Szemét az, amiből nem lehet pénzt csinálni, s hulladék az, amiből igen. Idén április 10-ig ezzel különösebben nem foglalkoztam. De aztán igen. És most már nagyon is. Ezen dátumig a szemét szemét volt, mert nyűggel jár, mert büdös, mert pénzért viszik el. Aztán április 10-én lomtalanítás volt a faluban. Elöljáróban annyit, hogy 1800-an élnek Csóron, s Székesfehérvár mellett találkozhat velünk mindenki (lásd Csóri Csuka Csárda). A lomtalanítás alkalmával több fontos lépést is megtettünk, ami az eddigi évek gyakorlatában nem volt benne.

A helyi körzeti megbízott vállalta, hogy a lomosokat távol tartja, így megakadályozva a kitett lom szétdobálását, a barbár viselkedés folytatását.

A Polgárőrség vállalta, hogy állandó felügyeletet tart abban a három napban, míg folyik a lomtalanítás.

Helyi vállalkozók társadalmi munkában vállalták, hogy segítenek a kitett lomok egy helyre szállításában, így nagyon gyorsan össze tudtuk szedni az utcákról a lomot, s nem volt lakossági panasz.

Megkértük a lakosságot, hogy a nem használt fém, papír, fa hulladékaikat ne adják oda a házaló lomosoknak, hanem adják az önkormányzatnak, ami aztán visszaforgatja az abból származó bevételt a faluba. Így is lett.

A kitett lomot szelektáltuk az önkormányzat közcélú munkásaival (vas, alumínium, réz, papír, fa, akkumulátor, szerves hulladék).

A szelektált hulladékot a begyűjtő állomásokra szállítottuk be ugyanazokkal a vállalkozókkal, akik már a belső gyűjtésben is segédkeztek. Ezen hasznos anyagok (vas, papír, réz, alumínium, akkumulátor) leadásából egészen pontosan 543.743 Ft adómentes bevételünk lett.

A szerves hulladékot egy általunk ásott és előkészített komposztgödörbe helyeztük, ahol egész évben folyamatosan gyűjtjük a közterületek kaszálásából származó füvet. Amint a komposztanyag összeérik, a kinyert termőföldet jelképes áron a lakosságnak visszajuttatjuk, és így első osztályú termőtalajt kapnak. Ami Csóron jól jön, mert rettenetesen köves a talaj.

Az összegyűjtött fa (furnér, egyéb hulladékfa) szelektálva lett. A festett és ezért veszélyesnek minősített faanyag ment a palotai hulladéklerakóba. Ám a nem veszélyes fa kikerült azokhoz a szociálisan rászoruló lakosokhoz, akik nem tudták volna megvásárolni a tüzépről a téli tüzelőt.

A kiadás oldalon mi jelent meg? Az a 101 ezer forint, amit a hulladéklerakásért (szemét) fizettünk a várpalotai telepen.

Min változtatnánk jövőre? Igazából semmin. Ez a folyamat annyira gördülékeny és tökéletes, hogy magam is csodálkozom, hogy máshol miért nem csinálják. És nem csinálják! Körbekérdezősködtem a környékbeli településeken, de sehol sem vállalják a fáradalmakat. Mert ez bizony munka és odafigyelés, meg fifika.

Nálunk nincs lomos rendbontás, nincs a lakosság részéről bosszankodás. Ellenben van pénz, s nem kevés. Ebből a durván 440.000 Ft-ból települési információs fatáblát és fa szemetesládákat gyártattunk helyi mesterrel, valamint két köszöntőtáblát a falu két végére, illetve támogattuk a falunapunk szervezését.

Engem nagyon érdekelne, hogy az ország más részein hogy csinálják a lomtalanítást, s egyáltalán ki látna már végre fantáziát a hulladékban a kistelepüléseken! Amennyiben erről írnának egy cikket, akkor azt gondolom, hogy igencsak forgatnák a polgármesterek... Meg hát a lakosság részéről is megteremtődne az igény a XXI. századi lomtalanításra. Amit aztán remélem érvényesítenének is a településvezetők felé.

Jelenleg kapcsolatban állunk egy másik lerakóval, ahová a kommunális hulladék kerülne a lakossági kukákból. Ez a székesfehérvári Depónia. Ők nem akarják engedni, hogy a saját módszerünkkel végezzük el a lomtalanítást minden tavasszal. Azt mondják ehhez engedély kell. Nem tudom mi az, ami a tevékenységünkben engedélyköteles lenne, de próbáljuk megtartani. Reméljük sikerül.

A történet tanulsága, hogy egy települési közösség mi mindenre képes, ha összefog. A helyi vezetés, a civilek, a lakosság és a vállalkozók együttműködése lehetővé tette, hogy a lomtalanítás ne pénzt és nyersanyagot vonjon el a falutól, hanem helyben, optimálisan hasznosuljon. A kezdeményezés eredménye: pénzbevétel, munka a helyi munkavállalóknak, segítség a rászorulóknak, komposzt a helyi termőföld javítására – és nem utolsósorban a közösség épülése, fejlődése az összefogás által.

Csór lelkesedése kitart, de 2009 nyarán aktuális a szolgáltatóváltás, ami miatt továbbra is kérdéses, hogy fennmarad-e ez a remek kezdeményezés. A helyzetet tovább nehezíti a másodnyersanyagok árának jelentős csökkenése, ami miatt idén már lényegesen kevesebb bevétellel számolhatnak.

A jövőben a település további hulladékos projektek beindítását tervezi: csatlakozik a Hulladék Munkaszövetség Nulla Hulladék Projektjéhez, melynek kapcsán el szeretnék terjeszteni a házi komposztálást, és ipari komposztálót is szeretnének az erdőgazdálkodásból származó zöldhulladék feldolgozásához. Fontolgatják egy használtcikk-központ létrehozását is, mely munkát biztosíthatna néhány helyi lakosnak, akik értenek a javításhoz, szereléshez.