A meghívókat e-mailben küldték csodapapíron nyomott nyomdai helyett.

A dekorációt saját terítőkből, kendőkből, szőnyegből, fényképekből állították össze, amit még kiegészítettek szintén saját bokorról levágott zöld ágakkal, amelyek már metszésre voltak ítélve. Ehhez még asztali díszként cserepes virágot vettek, amit a vendégek hazavihettek ajándékképpen.

A vacsora és az ajándékozás megoldás rendkívül leleményes. A kettőt egybe kötötték. Ajándékként azt kérték vendégeiktől, készítsék ők a vacsorát. Természetesen, hogy ne legyen kavarodás a mennyiségi kérdést, és hogy milyen ételek kerüljenek az asztalra, az ifjú pár koordinálta. Így nem kell a felesleges, használhatatlan tárgyak rengetegjét kerülgetniük otthon, hanem helyette a barátok és a rokonság szeretetét kapták még finomságok formájában is. Ami pedig megmaradt, annak egy részét szétosztották, a többit pedig a Máltai Szeretetszolgálathoz vitték el. A vendégek közt szétosztott étkekhez az Ökoszolgálatban (mely Magyarország első lakossági környezeti tanácsadó irodája) összegyűlt dobozokat használták fel. Italokat is a vendégek hoztak szintén ajándékként. Az üdítőt 5 literes kiszerelésből, az ásványvizet 1,5 literesből oldották meg a néhány decisek helyett, aminek a palackja menne a szemétbe. A vacsoránál lemosható, újrafelhasználható papírterítőt tettek az asztalokra.

A szemétgyűjtés a végén az ifjú pár és segítőik dolga volt, természetesen szelektíven. A vendégek helyszínre érkezéséhez telekocsikat szerveztek.

Ruházat tekintetében a vőlegény számára megfelelő volt a már meglévő öltöny, a menyasszony ruhája pedig használt ruha boltból, nem is menyasszonyi, hanem alkalmi ruhát vett, amit máskor is felvehet. Ha pedig megnézitek a képet ezek ellenére, vagy pont ezért boldogan ragyogó menyasszony-vőlegény volt az ifjú pár! Limuzin, hintó nem volt, helyette saját kocsi. Még számos dolog nem volt, ami szokott lenni, és nem is hiányzott a boldogsághoz.