Csikós András 2006-ban indította el vállalkozását, mint őstermelő. Sajnos nálunk ebben a státuszban működni ma nem túl hálás feladat, ezért egy idő után úgy döntött, hogy új alapokra helyezi munkáját és Üllő közelében létrehozta tejüzemét.

Az új üzemben huszonhatan dolgoznak, minden feladatot kézi erővel végeznek, a napi négyezer liter tej feldolgozása mellett az üvegek mosását és címkézését is. A termékkínálatban szerepel sajt, tejföl, joghurt, tej, és - az országban talán egyedüliként itt – tejsavó is. Ezek mindegyikét hagyományos módszerrel, homogenizálás és pasztőrözés nélkül, egyszerű hőkezeléssel állítják elő, hogy az értékes összetevők és az eredeti íz ne sérüljön. Alapanyagként csak szabad tartású tehenek teje jöhet szóba, amit jellemzően 5-6 jószággal rendelkező kisgazdaságoktól vásárolnak.

A termékeket Budapestre és környékére, valamint Kecskemétre és Székesfehérvárra szállítja, többnyire kisebb üzletekbe és néhány CBA-ba, de az egyik nagy élelmiszer-üzletlánc is vásárol tőlük. Az üzletek általában nem fogadják kitörő örömmel a visszaváltható üveges termékeket a plusz munka miatt, azonban hamar meggondolják magukat, amikor a visszatérő vásárlók újra és újra a Csikós -féle tejet, sajtot, stb. keresik. A multi esetében problémát jelent, hogy az elektronikus üvegvisszaváltó rendszer nem ismeri fel az újfajta üvegeket, ezért egyenlőre a zacskós kiszerelést rendelik. Ugyanakkor Csikós András számára elsődleges szempont, hogy amit ő szállít, az ne járuljon hozzá a szeméthegyek növekedéséhez, ezért most olyan céget keres, amely kukoricakeményítőből készült ”műanyag” csomagolást gyárt. Ezzel az eddigi műanyag alapanyagú tejeszacskót lehetne kiváltani.

A másik problémát az a vásárlói réteg jelenti, amelynek a jelenlegi 250 Ft-os betétdíj sem jelent elég motivációt arra, hogy visszahozzák a csomagolást. Átmenetileg felemelte a díjat 400 Ft-ra is, de ez sem használt. Ez a jelenség – az értékes üveg elpazarlásán túl – azért is probléma, mert az üvegek beszerzési ára magasabb, mint a betétdíj, tehát a vállalkozónak veszteséget okoz, ha nem visszük vissza az üveget. Mindezek ellenére a családi vállalkozás működik, és a jelenlegi kapacitás még kevés is a felmerülő igényekhez képest, ezért már folyamatban van az üzem bővítése, és a részleges gépesítés is.

A szükséges energia előállítását is megújuló forrásokból szeretnék fedezni, például szél- és napenergia kombinációjával, vagy akár a tehéntrágyát hasznosító biogázzal. Ennek legfőbb akadálya jelenleg az, hogy Csikós úrnak és feleségnek a rengeteg munka mellett sokszor alvásra is alig jut ideje, így a pályázati lehetőségek felkutatására nem marad elég energia. Csikós urat egyébként meglehetősen könnyű volt elérni telefonon, a honlapon megadott számon egyből ő jelentkezett be. Mint elmondta, ez is alapvető eleme az üzletpolitikájának, hiszen teljes felelősséget vállal minden termékéért, és ennek az is része, hogy bármelyik vásárló könnyedén elérhesse, ha észrevétele, panasza lenne. Szerencsére ez utóbbi helyett a vevők elismerő szavakkal méltatják munkáját.

Ha tehát valaki Csikós András -féle tejet iszik, biztos lehet benne, hogy az szabad tartású magyar tejből származik, amit Magyarországon csomagolnak visszaváltható üvegekbe. Tisztításuk is ugyanazon a helyen történik, így a szállításból adódó környezetterhelés is minimális, miközben maga az üzem is a fenntartható, megújuló energiaforrásokra alapozó működés irányába tart, és ahol a kevés keletkező hulladék újrahasznosításáról is gondoskodnak. Mindezek ellenére Csikós András nem tartja magát elszánt környezetvédőnek, csupán – mint mondta - tisztában van azzal, hogy a Földet csak kölcsönbe kaptuk, és nem szeretné, ha kisgyermekeinek egy kizsákmányolt, hulladékkal elárasztott bolygón kellene felnőniük. Ő tehát a munkája során megteszi, amit meg tud és ez láthatóan egyáltalán nem gátja annak, hogy cége sikeres legyen.

Schmidt Gergő