Gerilla Kertészkedés

1973. New York - Liz Christy és még néhány helyi lakos megelégelték, a lakóhelyük közelében fekvő gondozatlan, elhagyatott telek látványát, és elhatározták, hogy ők maguk fogják azt rendbe hozni. Némi munka, és gondoskodás hatására az egykor lehangoló látványt egy takaros, zöld kert képe váltotta fel, amit később a város - a fiatal mozgalom előtti tisztelgés jeleként - parkká nyilvánított.


 

Lakóhelyeink kevéske megmaradt zöld foltjai is sorra esnek áldozatul végiggondolatlan városfejlesztéseknek, építkezéseknek, vagy egyszerűen a hanyagságunknak. Ennek a folyamatnak a megállítását, visszafordítását tűzik ki célul a Gerilla Kertészkedés ( Guerilla Gardening ) mozgalmába bekapcsolódó polgárok.

De mi is ez a mozgalom? Az önjelölt gerilla kertészek általában este tevékenykednek, hiszen az általuk kiszemelt földdarab szinte mindig közterület, amin engedély nélkül változtatni – még ha ez pozitív irányú is – rongálásnak számít. Éjjel aztán a kis csoport ásókkal, gereblyékkel, és az előzetesen már beszerzett növényekkel felszerelkezve munkához lát, hogy a másnap arra járókat az addigi lepusztult földdarab látványa helyett egy fiatal zöldterület, virágágyás képe fogadhassa. A résztvevők tehát olyan aktív helyiek, akik nem hajlandók tétlenül szemlélni a közös tereink elhanyagoltságát, és hajlandók akár saját idejükből áldozni azért, hogy ezen változtassanak.

gerillakertesz

A Gerilla Kertészkedés ma többek között Ausztráliában és Nagy Britanniában örvend nagy népszerűségnek, de a világ minden részén találkozhatunk vele. Az eddigi legnagyobb ilyen akció során ötszáz aktivista tizenhárom hektáros területet ültetett be virágokkal, fákkal. Ezt az eseményt a Guinness rekordok könyve is számon tartja. Hazánkban a jelenség viszonylag új társadalmi mozgalomnak számít, de néhány éve már nálunk is rendszeresen ásót ragadnak kisebb csoportok Budapesten, Székesfehérváron, Miskolcon, és több más városban, mindezt azért, hogy mindannyiunknak valamivel több jusson a tiszta, zöld környezetből.Biztosan mindenki ismer a környezetében olyan, akár csak egy-két négyzetméternyi – betonnal még nem borított – területet, amire ráférne egy kis gondozás. A fentiek jól mutatják, hogy nem elég csak észrevennünk ezeket, de fel kell ismernünk azt is, hogy mi magunk is könnyedén válhatunk szomorú szemlélőből a változások aktív előmozdítójává.

 

Schmidt Gergő