A felülvizsgált hulladék keretirányelv (2008/12/EK) jogilag is megerősíti a 2004 óta útmutatóként funkcionáló hulladék-hierarchiát. A hierarchia alapján a hulladékgazdálkodás legfontosabb feladata a hulladék keletkezésének megelőzése, melyet a hulladék mennyiségének csökkentése (újrahasználat, illetve újrahasznosítás anyagában vagy energetikai úton) követ. Az új keretirányelv által bevezetett szigorítások betartásához és a szén-dioxidkibocsátás tényleges csökkentéséhez a lakosság bevonása is szükséges. A nemzeti hulladékgazdálkodási tervek azonban főleg a közszférában és a kereskedelemben keletkező hulladékok kezelésére fogalmaznak meg célokat. A szektorokra lebontott, speciális hulladékgazdálkodási tervek, és az intézményi hulladékgazdálkodási programok sok helyen még a kezdeti szakaszban tartanak. Kezdeményezések azonban mindenféle szinten elindultak, például egyetemeken is.

Az Észak Brit Kolumbiai Egyetemen (UNBC) egy csoportja abból a feltételezésből indult ki, miszerint a különböző élethelyzetekben különböző viselkedést tanúsító fogyasztókra különböző módokon lehet hatni, illetve a különböző élethelyzetekben keletkező hulladékok és azok összetétele is különböző bánásmódot igényel. Felmérést szerveztek tehát a saját egyetemük hulladéktermeléséről illetve hulladékkezeléséről.

A kutatás kizárólag a Campus területén begyűjtött hulladék mennyiségét és összetételét vizsgálta - 15 szektorra osztva az egyetem területét. A felmérés célja többek között az volt, hogy a hulladék keletkezési körülményeinek vizsgálata után tegyenek javaslatot egy olyan hatékony és gazdaságos hulladékgazdálkodásra, amelynek az alkalmazásával az egyetem a lehető legnagyobb mértékben csökkentheti a lerakásra szánt hulladékának mennyiségét.  A kutatók szerint egy megelőzési program csak akkor lehet hatékony, ha megértjük a hulladékfajták keletkezésének körülményeit és az okát.

A 2008 márciusában és októberében két turnusban lefolytatott kutatás során kiderült, hogy a mintaként begyűjtött hulladékok anyaga 70%-ban újrahasznosítható, komposztálható illetőleg hulladékcsökkentési tevékenységgel megelőzhető lett volna. Ahogy várható volt, a  papír és karton – beleszámítva a nyomtatópapírt, a vegyes papírokat, az újságpapírokat, a hullámpapírt, a kartondobozokat, a papírtörlőket- adták a Campus hulladékainak legnagyobb részét (29,1%). A második legnagyobb hányada nem-újrahasznosítható anyagokból (28,4%),  a harmadik pedig a komposztálható szerves anyagokból állt össze . A papírtermékek teszik ki az újrahasznosítható anyagok több mint felét, míg az italtartók (egyszer használatos forró italos poharak (15,2%), tejespalackok és újratölthető italcsomagolások) több mint az egyharmadát.

Az eredmények birtokában az egyetem vezetése a hulladékcsökkentés szempontjából leghatékonyabb pontokon tud hatást gyakorolni a fogyasztási láncra. Például a kutatás kimutatta, hogy az újrahasznosítható hulladékok 13%-át a használt papírtörlők teszik ki. Ennek tudatában jelentősebb hangsúlyt érdemes fektetni a papírtörlők takarékosabb használatának tudatosítására. A papírtörlő vs. kézszárító vita eldöntésére azonban szükség lenne még egy átfogó életciklus analízisre is. A jól megtervezett papírhulladék csökkentő kampányoknak szerves része lehet még a kétoldalas másolás, az alapértelmezett kétoldalas nyomtatás, a papírok használatlan felének újrahasználata, továbbá az e-mail mint elsődleges kommunikációs eszköz használata.

Az eldobható italos palackok csökkentésével szintén jelentős összhulladék csökkenés érhető el. A gondosan összegyűjtött hulladékmintákból kiderült, hogy az egyetemen szemétbe került italos palackok 34%-a készül újrahasznosítható anyagból. Az eldobható poharak száma folyamatosan növekszik az oktatási intézményekben, és dacára annak, hogy újrahasznosíthatóak, a legjelentősebb eredményeket mégis a hulladékká válásuk megelőzésével lehetne elérni.

Pár egyetem, mint például a Wisconsin-Madison Egyetem, már bevezették az újratölthető bögre-programot, ami a hulladékmennyiség csökkenésén kívül évi több mint 72000 bögre eladásával még 11000 US$ bevételt is hozott az oktatási intézménynek, nem számítva a kommunális költségek csökkenését. A diákok könnyebben rávehetők az újratölthető bögrék használatára, ha pénzügyi eszközökkel (betétdíj) is motiválják őket.Ez persze akkor hatásos, ha az egyetem igazgatása mindeközben eltávolítja a meglévő korlátokat, és az eldobható pohár vásárlását plusz költséggel sújtja. Az Észak Brit Columbiai Egyetemen hatásos szemléletformáló kampányt indítottak: a kidobásra ítélt műanyag poharakat bizonyos időközönként összefűzték és és kiállították a egyetemi folyosókon.

A vizsgált hulladékminta harmadik legjelentősebb összetevője a komposztálható hulladék volt. Ezek az egyetem területén könnyen és rugalmasan elhelyezhetőek, és komposztálhatóak. Vannak egyetemek, ahol a papírtörlők és italos poharak komposztálása is megoldott. A hatékony hulladékgazdálkodási stratégia kiépítéséhez szükséges első legfontosabb lépés mégis magának a keletkezés okának a vizsgálata. A felmérés szerint az oktatási szektorban hulladékmegelőzéssel és hulladékcsökkentéssel jelentős eredményeket lehet elérni (akár 70%-kal kevesebb lehet a lerakott hulladék). Ez egyrészt bevétlehz jutattja pl. magát a programot, illetve a hulladékcsökkentéssel pénz takarítható meg. Az elkészült tanulmányok azonban rámutattak arra is, hogy pusztán szelektálással nem lehet fenntartható módon kezelni a hulladékproblémát. Ehhez a fiatalok fogyasztási szokásait kell tartósan befolyásolni.

Horváth Sarolta

Czinki Zsuzsanna