A hazai környezetpolitika totális csõdjének hátterében a fogyasztói (értsd: a világ erõforrásainak 90%-a felett rendelkezõ 10%-nyi népesség világa) társadalmakba történõ önfeladásos betagozódás áll, amelynek gyakorlata az elõzõ kormányzati ciklus alatt teljesedett ki, ideológiai és jogi megalapozása azonban áthúzódik a jelenlegi kormány idõszakára.

Tisztelettel jelentem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal megvilágosult és döntést hozott a csomagolóipar gyõri szelektív szemfényvesztése ügyében: ezúttal nagy ívben leszavaztak. Vagyis abban, hogy a szelektív gyûjtésben közremûködõ gyõri fogyasztók valóban meg lettek-e tévesztve, feltehetõen a bíróság mondja majd ki a döntõ szót.

Volt az ügynek azonban két másik, fogyasztóvédelem szempontjából nem lényegtelen hozadéka, melyekben viszont a Versenytanács nagyjából osztotta az én álláspontomat.

A gyárat 1990-ben bezárták, mert igen súlyosan szennyezte környezetét különbözõ nehézfémekkel, mint pl. ólom, cink, réz, kadmium, arzén, króm, nikkel, stroncium, higany, stb. Ezek a fémek megtalálhatóak a környék lakóházainak kiskertjeiben jelentõs mennyiségben, ezért a lakosság részére megtiltották a különbözõ növények termesztését, a megtermelt gyümölcsök fogyasztását, értékesítését.

Mi történt?

Maradnak ezután a kombidobozok, évi 600-800 millió, marad a Riskatehén meg a hoooossssszzzzaaaannnnn-fffrrrrriiisstteeejjj. Nem maradunk agymosás nélkül, az bizonyos.

A cég egyébként - ez váljon dícséretévé - felajánlotta kedvezményes áron a buszt (teljes berendezésével) a Környezetvédelmi Minisztériumnak oktatási célra. A KöM riasztotta a nemzeti parkokat és a regionális hatóságokat, hogy valaki vegye már meg, mert tkp. törvényi kötelezettségük, hogy oktatóközpontot tartsanak fenn, de nincs komoly tülekedés érte.