Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Még a mechanikai-biológiai kezelésről

Év: 
2004
Szám: 
Tél
Szerző: 
Kovács Dániel

Tisztelt Szerkesztõség!

Érdeklõdéssel olvastam a KukaBúvárban kibontakozó diskurzust a mechanikai-biológiai hulladékkezelésrõl. A kérdést idén tavasszal Németországban volt szerencsém tanulmányozni. Alexa László úr 2004. õszi gondolatai a németországi helyzetet illetõen korrekcióra szorulnak.

Németországban a kommunális hulladékok lerakását 1993. óta szabályozza a jelenleg is hatályos törvény. Ez a lerakható hulladék szervesanyag-tartalmát illetõen három paramétert ír elõ (tömeg%-os arányban):

  • - az ún. izzítási veszteséget 3 ill. 5 %,
  • - TOC-t (teljes szerves széntartalom) 1 ill. 3 %,
  • - a kivonható lipofil [zsíroldható -- a szerk.] anyag arányát 0,4 ill. 0,8 % értékekben maximalizálja.

    A fenti értékeket csak az égetéssel kezelt hulladékok (vagyis az égetési hamu) tudták kielégíteni. A '90-es évek elején a német égetõmû kapacitás nem tudta kielégíteni az elõírásokat, ezért a törvény 12 éves haladékot adott a fenti értékek teljesítésére. Az égetõmûvek költségeit ismerve a szakemberek alternatív megoldásainak eredménye a ma mûködõ több mint 20 mechanikai-biológiai kezelõ létesítmény. Az ide bekerülõ hulladék -- amely érzésem szerint Alexa úrnál a német fogalom alapján kapta a "maradék" nevet -- a háztartásokban keletkezõ olyan hulladék, amely nem helyezhetõ el egyik szelektív gyûjtõedényzetben sem (településtõl függõen ezek csomagolóanyag, papír, mûanyag, fém, üveg és bio lehetnek), ezért a „maradék” feliratú kukába kerül (a nejlonharisnyától a macskaalomig sokminden tartozik ide). Ebben a hulladékban az Alexa úr által említett 16--19%-nál jóval nagyobb, 30% feletti szervesanyag-mennyiség is lehet, valamint a fém- és üvegtartalom is jelentõs. A kezelés során aprítás, szitálás-szûrés után rothasztják az anyagot. Mivel a kikerülõ, csökkent térfogatú anyag szervesanyag-tartalma jelentõsen meghaladja az elõírt értékeket, a szakmai lobbi 2001-re elérte, hogy a mechanikai-biológiai kezelõlétesítményekbõl lerakásra kerülõ hulladék részére külön, magasabb szervesanyag-tartalom elõírást állapítsanak meg. A mérvadó izzítási veszteségre nem írtak elõ határértéket (a gyakorlatban 18-20% körüli), a TOC-re 18%-ot, a lipofil anyagokra 0,8 %-ot határoztak meg, továbbá a lerakott anyag fûtõértéke nem haladhatja meg a 6 MJ/kg-ot. Az új törvény a régi határidõt átvéve 2005. június 1-tõl követeli meg a határértékek betartását, ettõl fogva tehát kezeletlen hulladék Németországban nem rakható le, hacsak más módon nem lehet elérni a meghatározott értékeket. A kezelés maradékát természetesen felhasználható: a rothasztott hulladék fûtõértéke összetömörítés után egyes eljárásokkal 17 MJ/kg-t is elérhet, azonban az erõmûvek számára ezek felhasználása sokszor drágább, mint a széntüzelés. Ma a német kommunális hulladék mechanikai-biológiai kezelési kapacitása egytizede a mintegy 60 égetõmûnek.