Mondandómat roppant tudományosan máris egy folyamatábrával kezdem, elvégre a KukaBúvár egy komoly szakmai lap. Tessék!

Ezzel persze -- remélhetõleg - nem mondtam semmi újat. Mégis idebiggyesztettem, mert jól összefoglalja azt a témakört, melyet ebben a cikkben körbe szeretnék járni. A valóságban azonban mintha a háromszög sarkai könnyen pukkanó léggömbök, a nyilak pedig könnyen elpattanó vékony szálak lennének. (Na jó, ez azért talán túlzás, de a helyzeten tényleg bõven van mit javítani.) Vegyük sorra a pontokat!

1-2. Ezekkel nincs gond, ezekben profik vagyunk.

A Környezetvédelmi Minisztérium tavaly õsszel leállította a garéi klór-benzol depónia mentesítését, azaz a hulladék betonteknõkbe zárását mondván, hogy a Baja-féle csapat által elindított kármentesítés csak elodázta a végleges megoldást, ugyanis csak azért kellett volna 2-3 ezer tonna hulladékot elégetni, hogy a felszabadult helyen jól szigetelt tárolóedényekben ott maradhasson a hulladék döntõ többsége. Ez a megoldás egyébként sem felel meg a veszélyes hulladékok kezelésérõl szóló 1996. évi kormányrendeletnek, amely tiltja a többéves átmeneti tárolást.

Elcsúsztak az olajon

1. felvonás:
A baljós árnyak

Egyszer volt, hol nem volt, az eldobós csomagolóanyagon innen, de már jóval a visszaváltható üvegen túl, volt egyszer egy felsõ tagozatos gyerek. Ez a gyerek a következõ elgondolkodtató részletet olvasta az "Ismerkedés a kémia birodalmával" címû tankönyv 81. oldalán:

Japánban 1997. szeptembere óta üzemelnek pohárátvevõ gépek. Mára országosan 130 helyre telepítettek egyet-egyet, leginkább oktatási intézményekbe, de gyárakba, hivatalokba és állomásokra is. Az üzembehelyezésért a cég fizet az intézményeknek. Az elhasznált papírpoharat bedobva a gép egy 10 jenes érmét ad ki cserébe. Az ily módon begyûjtött papírpoharakból vécépapírt készítenek, melyet visszajuttatnak ahhoz az intézményhez, ahol ilyen gép mûködik. 40 használt pohárból készül egy tekercs vécépapír. A középiskolások körében a pohárátvevõ gépek rendkívüli népszerûségre tettek szert.

Az elsõ két település, mely megkezdte a gyûjtést Almádi és Fûzfõ voltak. Egy év múlva Kenese is csatlakozott, végül 1997 elejétõl Zirc, Pápa, és Várpalota egyes részeit is a gyûjtésbe szervezték. Jelenleg 22.000 háztartás közel 50.000 lakója gyûjti elkülönítetten a papírt, mûanyagot és az üveget. A gyûjtés a lakóövezetek összes típusában fõként "házhoz menõ" járdaszéli és konténerszigetes módszerrel történik, vagyis az edény a házakban éppúgy megtalálhatók, mint a közterületeken.

1996-ban az Alföld fõvárosában is szelektív gyûjtés indult a Szegedi Környezetgazdálkodási Kht. szervezésében. Konténerek kerültek kihelyezésre a város forgalmasabb pontjaira és az áruházak elé, kísérleti jelleggel iskolákba is vittek gyûjtõedényeket, valamint hulladékudvarok kezdték meg a mûködésüket. A közterületeken papír, üveg és mûanyag gyûjtése folyik, a hulladékudvarokban az elõbbieken túl fém, gumi, növényi hulladék, törmelék adható le.