Tisztelettel jelentem, hogy a Gazdasági Versenyhivatal megvilágosult és döntést hozott a csomagolóipar gyõri szelektív szemfényvesztése ügyében: ezúttal nagy ívben leszavaztak. Vagyis abban, hogy a szelektív gyûjtésben közremûködõ gyõri fogyasztók valóban meg lettek-e tévesztve, feltehetõen a bíróság mondja majd ki a döntõ szót.

Volt az ügynek azonban két másik, fogyasztóvédelem szempontjából nem lényegtelen hozadéka, melyekben viszont a Versenytanács nagyjából osztotta az én álláspontomat.

A gyárat 1990-ben bezárták, mert igen súlyosan szennyezte környezetét különbözõ nehézfémekkel, mint pl. ólom, cink, réz, kadmium, arzén, króm, nikkel, stroncium, higany, stb. Ezek a fémek megtalálhatóak a környék lakóházainak kiskertjeiben jelentõs mennyiségben, ezért a lakosság részére megtiltották a különbözõ növények termesztését, a megtermelt gyümölcsök fogyasztását, értékesítését.

Mi történt?

Maradnak ezután a kombidobozok, évi 600-800 millió, marad a Riskatehén meg a hoooossssszzzzaaaannnnn-fffrrrrriiisstteeejjj. Nem maradunk agymosás nélkül, az bizonyos.

A cég egyébként - ez váljon dícséretévé - felajánlotta kedvezményes áron a buszt (teljes berendezésével) a Környezetvédelmi Minisztériumnak oktatási célra. A KöM riasztotta a nemzeti parkokat és a regionális hatóságokat, hogy valaki vegye már meg, mert tkp. törvényi kötelezettségük, hogy oktatóközpontot tartsanak fenn, de nincs komoly tülekedés érte.

Mondandómat roppant tudományosan máris egy folyamatábrával kezdem, elvégre a KukaBúvár egy komoly szakmai lap. Tessék!

Ezzel persze -- remélhetõleg - nem mondtam semmi újat. Mégis idebiggyesztettem, mert jól összefoglalja azt a témakört, melyet ebben a cikkben körbe szeretnék járni. A valóságban azonban mintha a háromszög sarkai könnyen pukkanó léggömbök, a nyilak pedig könnyen elpattanó vékony szálak lennének. (Na jó, ez azért talán túlzás, de a helyzeten tényleg bõven van mit javítani.) Vegyük sorra a pontokat!

1-2. Ezekkel nincs gond, ezekben profik vagyunk.

A Környezetvédelmi Minisztérium tavaly õsszel leállította a garéi klór-benzol depónia mentesítését, azaz a hulladék betonteknõkbe zárását mondván, hogy a Baja-féle csapat által elindított kármentesítés csak elodázta a végleges megoldást, ugyanis csak azért kellett volna 2-3 ezer tonna hulladékot elégetni, hogy a felszabadult helyen jól szigetelt tárolóedényekben ott maradhasson a hulladék döntõ többsége. Ez a megoldás egyébként sem felel meg a veszélyes hulladékok kezelésérõl szóló 1996. évi kormányrendeletnek, amely tiltja a többéves átmeneti tárolást.

Elcsúsztak az olajon