Nekem komoly kihívást jelentett felmásznom arra a „hegyre” és néhány életmentő levegővétel után feltettem az első kérdésemet. Igen, neki is időbe tartott, míg hozzászokott ehhez a lejtőhöz, de mivel a gyerekek már itt születtek, nekik már nem okoz gondot. Sőt, télen különösen jó, hogy van hol szánkózni. Mivel a gyerkőcök általában gyalog járnak az oviba egyébként is elég jó állóképességük van, számomra úgy tűnt, hogy az elevenségükkel sincs baj.

A bemutatkozás után egy igazán érdekes látvány tárult elém. Az ebédlőasztal, a kanapé, a székek mind fatönkökből voltak kifaragva. Mint kiderült Fodor Ádám villanyszerelő létére elég jól ért a fa megmunkálásához is. Hobbija közé tartozik  a gyerekjátékok készítése, amiben legtöbbször a két óvodás korú gyermek is részt vesz. Így jobban vigyáznak a saját maguk által gyártott játékokra, és azt is hamar megtanulják, hogy minden áru emberi befektetéssel készült és ezért értéknek minősül.

Fodorék igazi „nagybetűs” Családi Életet élnek. Nincs tévéjük, így idejük nagy részét beszélgetéssel, sütéssel/főzéssel, játékkészítéssel és legújabb hóbortként mesefilmek diavetítésével töltik. Néha számítógépen néznek meg egy- egy mesét, de a gyerekeknek az egyéb elfoglaltságok között egyre kevesebb igényük van erre a szórakozásra. A házaspár eredeti elképzelése egy műanyag nélküli élettér kialakítása volt, ami ugyan nem sikerült, de továbbra is próbálnak mindent természetes anyagból, vagy a legkevesebb természetidegen anyaggal megoldani. Legnagyobb kihívást most az óvodás korú kislány hóbortja okozza. Látva a többi gyereken, ő is odavan a rózsaszín, csillogó, műanyag izékért. A szülők azonban ezt is megoldották anélkül, hogy felesleges termékeket vásároltak volna. Egy kis rózsaszín szalaggal és pár csillogó flitterrel közösen átalakították a kislány hajpántját. Majd a nagymama csodás ötlete, hogy pattogatott kukorica felfűzésével koronát varázsoljanak, teljesen levette a lábáról a kis királylányt.

Interjú közben hangos társaságunk volt egy épp uzsonnáját fogyasztó tippem szerint 6-7 hónapos kislány is, aki vendéglátóm elmondása szerint kizárólag otthon készült, természetes és lehetőség szerint bio ételeket kap. Majd ezután gyorsan meg is kínáltak egy adag frissen sült (vagy legalábbis nemrégen) pogácsával, pereccel. Ádámné ideiglenesen otthon van a három gyerekkel, amit csak tud megfőz, és kerüli a kész termékek vásárlását. A házaspár úgy döntött megélnek egy fizetésből is, mivel ők nem vásárolnak semmit feleslegesen, kevesebb pénz kell az élethez, a gyermekek érdeke meg ezt kívánja.

Így hamar rájöttem, hogy itt teljesen felesleges feltennem a már megszokott, „mit tesztek a hulladék megelőzése, környezetvédelem érdekében, és miért?” kérdést. Ennél a családnál a környezet védelme nem egy tudatos „cselekvési terv”, egyszerűen szeretnének egészségesen és boldogan, családban élni. Pont biztonságkeresésből választják a helyi és vegyszer nélküli termékeket.

Hogy ne kelljen olyan gyakorisággal boltba járni a háziasszony otthon süti a kenyeret kenyérsütőben, így azt is ellenőrizni tudja, hogy mit tesz abba az ételbe, amiből a legtöbb fogy a családban. A kenyérhez egy ismerős malomból 100 kilós adagokban rendeli pár ismerősével közösen a lisztet. Hasonló közösségben történik a házi tej vásárlása és a gyerekruha csere is. Ádámné elmondása szerint még soha nem vett gyerekruhát (három gyerek, a legidősebb 5éves!), ő is továbbadja, amit kapott. Vigyáznak a ruhákra, mint értékre. Előszeretettel vásárolnak bolhapiacon, többek között a régi diafilmeket is onnan szerzik be.

A befektett enegia megtérül

Elnézve a gyerekeket, kissé szkeptikus, viszont kíváncsi voltam, vajon hogyan és meddig lehet megvédeni őket a többi gyerek és az óvoda negatív hatásaitól. A büszke anyuka válasza egy meggyőző történet volt, ugyanis az óvónéni nemrég fejezte ki elismerését, amiért mindig az ő kislányának vannak a legjobb ötletei.

Fodor Ádádmné a HuMuSz Kukadiéta versenyének egyik nyeretse. A Kukadiéta
versenyt a Norvég Civil Támogatásai Alap finanszírozta.