22 éve indult a hulladékos szakmában, Magyarországon 10 éve tevékenykedik. Kilenc hazai cégben tulajdonos, általában önkormányzattal közös tulajdonú cégeket üzemeltet. Közszolgáltatást irányít többek között Sárváron, Zalaszentgróton, Celldömölkön, Keszthelyen. Sok cégnél végeznek komplex hulladékgazdálkodási szolgáltatást, ilyen pl. a sárvári Flextronics, vagy hat hévízi szálloda. Érdekeltségei vannak Romániában, Horvátországban, Szlovákiában és Csehországban is. Az évi 8 milliárdos forgalmából 6 milliárd Magyarországon realizálódik.

A cégvezetõ lelkesen vezetett végig a sárvári telephelyen, amikor nyáron arra jártam. Remekül beszél magyarul. "Nagyon kemény munka a hasznosításban dolgozni" - mondja, de megéri, mert egyre drágább lesz a lerakás. Úgy becsüli, hogy három éven belül duplájára fog emelkedni a lerakási díj!

Április végén egy hatalmas PET-mosó gépsort helyeztek üzembe Sárváron. Ez a telep 9500 tonna/év kapacitású, az országban keservesen begyûjtött kb. 12 ezer tonna PET-hulladék nagy részét képes befogadni. 700 millió forintos beruházás eredménye a hatalmas üzem, és ahogy a HUKE Info nevû szórólap fogalmaz: "Szabadjon még megjegyeznünk, hogy mindezeket a beruházásokat mindenféle pénzügyi támogatás nélkül, cégünk önállóan valósította meg.".

Egy hatalmas csarnokban talán két ember dolgozik, minden tökéletesen automatizált. Egy hasonló technológiát már láttunk Kõbányán. Már ott is álmélkodtunk, hogy micsoda technológiára, mennyi vízre és energiára van szükség ahhoz, hogy jó minõségû másodnyersanyagot készítsünk a szelektíven gyûjtött pillepalackokból. A válogatás, darálás, mosás bonyolult folyamatát itt nem mutatjuk be még egyszer, ld. a fent idézett cikkben. Érdemes szót ejteni viszont az infravörös fénnyel mûködõ optikai válogatóról, ami szigorúan kidob minden idegen mûanyagot, ami a feldolgozás folyamán zavaró lehet. Leginkább a PVC-re kell figyelni, néhány ezrelék klórtartalmú mûanyag már teljesen lerontja a PET feldolgozhatóságát. Márpedig egyre több az olyan ásványvizes palack, amelyen átlátszó fóliából van a címke – mondja sajnálkozva Rudolf Wiedner.

A végtermék jó minõségû, mosott és szárított PET-darálék. Erre már komoly kereslet van Európában is, nem kell a Távol-Keletre szállítani. Lehet belõle megint palackot gyártani, de fóliát, pántolószalagot vagy textilipari szálat is készítenek belõle.

Számomra még érdekesebb volt a HUKE által nyújtott közszolgáltatás. Sárváron 16 ezer ember él. A háztartások 60%-ában kétkukás rendszer van, és minden ház kapott ingyen egy komposztkeretet (Celldömölkön, Zalaszentgróton és Sárváron 15 ezer keretet osztott ki a szolgáltató!). Emellett gyûjtõszigetek is vannak a városban, és a HUKE telephelyén ingyenesen használható a hulladékudvar. A szigeteken csak 8-9% az idegen anyag, Wiedner szerint sokkal jobb az emberek teljesítménye, mint Ausztriában.

A szemétdíjra terelem a szót, ez a vesszõparipám. Sárváron 260 Ft a díj ürítésenként. Összehasonlításként Budapesten ugyanez egy 110 l-es edényre 578 Ft/ürítés. Állítólag kilincselnek a szolgáltatók a HUKÉ-nél, hogy hogyan is csinálják... Viszont a differenciált díjra nem érett még a társadalom, mondja a szakember. Ausztriai tapasztalatokat sorol, ahol egymás kukájába dobáltak az emberek, sõt ott is probléma volt az illegális lerakás és az égetés. Ahol chipes tömegmérés volt (a kukában lévõ chipet az informatikai rendszer azonosítja ürítéskor), volt olyan háztartás, ahol nulla ürítés volt egy év alatt, a háztartások 50%-ában pedig kevesebb, mint 5 ürítés történt! Rudolf Wiedner szerint olyan díjszabás kell, ahol minimális hulladékmennyiséget elõírnak, és alapdíjat állapítanak meg.

A szerves hulladék jelentõsége sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Ausztriában évekig gond volt, hogy mi legyen a telepeken készült komposzttal, nem tudták eladni. Mára már komoly piaca van, sorba állnak érte. Sokkal jobb, mint az áruházakban kapható virágföld. Komoly erõket kellene bevetni, hogy nálunk is elismerjék a komposztálás jelentõségét!

Ahogy én látom, a helyzet kulcsa az, hogy a szolgáltatónak nincs saját lerakója - tehát érdekelt abban, hogy minél kevesebb vegyes hulladék képzõdjön. "Minden kiló, amit nem lerakóba viszünk, nekünk marad" – mondja a cégvezetõ. A körzetben csak a hulladék 1/3-át kell lerakni, 2/3-a hasznosul. Dupla haszon, gondolom én, nem kell fizetni a lerakásért és el lehet adni a másodnyersanyagot. "Mindennel lehet spórolni, csak akarni kell." Vajon a többi szolgáltató miért nem így számol?

(A cikk 2008-ban készült.)