommal. Biológia tanár lévén, igyekszem nyitott szemmel járni, így máris sok mindent sikerült felderítenem környezetvédelmi szempontból is.

Az Öko-fórum Alapítvány és a svájci OeHH által közösen szervezett, igencsak emlékezetesre sikeredett tanulmányút során, az irigylésre méltó komposztálási rendszereken túl (lásd KukaBúvár 2004. õsz), láttunk azért mást is Svájcban. A helyi hulladékgazdálkodás jellegzetességeit többek közt hulladékégetõben, hulladékudvarban, utcai gyûjtõpontoknál, civil környezetvédõ szervezetnél, boltokban és szelektív gyûjtési programban részt vevõ háztartásoknál tett látogatások során térképezhettük fel.

Lapunk idei elsõ számában írtam arról, hogy milyen erõfeszítéseket tesz egy átlagos hollandiai város, Wageningen a hulladék-megelõzés terén, s hogyan épül fel a szelektív gyûjtés rendszere. Lássuk, hová is kerülnek a fegyelmezetten elkülönített és a hulladékudvarba szállított, jobb sorsra érdemes erõforrások, nyersanyagok!

Az ember alapvetõen úgy kerül Dániába, hogy odaszületik. Ezenkívül leginkább bevándorol, mert tudja, hogy itt a mássággal szembeni ultratoleráns bánásmódban részesül. Az egyszerû kelet-európai pedig szövetkezik a helyi zöld erõvel, és szakmai útra ruccan ki, tanulni a nyugati jólétbe erõsen gyökeret eresztett környezetvédõ szemlélet gyakorlati példáiból. A gasztronómiát tekintve azonban ne legyenek illúzióink, a dánok nemzeti étele: a vajas kenyér.

A Zöld Akció Egyesület (Miskolc) idén áprilisban konferenciát szervezett a Bodrogköz és térsége környezeti állapota témakörében magyarországi és szlovákiai résztvevőkkel. Jakus Péter -- aki 10 éve Velky Kamenec (Nagykövesd) polgármestere -- ismertette a Szlovákiában készülő hulladékgazdálkodási törvénnyel kapcsolatos észrevételeit és a Bodrogköz hulladékgazdálkodási helyzetét önkormányzati szemszögből.