Nulla hulladék program Új-Zélandon

A nulla hulladék kampány 1997-ben vette kezdetét az Új-Zélandi Nulla Hulladék Szövetség megalakulásával. 2002-re országos szintû nulla hulladék stratégia készült. Ezzel a kormány elismerte a nulla hulladék elképzelés érvényességét és megtette az elsõ lépést a hulladékkezeléstõl a megelõzés felé. A program három szektor aktív bevonására épült. Balogh Emese összeállítása
A civil szektor Új-Zélandon aktív civil szektor működik, gyakorlatias, hosszú távon gondolkodó vezetőkkel, akik tisztában vannak azzal, hogy az újrahasznosítás önmagában véve nem elegendő egy hulladék nélkül működő társadalom kialakításához. A nem újrahasznosítható anyagok növekvő áradata világossá tette számukra, hogy a megoldásban a terméktervezésnek és a gyártói felelősség kiterjesztésének is szerepet kell kapnia. De azt is tudják, hogy vissza kell nyerni a még használható, hasznosítható anyagokat, és hogy minden településnek helyi szinten kell kiépítenie a fenntartható anyaggazdálkodáshoz szükséges infrastruktúrát. A múltban ezek a kezdeményező emberek kevés forráshoz jutottak, gyakran szélsőségesnek titulálták őket, s legyintettek rájuk. A program során azonban technikai háttérhez, mentorálási segítséghez, ösztöndíjakhoz jutottak. Országos hálózat és kampány segítette őket munkájuk értékelésében, bátorítást nyújtottak nekik a gyakran elszigetelt és ellenséges környezetben. Növekvő hitelességük végül az önkormányzatokat és a többi érintett csoportot is arra késztette, hogy elismerjék munkájukat. 2003-ban több mint 40 civil csoport dolgozott a programban, és ezáltal a hulladékcsökkentés jelentős tényezőjévé váltak Új-Zélandon. A helyi önkormányzatok A nulla hulladék elképzelést a helyi döntéshozók körében is népszerűsíteni kellett. A kampány hatására városi és megyei közgyűlések is nulla hulladék stratégiákat fogadtak el. Az első 10 csatlakozó önkormányzat technikai, hálózati és pénzügyi támogatást kapott a munkához. 2003-ra a települések 51%-a kapcsolódott be a programba. Ezeknek az önkormányzatoknak a közgyűlésükön kellett elfogadtatniuk a stratégiát, így biztosítva a döntéshozói szintű támogatást hosszú távra is (az elfogadott stratégia érvényes marad akkor is, ha az önkormányzati dolgozók időközben lecserélődnének). Kormányzati lobbitevékenység A harmadik fontos elem a kormányzati lobbizás. Az évek során ez sokféle tevékenységet foglalt magába, köztük például az alábbiakat: • Szakmai dokumentumok összeállítása az országos stratégia vázlatához. • Részvétel a kormány által felállított munkacsoportban. • Nemzetközi jó gyakorlatok és példák bemutatása a munkacsoport számára. • Munkacsoport megalakítása a “nulla hulladék”-ot elfogadó önkormányzatok, civil csoportok és újrahasznosító cégek részvételével. Ennek célja, hogy adatokkal és visszjelzésekkel támogassa a minisztériumi munkacsoportot. nz_gyerekek_400 Eredmények 1997 óta Az új-zélandi önkormányzatok 70%-a fogalmazta meg középtávú célként, hogy nem visznek lerakóra hulladékot. Egyes települések igen nagy utat tettek meg: stratégiát írtak, bevonták a közösséget, kifejlesztették az infrastruktúrát, erejükhöz és lehetőségeikhez mérten mindent megtettek a cél elérése érdekében. Más települések viszont nem voltak ennyire elkötelezettek, náluk minden maradt a régiben. Akadtak olyan közösségek is, amelyek jól indultak, de miután a kormány prioritási listájáról lekerült a nulla hulladék stratégia, elvesztették lelkesedésüket. A stratégiai tervek persze csak „kívánságlisták” maradnak, ha nincs mögöttük valódi politikai akarat, nemcsak helyi, hanem országos szinten is. Új-Zélandon sok civil munkájának eredményét vetette vissza, hogy a kormánytól várt jogi és gazdasági ösztönzők évek múltán sem kerültek napirendre. A csalódás és a kifáradás ellenére néhány közösség kimagasló sikereket ért el. A legelszántabb körzetben (Opotiki) 90%-os lerakóról való eltérítést sikerült megvalósítani. A nehézségek ellenére a Nulla Hulladék Szövetség jelenleg is működik. Információs honlapot indítottak, oktatási program kidolgozását kezdeményezték. Legalább 350 civil csoport, iskola és önkormányzat kapott tőlük támogatást nulla hulladék tervük megvalósításához. A Szövetség szakértőit Malajziába, Írországba és Argentínába hívták előadni. Az ő érdemük is, hogy 2008-ban végül a kormány új hulladéktörvényt és cselekvési tervet fogadott el a hulladékcsökkentésre. Ebben olyan termékkezelési minták támogatását ígérik, amelyek a visszagyűjtésre és újrahasznosításra törekednek a szimpla lerakás helyett. A terv a piacra hagyja, hogy ezeket a módokat kitalálja. A minisztérium csak támogatást nyújt a jó megoldásokhoz. 2009 júliusától hulladékadót vezetnek be, amelynek 50% a helyi településeket fogja illetni. Fordítás: F. Birkus Ilona Szerkesztés: Balogh Emese Forrás: Getting there! The road to zero waste (Envision New Zealand Ltd, August 2003) A Nulla Hulladék Terv elfogadásának hatásai Új gondolkodásmód Az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy újfajta módon közelítsék meg a hulladékproblémát. Miután megállapodás születik a célokról, meglepően nagy lesz az egyetértés abban, hogy mit is kell tenni. A korábbi leküzdhetetlen nehézségek nem rémísztenek, hanem kihívásnak, lehetőségnek tűnnek. Nincs univerzális megoldás Minden egyes közösség eltérő úton indult el –, és ez így egészséges, hiszen igen sok változót kell figyelembe venni. De sokat lehet tanulni az ötletek megosztásával, cserelátogatásokkal. Időre van szükség Idő kell a kutatásokhoz, a kísérleti programokhoz, az új infrastruktúra kiépítéséhez, a források előteremtéséhez, stb. Ahol sokáig (2-3 év) tartott a nulla hulladék stratégia bevezetése, ott általában hatékonyabban is működött. Megváltozó szerepek A hulladékgazdálkodásért felelős emberek szerepe is megváltozik. A mérnökök például továbbra is felelősek maradnak a lerakók irányításáért, de szabad kezet kapnak a szokásostól eltérő gondolkodásra, teljesen új rendszerek kifejlesztésére. Több mérnök is felvállalta ezt a kihívást, ők valódi változásokat generáltak közösségükben. A hulladékkezelés közös üggyé válik A hulladék egyszerre nem csak az önkormányzat dolgozóinak ügye lesz, hanem az egész közösség felelőssége. Új kapcsolatok épülnek különböző csoportok között. Egészen új szereplők is megjelennek, pl. építészek, turisztikai csoportok, nőszervezetek. Ez a folyamat nem mindig könnyű, de hatására a közösség jobban magáénak érzi a problémát. Ez a legjobb út a sikerhez. Innováció Mivel sok tudás hiányzik még a nulla hulladék eléréshez, az innováció beindul. Lakossági, önkormányzati, vállalkozói szinten egyaránt új megoldások bukkannak fel. Új munkahelyek A nulla hulladék településeken végzett, 2002-ben készült felmérés szerint több mint 280 teljes munkaidős és 17 részmunkaidős állás jött létre. Újfajta beruházások Sok önkormányzat nulla hulladék politikájának leglátványosabb eredménye az újrafeldolgozó infrastruktúrába való befektetés. Ezek közül sokat közösségi csoportok működtetnek.