Névjegy

1994-ben végzett a Közgazdaság-tudományi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok szakán. 2005-ben alapítja meg az Élelmiszerbank egyesületet, amelynek azóta is elnöke. 2011-ben az Év Önkéntesének választják. Feleségével és 5 gyermekükkel Gödöllőn laknak.

Gratulálun az Év Önkéntese elismeréshez!

Köszönöm! De ez nem csak az én érdemem, a díj valójában az egész szervezet munkájának az elismerése. Ami persze jóleső visszacsatolás, és megerősít minket abban, hogy megérte küzdeni és elindítani az Élelmiszerbankot.

Honnan jött az ötlet?

Az önkéntes munka mindig is része volt az életemnek. Valószínűleg otthonról hozhattam ezt a fajta hozzáállást, hisz édesapám is hasonló felfogású ember, aki a vállalat turista szakosztályát vezette. Az egyetemen is részt vettem diákszervezetekben, egyesületekben. Az ötlet maga a feleségemtől származik, aki egy ideig Franciaországban élt és ott találkozott az élelmiszerbankokkal. Ő mesélt arról, hogy ez milyen jó dolog. Utánanéztem, megtetszett, és amikor üzleti úton jártam Lengyelországban, kinti élelmiszerbankosokkal folytatott beszélgetés után határoztam el, hogy ezt itthon is létre kellene hozni.

Üzleti út? Ezek szerint akkor még volt „rendes” munkahelye…

Most is van, csak amikor elkezdtem, akkor még főállásban dolgoztam. Miután elvégeztem a közgázt, egy saját vállalkozás értékesítése után a Synergon Informatikánál dolgoztam üzletfejlesztési igazgatóként, majd a reklám szakmában helyezkedtem el. Most is foglalkozom mindkét területtel, de csak szabadúszóként, így rugalmasabb az időbeosztásom és tudok az Élelmiszerbankkal is foglalkozni.

Hogyan lett a gondolatból működő egyesület?

Elég hosszú idő, négy-öt év is eltelt, mire a gondolat megszületésétől elindultunk. Egy ilyen programhoz embereket, pénzt, kapcsolatokat kellett gyűjteni, sok érdeket és szervezetet felkeresni és összefogni. Sokat vártunk arra, hogy összejöjjön a „kritikus tömeg”, amivel el lehet indulni. Ha romlandó élelmiszert kapunk annak rögtön tudni kell a helyét, hogy hova menjen, ezért nem egyszerű felállítani magát a rendszert. Az első év ezért nagyon kritikus, gyorsan kell eredményt felmutatni, hogy ne bukjon el az ötlet. 2005 szeptemberében alapítottuk meg az egyesületet, november végén már szállítottuk az első adományokat. 2006-ban már folyamatosan szállítottunk, valamint beszálltunk az Európai Unió élelmiszersegély-programjába, ami nagy lendületet adott.

Min múlik a siker? Azon, hogy rávegyék a gyártókat és üzletláncokat, hogy odaadják a kidobásra szánt élelmiszereket, vagy azon, hogy jó helyre kerüljön az adomány?

Két dolgon múlik, az egyik az ismertség. Sajnos még mindig vannak olyanok az élelmiszeriparban, akik nem ismernek minket, pedig lehet, hogy sok terméket fel tudnának ajánlani. A cégek azt hiszik, hogy pénzadományt gyűjtünk, ezért ugyanazt a sablonos elutasító levelet kapjuk egy-egy bejelentkezésre, hogy sajnos nem tudnak minket támogatni. Holott mi sohasem támogatást kérünk és ajánlunk, hanem gyakorlatilag egy szolgáltatást, mert elhozzuk a gyárból, a boltból az értékesíthetetlen termékeket. A másik fontos terület, az a profi működés. A civilség sokak szemében az amatőrséget jelenti, de ez nem így van. Egyetlen adományt sem adhatunk át lepecsételt szerződés nélkül, mindent precízen nyilván kell tartanunk. Ez nemcsak nekünk fontos, hanem a velünk kapcsolatban álló cégeknek is, mert ha például kapunk egy adóellenőrzést, akkor minden tételnek stimmelnie kell nálunk is, és a partnereinknél is. De a siker azon is múlik, hogy ugrásra készek legyünk, mert ha délután kettőkor felhívjuk a Metrót, és azt mondják, hogy mehetünk az áruért, akkor katonának, paripának, ha esik, ha fúj, készen kell állnia, és azonnal el kell hozni. Úgy kell logisztikailag működnünk, mintha egy profi beszállító partner lennénk.

A gyártóknak, kereskedőknek miért éri meg, ha inkább az Élelmiszerbanknak ajánlják fel a hibás vagy nem értékesíthető termékeiket mintha kidobnák?

Egyrészt, a hibás, nem eladható termékeket el kell szállítatniuk, ami nekik költség, mi viszont ingyen elvisszük. Másrészt az adományok értékét a mi adóigazolásunkkal a cég leírhatja az adóalapjából, ez nyilván nem nagy tétel, de sok kicsi sokra megy, tehát mindenképpen jól járnak velünk. 

Van olyan partnerük, akikkel régóta jó kapcsolatot ápolnak?

Igen, a teljesség igénye nélkül a Danone, a Ferrero, a Bonduelle, a Nestlé, a Dr Oetker, a Kraft Foods, az Univer, a Tesco, a Penny Market, a Metro, a Coop kiemelten jó partnereink évek óta.

Hogyan látják, nő az igény az adományokra?

Igen, a válság sajnos megtette hatását: tavaly nagyjából megkétszereződött az igénylések száma. Ezt az is jelzi, hogy egyre több magánember is jelentkezik adományért. Ezért is lobbiztunk sokat azért, hogy az EU meghosszabbítsa az élelmiszersegély-programot.

Tudják ellenőrizni, hogy a rászorulók valóban megkapják az adományokat, és nem a helyi politikusok raktározzák be és osztják ki saját nevükben kampány idején?

Erről mi is hallottunk, épp ezért választások előtt egy-két hónappal nem is szállítunk önkormányzatoknak, csak civil szervezeteknek. Az adományokat pedig a magánszemélyekig nyomon követjük, aláíróívekkel tudunk igazolni minden átvett és átadott élelmiszert.

Hány főt számlál a csapat?

Most egy 20 fős önkéntes stábunk van, az irodában 4 főállású ember dolgozik, és van egy ügyvezetőnk, aki összefogja a projekteket.

Az ötletgazda vagyis a felesége is dolgozik az egyesületben?

Igen, ő a kiosztást és a szervezetekkel való kapcsolattartást koordinálja, mivel innen a telephelyről már nem mi visszük tovább az adományokat, hanem a szervezetek, önkormányzatok, akikkel kapcsolatban állunk.

Miből élnek?

A bevételeink felét támogató cégek ajánlják fel, másik fele pályázatokból, állami és EU-s támogatásokból jön össze. Az éves költségvetésünk 60-70 millió forint, tehát ezt ki kell termelnünk valahogyan.

Mi az álma?

Kettő is van. Az egyik az, hogy stabilan lássam 20 évre előre biztosítva az Élelmiszerbank jövőjét, a másik pedig az, hogy sokkal több felesleges élelmiszert juttassunk el szegény emberekhez. Évente 6-700 tonnát veszünk át jelenleg az élelmiszeripari és kereskedelmi cégektől, holott ennek a többszörösére is képesek vagyunk. Ha azt nézzük, hogy évi 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg is képződik az országban, akkor ebből 10 ezer tonnányi árut könnyedén meg tudnánk mozgatni.

Most fut egy kampányuk az élelmiszerpazarlás ellen. Önök otthon hogyan tesznek az ellen, hogy ne kerüljön kukába élelmiszer?

Még mielőtt elmennénk a boltba, eldöntjük, hogy mit akarunk főzni. Nagy a család, elég nehéz kiszámítani, hogy épp mekkora adag fogy el, ezért a maradékot lefagyasztjuk. A pazarlásra ma már a gyerekek is figyelnek. Minap is rám is szólt az egyik gyerekem, hogy nem a hamarosan lejáró tejet vettem ki a hűtőből, hanem a későbbit.

Következő szakmája mi lesz?

Remélem, lottónyertes, hogy teljes erőmmel az önkéntes munkára tudjak koncentrálni…

Forrás: Élelmiszer Szaklap